Szürreális miniregény. Sokat hallottam már Erdős Virágról, régen terveztem, hogy olvasok tőle, eljött ez az idő is. Bár egy költőről van szó alapvetően, ez nem verseskötet - bár akadnak benne szép számmal rímek -, hanem próza, annak viszont elég különleges. Adva van Lili, a Kalocsa bolygóról Budapestre érkező ufó, aki robotjával, Lalival beveszi a várost, és mindent felforgat maga körül. Nagyon rövid elbeszélésről van szó, nem is annyira kisregény, inkább történetszilánkok összessége, amelyek azonban végül mégis összeállnak egységes egésszé. Tényleg nagyon gyorsan elolvasható ez a kis kötet, azonban nem csúszik könnyen, ez nem egy lírai próza, inkább egy szürreális álom, amelynek megvannak a maga tanulságai. Mi tesz boldoggá bennünket, és mi történik, ha elérjük, amit akarunk, de ez közel sem tesz elégedetté bennünket? Mi történik, ha mindent megkapunk, de nem értékeljük, és végül elveszítünk mindent? Nos, talán mégiscsak el kellett volna olvasnom néhány verset a szerzőtől, mielőtt belevágok ebbe a kötetbe, mert nem tudtam, hogy mi vár rám, nekem egy cseppet sok volt a szürrealitás, lehet, hogy túlságosan konzervatív vagyok Erdős Virághoz, nem tudom, de engem bizony nem varázsolt el annyira ez a világ, mint gondoltam volna. Pedig nyitott személyiség vagyok, minden műfajban olvasok, de ez a stílus valahogy nem tudott közel kerülni hozzám, pedig én nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. Kétségtelen, hogy különleges darab, nemcsak külsejében, hanem tartalmában is, de elsősorban rajongóknak a ajánlom, mert eléggé formabontó a szöveg, Sok mindenről szól, jól el lehet gondolkodni rajta, de valahogy hiányzik belőle az igazán átütő erő. Mondom, lehet, hogy az volt a baj, hogy nem hangolódtam rá előtte a szerző verseivel, de nekem túlságosan elvont volt. A nyelvi bravúrok fantasztikusak, de nekem hiányzott a lineáris történetvezetés, túlságosan sokat ugráltunk az időben, bár tény, hogy van benne egy zseniális lezárás, de összességében inkább egy különleges szellemi kaland lett, mint maradandó olvasmányélmény.

Lili és Lali a Kalocsa nevű bolygóról érkezik Budapestre, egyenesen egy fitneszterem kellős közepén landolnak, és a lány hamarosan elkezdi megvalósítani boldogságprojektjét. A robot ugyanis arra van programozva, hogy boldoggá tegye Lilit, és ezért szó szerint minden kívánságát teljesíti, legyen az tényleg bármi. És ezzel hamarosan fenekestül felforgat maga körül mindent...

Lili nem éppen pozitív főhős, csak magával foglalkozik, és miközben végigszáguld Budapesten, tönkre tesz mindent és mindenkit. Nála tényleg nincsenek határok, neki minden kell most és azonnal, és nem számít az ára, nem is gondolkodik azon, hogy ezzel milyen mélyen megsebez másokat, ő csak azzal foglalkozik, hogy boldog legyen. Szegény Lalinak pedig az a dolga, hogy segítse mindebben, még akkor is, ha szó szerint a szíve szakad belé. A boldogságra programozott robotnak nem jár egyetlen kis szelet sem az elégedettségből, ami végtelen tragédia a számára, nekem mégis sokkal szimpatikusabb volt, mint Lili, aki úgy tör-zúz maga körül, mintha nem lenne holnap, vele szemben Lali puszta jóindulatból teljesíti minden kívánságát, pedig tudja és érzi, hogy cselekszik helyesen. Vajon meddig bírja a robotszív és mikor szakad meg? Tényleg jó az nekünk, ha minden álmunk azonnal valóra válik, úgy, hogy nem küzdöttünk meg érte? Jó az, ha soha nem növünk fel és nem kell szembenéznünk a cselekedeteink következményeivel? Felnőttnek lenni nehéz, azonban megvannak az előnyei is, hiszen értékelni tudjuk azt, amit saját erőből elértünk, odafigyelünk a másik emberre, és nem csak saját magunkkal foglalkozunk. Lili sohasem nő fel, fogalma sincs, mekkora felelősség egy család és egy gyerek, neki csak a dolgok jobb része kell, a mindennapok szürkesége nem érdekli, nem fejlődik, miközben vele szemben Lali nagyon is, ezért a robotot jobban meg lehet kedvelni, mint a szeszélyes főhősnőt.

Nem kevés társadalomkritikát is tartalmaz a kötet, hiszen a Budapesten élő emberek sem éppen hótiszta jellemek, akad itt bulvárújságírás, megcsalás, léha viszonyok, ők sem jobbak, mint Lili. Az újság főszerkesztője, Endre megcsalja utolsó stádiumos rákos feleségét Lilivel, aki természetesen Lali segítségével bolondítja magába, nem foglalkozik azzal, hogy meghódítsa, hiszen neki jár a szerelem, a körülmények pedig nem számítanak. Várható, hogy ebből tragédia lesz, és amikor valóban megtörténik, kiderül, hogy Endrében igenis van emberség, és a feleségével töltött 25 év igenis sokat számított neki, dacára annak, hogy nem volt hűséges hozzá. Lili természetesen nem érti, hogy miért veszítette el a férfit, semmit sem tanul, semmit sem számít neki a másik ember, a saját boldogságát hajkurássza vég nélkül. Csak mindig változik, hogy éppen mi tenné boldoggá, egy jó állás, egy férfi, egy gyerek, és amikor mindezeket megkapja, nem értékeli, és természetesen el is veszít mindent, hiszen nem saját érdemei miatt jutott hozzájuk, hanem Lali által. És mi történik, ha Lalit is elveszíti és saját magának kell boldogulnia az életben? Nos, erre a kérdésre magunknak kell megtalálnunk a választ, de a végcsavar sokat sejtet. Az önző, elkényeztetett fiatal lány nem jön rá, hogy mekkora értéket jelent Lali, aki tényleg önzetlenül teljesíti minden kívánságát, és csak vele foglalkozik, magával nem is törődik, csak akkor, amikor már késő. A végére én már Lalinak drukkoltam, hogy térjen már észre végre, annyira reménytelen eset Lili.

Bevallom őszintén, én a borítóba szerettem bele, annyira gyönyörű, és különleges élményt ígér. Nos, ebben nem is volt hiba, ez tényleg egy érdekes könyv, a maga rövidségében sok mindenről szól, de úgy tűnik, Erdős Virág stílusa nem igazán nekem való, amit nagyon sajnálok, mert tényleg nagyon tehetséges alkotóról van szó. Lehet, hogy inkább a verseivel kellene egy próbát tennem, mert prózában valahogy nem ragadott annyira magával, mint vártam. Nem beszélek le senkit erről a könyvről, mert tényleg nagyon egyedi darab, de elsősorban azoknak ajánlom, akiknek bejön a szürreális módi. Az, hogy kiváló költőről van szó, az is bizonyítja, hogy kiváló rímek és miniversek olvashatóak a történetben - ezek a legjobbak szerintem - , érdemes elolvasni őket, mert nagyon jók, és sokat hozzáadnak a történethez. Összességében azt mondanám, hogy a költőnő első kísérlete a prózával nagyon különlegesre sikeredett, de elsősorban ínyenceknek ajánlanám, mert a hozzám hasonló konzervatívabb beállítottságú olvasóknak egy kicsit sok a szürrealitás. Mindezzel együtt ez egy jó könyv, mert megérinti az olvasót, érződik benne a sokoldalú mondanivalóra való törekvés, értékes és különleges darab, de nem mindenkinek való. Javaslom, hogy előbb a költőnő verseit olvassuk el, és ha bejön a stílus, akkor érdemes belevágni a prózába is, én sajnos nem így jártam el, de nem bánom, mert egy különleges olvasmányélménnyel lettem gazdagabb, amit kár lett volna kihagyni.

8/10

A könyvet a Magvető kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.