Két ember útja. Előrebocsátom, hogy ki nem állhatom a túrázást - gyerekkoromban elvették tőle a kedvem, ez van -, erre a könyvre azonban mégis kíváncsi lettem. Mert azt az ígéretet hordozta, hogy egy unortodox romantikus regényt kapok középkorú szereplőkkel, akik nagy nehezen megtalálják egymással a közös hangot. Nos, ezt meg is kaptam, bár ebbe a sztoriba nem sok romantika szorult, annál több magány, egyedüllét, a múlt hátizsákjának cipelése, és mégis valahogy ez a két ember, akit egy közös túra hozott össze, közel kerül egymáshoz. Azonban nem egyszerű az egymáshoz vezető út, hiába tudnak meg egymásról egyre többet, ahogyan fogynak a kilométerek, a közös párbeszédeik a maguk hétköznapiságában nagyon szórakoztatóak, mégis mély mondanivalót hordoznak, hiszen sok mindent megtudunk belőlük a két főszereplőről. Mindketten nehéz terheket cipelnek, megszokták a magányt, nehezen nyitnak a másik ember felé, azonban ennek ellenére mégis pislákolni kezd a remény, hogy aztán kihunyjon, de szerencsére nem örökre. Vajon odatalálnak egymáshoz vagy elválnak az útjaik? Nos, ezt nem árulom el, de ismét bebizonyosodott, hogy nem a végkifejlet a lényeg, hanem az odavezető út. Mert egy idő után azon kaptam magam, hogy nemcsak a diskurzusra figyelek, hanem arra a szép tájra, amelyen áthaladnak, és amelyről Michael részletes leírása alapján tökéletes képet kaphatunk, hiszen egy földrajz tanár nagyon érdekesen tud mesélni az őt körülvevő tájékról. De nemcsak a vidék volt szép, hanem az a diszkrét közeledés is, amit a két főszereplő előadott, nagyon drukkoltam nekik, hogy le tudják tenni a terheiket, és új esélyt adjanak egy kapcsolatnak. Aki romantikus történetet vár, az csalódni fog, ez inkább egy lélektani regény, amely egyáltalán nem unalmas, hiszen nagyon izgalmas végigkövetni, hogy próbál lassan, de biztosan közeledni egymáshoz két, alapvetően nagyon magányos ember. Elsősorban középkorúaknak ajánlom ezt a könyvet, mert ők fogjak főként megérteni a mondanivalót, és őket fogja lekötni ez a lassan hömpölygő, a maga eseménytelenségében is nagyon érdekes történet. 

Marnie 38 éves szerkesztő, home office-ban dolgozik, ezért nagyon el van magányosodva. Egy napon meghívás érkezik barátnőjétől Chloé-tól egy több napos túrára, amelyet némi hezitálás után elfogad. A túra vezetője Michael, a 42 éves földrajz tanár, akivel nagyon hamar kettesben maradnak, mert a többiek feladják. Ők azonban meginghatatlanul haladnak a végcél felé, miközben szóba elegyednek egymással...

Marnie-ban sokszor magamra ismertem, én is középkorú vagyok, egyedülálló, és megszoktam a magányt. Habár a szerkesztőség izgalmasan hangzik, sajnos nem mindig jut neki minőségi munka, van, hogy igazán kritikán aluli műveket kell korrektúráznia és jobbá tennie, de ennek ellenére teljes erőbedobással dolgozik, nem is tehet mást, hiszen nincs, aki támogassa, egyedül kell helyt állnia a világban. Michael válófélben van, nagyon nehezen viseli a magányt, nem igazán tud mit kezdeni magával, ezért fanatikusan túrázik, amelyhez ezúttal kiváló társat talált Marnie-ban. A hölgy nem adja fel a túrát, miközben mindenki más igen, és nem rest hosszas beszélgetésekbe keveredni a férfival, aki egy idő után azon veszi észre magát, hogy nagyon kellemes társaságba került. Szépen alakulnak közöttük a dolgok, azonban természetesen jönnek a bonyodalmak, a múlt visszaüt, és jól megkeveri  a jelent. Nagyon lehet drukkolni nekik, hogy minden nehézség ellenére mégis összejöjjenek egymással, hiszen csak ők nem veszik észre, hogy mennyire összeillenek, azonban a sors mindig közbeszól, egészen a legvégéig nem derül ki, hogy mi lesz velük. 

Habár elsőre nem tűnik nagyon érdekesnek, hogy két ember sétál és beszélget egymással, mégis mindvégig sikerül fenntartania az érdeklődést a szerzőnek. Mert Marnie és Michael pont a hétköznapisága miatt érdekes, hiszen lehetnének ők mi is, ha jól belegondolunk, sok közös van bennünk velük, ha már középkorúak vagyunk, és történt már velünk egy és más. Hiszen ennyi idős korra nagyon sok teher rakódik a vállunkra, kapcsolatban voltunk és elveszítettük a másikat, miközben rengeteg sebet szereztünk, sokat dolgozunk és magányosak vagyunk, és egyre inkább megszokjuk az egyedüllétet, nehezen nyitunk a másik ember felé. A főszereplők sem úgy tervezték, hogy kikezdenek a másikkal, csak a helyzet miatt alakul úgy, hogy sokat beszélgetnek egymással, és egy idő után rájönnek, hogy ők bizony jó párost alkotnak. Azonban mindezzel együtt nehezen engedik el a múltat, nem biztosak benne, hogy jó ötlet új kapcsolatba fogni, ráadásul nem könnyű megismerni egy idegen embert. Mivel ők napokat töltenek együtt, sok minden szóba kerül közülük, ahogyan fogynak a kilométerek, egyre többet tudnak meg egymásról, kezdik megszokni a másikat, és azon kapják magukat, hogy jól érzik magukat egymás társaságában. Aztán persze jön a csavar, majd a következő, és ismét kiszámíthatatlanná válik, hogy lesz-e végül közös útjuk.

Bevallom őszintén, az én érdeklődésemet először a nem hétköznapi borító keltette fel, majd majdnem lemondtam a könyvről, amikor láttam, hogy túrázni fognak benne - tényleg ki nem állhatom ezt a szabadidős tevékenységet, sajnálom -, aztán, amikor láttam, hogy két középkorú emberről van benne szó, kíváncsi lettem, hiszen a romantikus regényeket általában nem róluk írják. Végül belevágtam, és nem csalódtam, ez egy jó könyv, de a célközönsége szerintem inkább a középkorúak, mert a fiatalabbak nem biztos, hogy megértik, miről is szól ez az egész történet. Nem egy átlagos romantikus történet, nagyon is realisztikus, ez akár velünk is megtörténhetne, ha elengednénk a magányt, amit úgy megszoktunk, és nyitni tudnánk egy másik ember felé. De 40 éves kora körül már sok minden történik az emberrel, már annyira megszokta az egyedüllétet, hogy nem is keres igazából társat, hiszen már tudja, hogy tökéletes ember nem létezik, és rengeteg kompromisszumot kell megkötni egy kapcsolatban, és nehéz olyat találni, aki megérdemli a befektetett energiát. Vagyis nagyon könnyű ráhangolódni erre a történetre, hiszen a középkorúság minden szépsége és nehézsége ott ragyog és sír benne, és kivételes élmény végignézni, ahogyan két ember utat próbál találni egymáshoz. Elsősorban ínyenceknek ajánlom ezt a sztorit, nem egy átlagos romantikus regény, de nagyon meg lehet kedvelni a szereplőket, és nagyon lehet nekik szurkolni, hogy sikerüljön kitörni a magányukból.

8/10

A könyvet a General Press kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.