A pápaválasztás titkai. Habemus papam. Azaz van pápánk. A világgal együtt én is izgatottan figyeltem, hogy mikor száll fel a fehér füst és ki lesz az új pápa. Pedig nem gyakorlom katolikus hitemet, de mégis könny szökött a szemembe, amikor élő egyenesben megláttam a tévében a fehér füstöt, éreztem, hogy ez egy fontos pillanat, hiszen kiválasztásra került az új lelki vezető. Érdekes volt látni a tömeget a Szent Péter téren, aki velem együtt kíváncsian várta a pápát, de az igazán izgalmas az a folyamat volt, amíg megválasztották. A tévék ontották az információkat, mindenki tippelt, hogy ki lesz az új egyházfő, aztán persze az nyert, akire senki sem számított. Mindent megtudhattunk, kivéve a legfontosabbat, hogy mi zajlik a bíborosok ülésén, hogyan került ki közülük a pápa. Számomra a legérdekesebb bulvárhír az volt, hogy a bíborosok a Konklávé című filmmel hangolódtak a választásra, ezért eldöntöttem, hogy az első lehetséges alkalommal el fogom olvasni az alapjául szolgáló könyvet. Nos, nem csalódtam, valóban érdekes és tanulságos volt, talán csak a vége lett egy kicsit elnagyolva, de ennél nagyobb hibát nem tudok felróni ennek a kiváló könyvnek. Nincsenek nagy szavak, de annál több csavar van benne, és tényleg bemutatja, mi történhet a Sixtus kápolnában, milyen hatalmi harcok és egyéb események befolyásolják, hogy végül ki lesz az új pápa. Érdekes és izgalmas alkotás, amelyből sajnos pont a végére fogy el egy kicsit a szufla, amelynek eredményeként egy hangyányi elégedetlenséggel csuktam be a könyvet, de ettől még egyrészt kiválóan szórakoztam, másrészt rengeteg információt szereztem a pápaválasztás kulisszatitkairól. Meg fogom nézni a filmet is, mert nagyon tetszett a könyv és érdekel a téma, hiszen nem sokszor fordul elő életünk során, hogy tanúi lehetünk egy pápaválasztásnak. Ez egy jó könyv, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki egy kicsit is érdeklődik a konklávé iránt, biztosan nem fog csalódni benne.
A pápa meghal, Lomeli bíborosra, a dékánra marad a feladat, hogy lebonyolítsa az új pápa megválasztását. Sorra érkeznek a bíborosok, míg a legutolsó percben megjelenik egy utolsó résztvevő, Benítez bíboros, aki a régi pápa titokban nevezett ki. Miután mindenki összegyűlt, kezdetét veszi a konklávé, amelynek végén valaki a 118 bíboros közül pápa lesz...
Aki pápaként érkezik a konklávéra, az bíborosként távozik onnan. Ismét bebizonyosodik ez a mondás, hiszen természetesen nem az elsőre favoritnak tűnő versenyzők kerülnek ki a végén a győztesen a választásból, hanem egy óriási csavar után az, akire senki sem számít. Addig is figyelemmel kísérhetjük a bíborosok viselkedését, hogyan bomlanak kisebb egységekre, miként blokkolnak szavazásokat, és mikor jön el az a lélektani pillanat, amikor eldől, hogy kiből nem lesz pápa és kiből igen. Lomeli bíborosnak nemcsak a szertartással kell foglalkoznia, bár annak lebonyolítása sem kis feladat, hanem folyamatosan szembe kell néznie újabb információkkal, melyek nagy lelki csaták elé állítják, és közben ő a motorja a szavazások eredményének. Mert miközben nyomoz és próbál tájékozódni, a tudomására jutott információk birtokában befolyást gyakorol az eseményekre, és egyszer csak azon veszi észre magát, hogy ő is esélyessé lépett elő. Ez még nagyobb lelki vívódást jelent a számára, hiszen ő egyáltalán nem epekedik a pozícióért - hiszen pontosan tudja, hogy ez a feladat mekkora magánnyal jár együtt -, ellentétben sok másik társával, azonban eljön a pillanat, amikor komolyan szembe kell néznie azzal, hogy mi lesz, ha tényleg őt választják meg. Vajon ő lesz az új egyházfő, vagy valaki más? Egészen a legutolsó oldalakig nem derül ki, és ez így van jól.
Érdekes, hogy némely bíborosok mekkora vehemenciával tesznek meg mindent azért, hogy ők legyenek a győztesek, mások milyen belenyugvással fogadják, hogy esélyük sincs, megint mások mennyire nem akarják ezt a pozíciót, pedig sokan támogatják őket. Minden bíboros másként viszonyul a pápaválasztáshoz, miközben a háttérben zajlanak a kisebb összeesküvések, és fontos beszélgetések, melyeket követnek a csavarok és a Lomeli nyomozása következtében megismerésre kerülő tények, amelyek következtében megfordul az addig biztosnak hitt befutók listája. Egyrészt nagyon szomorú ez a sok kicsinyes belső harc, másrészt felemelő az ősi szertartásrend, a kettő ötvözete pedig megadja azt a feszültséget, ami ahhoz szükséges, hogy mindvégig fennmaradjon az olvasó érdeklődése. Nincsenek látványos akciók, ez inkább lélektani regény, amelynek során a beszélgetéseken és a belső lelki folyamatokon van a hangsúly, meg persze az izgalmas csavarokon, amelyek hatására pislogni sem merünk, nehogy lemaradjunk valamiről, annyira izgalmas tud lenni a cselekmény. Tényleg kár, hogy a vége egy kicsit össze lett csapva, egészen addig levegőt sem mertem venni, annyira kíváncsi voltam, hogy ennek vajon mi lesz az eredménye, ki lesz az új pápa.
A filmes borító nagyon érdekfeszítő, pontosan bemutatja a könyv hangulatát, nem fogom elmulasztani, hogy megnézzem, hiszen tavaly Oscar-díjra jelölték, vagyis nem sikerült rosszul. Nem tudom, hogyan maradt ki eddig az életemből ez az alkotás, hiszen Ralph Fiennes nagy kedvencem, ahogyan Stanley Tucci is, valahogy mégsem került rá sor. Nem baj, ami késik, az nem múlik, most, hogy elolvastam a könyvet, már biztos, hogy sort fogok keríteni rá. Persze, most, hogy már tudom a végkifejletet, már nem lesz olyan izgalmas, de ettől még nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoztak ki az alkotók ebből a kiváló alapanyagból. A pápaválasztás legnagyobb titkaira derül fény ebből a történetből, ami kitalált ugyan, de mégis pontosan bemutatja, milyen folyamatok játszódnak le a Sixtus kápolnában, a világtól elzárva, miközben az emberek kíváncsian várják, hogy felszálljon a fehér füst. Érdekes, hogyan dől el, ki lesz az új pápa, sok minden hasonlít a valóságra, hiszen most sem azok nyertek, akik a favoritnak számítottak, nagy meglepetés volt XIV. Leó személye. Valószínűleg soha nem tudjuk meg, mi zajlott a falak között, de ebből a könyvből mégis némi képet kaphatunk róla. Elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a téma, de mindenkinek, aki egy kiváló lélektani regényre vágyik.
9/10
