Menhelyi kalandok. Elfogultságot kell bejelentem, az én kutyám is menhelyről érkezett hozzám, sajnos már elveszítettem szegényt, de máig emlékszem, hogyan került hozzám. Eredetileg egy nagytestű kutyát mentem megnézni, mert házőrzőt kerestünk a házhoz, de aztán megláttam egy picike szőrgombócot és a sorsunk eldőlt 12 boldog év adatott nekünk, imádtam a kutyámat, nagyon megviselt a halála, nem is lesz soha többet kutyám, ezt megfogadtam, de ha mégis meggondolnám magam, akkor menhelyről választanék újra. Miért? Mert a menhelyes kutyák nagyon hálásak a szeretetért és értékelik a biztonságos, nyugodt családi életet maguk körül és végtelenül hűségesek. Sokáig nem akartam kutyákról olvasni, de mára már elgyászoltam a kutyust, ezért amikor megláttam ezt a könyvet, tudtam, hogy el fogom olvasni. Nos, nem csalódtam, valóban rengeteg menhelyes kutya van benne, és nem győzi hangsúlyozni a szerző a felelős kutyatartás fontosságát, de ennél is többről szól a történet, van itt első szerelem, barátság, család és cukorbetegség és persze rengeteg szívmelengető kaland. Milánt nagyon megkedveltem, egy nagyon rendes srác, akinek a kutyák jelentenek mindent - nagyon megható a kapcsolata Simuval, a saját ebével - , aztán persze megjelennek a lányok az életében, mindjárt kettő is, és természetesen teljesen összezavarodik, mint egy rendes kamasz. Régen kinőttem a tizenéves korból, azonban ez a történet nagyon megfogott, természetesen elsősorban a kutyusok miatt, de érdekelt a szereplők sorsa, ez egy nagyon jól megírt könyv, remek karakterekkel és sok fordulattal. Talán egy picit túlságosan bő lére lett eresztve, és egy picit szájbarágós volt a mondanivaló, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek az amúgy remek kötetnek. Nagyon tetszett, mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek volt/van/lesz kutyája, azért, akinek nincs, azért.
Milán tizenhét éves és rajong a kutyákért. Édesanyja sokat dolgozik és nem ér rá foglalkozni vele, édesapját csak minden szökőévben látja, de már megszokta a magányt. Nyári munkát vállal egy kutya menhelyen, és fogalma sincs róla, milyen kalandok várnak rá...
Aki a kutyákat szereti, az rossz ember nem lehet. Milán fényesen bizonyítja ezt az elméletet, de mindenki más is, aki a menhelyen dolgozik, főleg Miki bá, a vezető, akinek tényleg az életet jelentik a kutyák. De még az elsőre nagyon szigorú édesanyjának is aranyból van a szíve, akárcsak a többi dolgozónak, mindannyian rengeteget tesznek azért, hogy a kutyáknak az adott körülmények között mindenük meglegyen. Érdekes, hogy nemcsak menhelyről van szó, hanem szállodáról is, ahol a gazdag gazdik hagyják a kedvenceiket, amíg ők távol vannak. Mert bizony a menhelynek sok bevétel kell, hiszen sok védencük van, akiket etetni kell, és orvoshoz kell vinni, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy bevételre tegyen szert a vezető. Egy nagyon fontos momentuma a történetnek, hogy az elit iskolába járó gazdag gyerekek megtanulják, hogy a pénz nem minden, igenis vannak fontosabb dolgok, és egy idő után azon kapják magukat, hogy pénzt gyűjtenek a menhely számára, ami lássuk be, nagyon szép gesztus. Ráadásul a menhelynek köszönhetően barátságok és szerelmek alakulnak ki, és miközben minden a kutyák körül forog, az élet zajlik, a kapcsolatok folyamatosan változnak, nem várt fordulatok történnek, és a végére természetesen kiderül, hogy Milán melyik lányt választja: a gazdag szépet vagy a kedves kutyabolondot. Nagyon szívmelengető a történet, öröm olvasni.
Bevallom őszintén, a borítóba szerettem bele, ezen belül a kutyába, olyan kedves volt az elálló füleivel és az eltakart szemeivel. Amikor a fülszövegben megláttam, hogy egy menhelyen játszódik a történet, nem gondolkodtam egy pillanatot sem, már hoztam is el a könyvtárból a könyvet. Persze önmagában a helyszín nem lett volna elég ahhoz, hogy mindvégig fenntartsa a figyelmem, kellett hozzá egy jól megírt sztori, érdekes karakterek, és fordulatos cselekmény. Erdős Zsuzsanna jól ír, megjegyeztem a nevét, fogok még tőle olvasni. Habár már nem vagyok kamasz, mégis magukkal ragadtak az események, teljes szívemből drukkoltam a nagyon szimpatikus Milánnak, hogy végre megtalálja az igaz szerelmet, és imádtam a kutyáját, Simut, akivel hihetetlenül mély kapcsolata volt, akárcsak nekem egykoron a sajátommal. Nagyokat nosztalgiáztam a kutyás sztorikon, eszembe jutott, milyen régen jártam a menhelyen, ahonnan annak idején elhoztam a kutyámat, és szomorúan gondoltam az ottani lakókra, akik még nem találtak szerető gazdira és családra. Képtelenség megindultság nélkül olvasni ezt a könyvet, akinek volt dolga menhelyes kutyával, az biztosan elérzékenyül rajta. Nem hiába szokták mondani, hogy a kutya félsiker, most is elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet, de azt mindvégig fenn is kellett tartani, ehhez pedig kellett egy jó író is.
Édesapám cukorbeteg volt, ezért azonnal felismertem a tüneteket Milánon, és nagyon fontosnak találom, hogy a szerző ilyen kimerítően beszél erről a betegségről, hiszen sokan szenvednek benne, és nem lehet eleget beszélni róla. Tényleg kár, hogy egy picit szájbarágósra sikeredett a mondanivaló többek között erről a kórról is, de mégsem egy unalmas történetet kapunk, ez a sztori nagyon is tele van élettel, habár van benne egy olyan fordulat, ami egy kicsit meseszerű, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. A kutyusok és a szerelem eladják a könyvet, ami nagyon olvastatja magát, tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon szívhez szóló a történet, sok fontos dologról beszél benne az írónő, miközben tökéletesen szórakoztat bennünket. Akinek van kutyája, az mindenképpen vele együtt olvassa el ezt a remek kötetet, és örüljön neki, hogy egy ilyen hűséges társra lelt ebben a rideg világban. Elsősorban természetesen kamaszoknak szól a történet, de a felnőttek is megtalálják vele a számításukat, biztosan remekül fognak szórakozni rajta, miközben el is gondolkodtat az élet nagy kérdéseiről. Kedves könyv, ami sokáig velünk marad.
9/10
