Kalandos békebeli leányregény. Adva vagyon egy nevelőnő, annak modern barátnője, valamint a tanítványa, és egy elrabolt értékes levélgyűjtemény, amit meg kell menteni a tolvajoktól. És mindezt 1914-ben, pont a háború kitörése időszakában. A világégés szörnyűsége már ott bujkál a háttérben, azonban a történet még erősen békebeli, a nevelőnő egy gazdag családnál fejti ki tevékenységét, van itt rossz útra tért ifjú gróf, és sok egyéb szereplő, akik mintha a történelem egy régen letűnt korából lépnének elénk, azonban a karakterek nagyon is élnek, peregnek az események, miközben kiválóan bemutatásra kerül a korszak, a történetet átszövi a romantika, de nem a cukormázas fajtából, nagyon is hihetően zajlanak a szívügyek és a nyomozás az eltűnt értékes gyűjtemény után. Mindeközben olyan hölgyek indulnak megmenteni a leveleket, akik bátrak, erősek, és gardedám nélkül is boldogulnak egy olyan korban, amikor ezt még rossz szemmel nézték. Veronika, Olga és Annie triumvirátusa legyőz minden akadályt, és miközben hihetetlen kalandokba keverednek, bejárják az akkoriban híres nyaralóhelyet, Abbáziát is, összetűzésbe kerülnek a maffiával, és akkor még a családi bonyodalmakat nem is említettem. Nagyon jó stílusban van megírva a könyv, olvastatja magát a történet, a szerző nagyon jól egyensúlyoz a romantika és a kalandregény mezsgyéjén, elsősorban nyilván hölgyeknek ajánlom, de mindenkinek, aki szeretne egy igazi időutazáson részt venni és emlékezetes kalandokba keveredni hőseinkkel.  A mindennapok szürkeségéből abszolút ki tud rántani a könyv, elvisz egy régi korba, amikor a hölgyeknél még óriási merészségnek számított, hogy egyedül utaznak, ráadásul még arra is vetemednek, hogy szoknya helyett nadrágot viseljenek. Jó volt időzni a szó szerinti utolsó békeidőkben, örömmel olvastam Brunszvik Teréz naplóinak részleteit, akit a magyar neveléstörténet egyik nagyon fontos szereplőjének tartok, és emberként is sokra becsülök. Megdobogtatta a szívemet a fess katonatiszt, szomorúan olvastam a pernahajder fiatal gróf viselt dolgairól - hát, hiába, 49 évesen sem nőttem még fel teljesen, ez van - , szurkoltam a hölgyeknek és persze azért, hogy visszaszerezzék a leveleket. Ez egy jó könyv, a maga csöndesen stílusos módján hódítja meg az olvasó szívét, letehetetlen, nagyon remélem, hogy lesz még folytatás.

A Kern családnál fényes bál van éppen, amikor megérkezik az új nevelőnő, Veronika kisasszony, akinek az lesz a feladata, hogy a három leánygyermek fejlődését felügyelje. Az ifjú hölgy árva, egyetlen barátnője Olga, aki nála sokkal szenvedélyesebb, de ettől még nagyon jó a kapcsolatuk, olyannyira, hogy Veronika őt hívja, amikor eltűnik egy értékes levélgyűjtemény a házból...

A szerző kiválóan teremti meg a korrajzot, olyan, mintha mi is a Kern család otthonában járnánk Veronika kisasszonnyal, aki kiválóan teszi a dolgát, mindhárom tanítványának előremenetelét nagyban elősegíti. Azonban a középső lány, Annie idővel sokkal közelebb kerül hozzá, mint a testvérei, a cserfes kis hölgy, aki imád rejtvényeket megfejteni, nem riad vissza egy kis nyomozástól sem, így végül ő lesz aki, aki rájön, hogy a tolvaj nem más, mint az ifjú Mór gróf, aki párizsi adósságai kiegyenlítése érdekében tulajdonítja el az értékes levélgyűjteményt, és Abbáziában tervezi átadni azt leendő új tulajdonosának. Azonban a helyzet ennél jóval bonyolultabb, Veronika kisasszony eredetileg egyedül tervezett a nyomába szegődni és visszaszerezni az ellopott leveleket, azonban Annie fondorlatos módon feljut a vonatra, majd egy idő után csatlakozik hozzájuk a barátnő, Olga is, és ők hárman egyesítve erejüket, hihetetlen kalandokba keverednek. A jól nevelt ifjú hölgyek meglepő bátorságról és talpraesettségről tesznek tanúbizonyságot, azonban amikor feltűnik a színen Olga bátyja, Sándor, Veronika kénytelen rájönni, hogy ő bizony szerelembe esett a sármos katonatiszttel, aki természetesen viszonozza az érzelmeit, és ő is bekapcsolódik az izgalmas nyomozásba. Egyetlen pillanatra sem ül le a történet, zajlanak az események, de közben arra is van ideje az írónőnek, hogy mélyítse a karaktereket, egyre több mindent tudunk meg a szereplőkről, nemcsak a jókról, hanem a rosszakról is. Hőseink jellemfejlődnek, miközben minden erejükkel azon vannak, hogy visszaszerezzék az értékes levélgyűjteményt, a kalandok mellett azonban valahogy még a romantikára is van idő, szépen alakulnak Sándor és Veronika között a dolgok.

A hangulat nem felhőtlen, a szerző időnként utalásokat tesz a jövőre vonatkozóan, amelyből látszik, hogy a főszereplőkre kemény évek fognak várni, azonban most még élvezik a boldog békeidők utolsó perceit, amikor csak a barátság és a szerelem számít, még nem érte el őket a háború borzalma, de már tényleg csak pár lépésre vannak tőle. A történetben nem szerepel a háború, de annak a szele már megérinti a szereplőket, és áthat mindent az arra való felkészülés, nagyon izgalmas, hogy pont az utolsó békeidőkben játszódik a sztori, amikor még él a régi világ, de már mindenki tudja, hogy minden meg fog változni. Vajon mi lesz Sándorral, a katonatiszttel, túléli-e majd a háborút, Veronikával van-e közös jövőjük, mi lesz majd Olga és Annie sorsa, megannyi kérdés, amelyre ebben a részben nem kapunk választ, de remélem, a folytatásban már igen, mert a három főszereplő hölgy társulása olyan kiválóan sikerült, hogy nagyon kíváncsi lettem arra, hogy mi lesz velük, milyen kalandok várnak még rájuk, lesz-e vajon még közös ügyük, vagy elválnak egymástól az évek során.  Ebből is látszik, hogy mennyire megkedveltem a főszereplőket, nagyon érdekes személyiségek, akik között kiválóan működik a kémia, a rengeteg kaland pedig, amelyekbe belekeverednek, megunhatatlan.

Nagyon jó volt kiszakadni a szürke hétköznapokból, és megmártózni egy már letűnt korban, amikor a modern hölgyek még ritkaságszámba mentek, a főhőseink merészek voltak, nem féltek szembenézni a problémákkal, miközben igazi úrihölgyek maradtak, akik tudják az illemet, de már egy modernebb kor letéteményesei. Nagyon jó volt velük kalandozni, őszintén remélem, hogy lesz még folytatás, bár akkor már biztosan nem a boldog békeidőkben fognak zajlani az események, és jóval komorabb lesz a hangvétel. A szerző stílusa nagyon egyedi, úgy tudott romantikus leányregényt írni, hogy tele volt kalandokkal, izgalmas karakterekkel, előre nem látható fordulatokkal, szerethető főszereplőkkel, a végeredmény pedig egy kiváló könyv lett, amit mindenkinek ajánlok figyelmébe. Saját műfajában kiemelkedő minőséget képvisel ez a kötet, amely nem fekszi meg a gyomrot, de mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést, talán az az egyetlen hibája, hogy néha túlságosan sok a fordulat, kevesebb talán több lett volna, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. A történet megfilmesítés után kiált, annyira filmszerű a sztori, de nem forgatókönyvet olvasunk, hanem egy igazi belevaló regényt, amely megmelengeti a lelket és megdobogtatja a szívet. Jó könyv, érdemes elolvasni.

9/10

A könyvet a Menő Könyvek kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.