Könyvajánló: Alison Espach: Induljon a nászmenet (2025)
2025. május 28. írta: FilmBaráth

Könyvajánló: Alison Espach: Induljon a nászmenet (2025)

Egy őrült esküvő

induljon_a_naszmenet.jpg

Egy őrült esküvő. A menyasszony tökéletes esküvőt szeretne, mindent meg is szervez ennek érdekében, azonban közbejön Phoebe. Aki azért érkezik a fényűző hotelbe, hogy végezzen magával, mert teljesen kilátástalannak látja az életét. Ezzel a felütéssel kezdődik a történet, ami egyáltalán nem vicces, és nem olyan könnyed, mint amilyennek a cím ígéri, ellenben egy remekül felépített történetet kapunk érdekes karakterekkel és egy nem mindennapi esküvői készülődést. Az első 100 oldal egy kicsit nehezen indul be, és lássuk be, eléggé letaglózó, hogy a főhős öngyilkossági szándékkal érkezik a tett helyszínére, azonban szerencsére elveti ezt a tervét, és úgy dönt, hogy inkább beleveti magát az esküvői eseményekbe. Azok pedig akadnak szép számmal, így Phoebe egyszer csak azon veszi észre magát, hogy újra megjön az életkedve. Azonban az odáig vezető út egyáltalán nem egyszerű, nagyon sok minden történik, többek között a leendő férjjel egy jakuzziban, ami még csak a kezdet, fordulat fordulatot követ az egyre abszurdabbá váló történetben, amely azonban a maga hétköznapiságával hódít, ugyanis a szereplők egyáltalán nem tökéletesek, sőt, ugyanolyanok, mint mi magunk, ezért nagyon a magunkénak tudjuk érezni a sztorit. Nem mondanám romantikus regénynek, de nem is dráma, valahol a kettő határmezsgyéjén táncol, de nagyon jól csinálja, nem fekszi meg a gyomrot a történet, de mégis elgondolkodtat. Mindannyian voltunk már esküvőn, de ilyenen biztosan nem, a kicsit nyögvenyelős kezdet után viharsebesen sodorják magukkal az olvasót az események, amelyek mindig nem várt fordulatokat tartogatnak, egyáltalán nem kiszámítható a vége, ezért mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést a szerző. Bevallom őszintén, engem a borító fogott meg, na meg a rangos díj, amelyet a könyv kapott, a fülszöveg alapján egyáltalán nem erre számítottam, de egyáltalán nem bánom, mert ez egy jó regény, amelyhez kell ugyan egy kis nyitottság a földbe döngölős kezdet miatt, de ha rászánjuk magunkat és végigolvassuk, nem fogjuk megbánni.

Phoebe zöld ruhában, csomagok nélkül érkezik álmai hotelébe, ahol az a terve, hogy végez magával. Arra azonban nem számított, hogy egy esküvői előkészület kellős közepébe csöppen, és összebarátkozik a menyasszonnyal, majd szépen lassan mindenki mással is. Úgy dönt hát, hogy az életet választja, az újrakezdés azonban nem könnyű...

Nem gondolnám, hogy ez a könyv fiataloknak való lenne, inkább az érettebb korosztály fogja értékelni szerintem, mert annyi mindent elmond az életről, hogy azt ifjan még valószínűleg nem lehet értékelni. Mert miközben zajlanak a tökéletes(nek szánt) esküvő előkészületei, a vendégek sokat beszélgetnek egymással, és ennek során kiderül, hogy bizony mindenkinek megvan a maga baja és hóbortja, a gyerekneveléstől kezdve a magányon át a gyászig és a házastársi kapcsolati problémákig. Az élet bizony nem fenékig tejfel, nem csak Phoebe-nek vannak nehézségei, hanem mindenkinek, azonban valahogy átevickélnek a mindennapokon, és a főszereplő azon veszi észre magát, hogy a többiekből töltekezve neki is visszajön az életkedve. Pedig nem véletlenül volt annyira elkeseredve, nem lehet gyereke, a férje elvált tőle, a munkájában - irodalmat tanít egy egyetemen - nem sikeres, és még a macskája is meghalt. Azonban végül úgy dönt, hogy mégsem öli meg magát, hanem beleveti magát az esküvői eseményekbe, amelyek lélegzetelállítóak, a menyasszony nem spórol semmin, egy hétig minden perce be van osztva a résztvevőknek, akad itt minden kiváló étkezéseken át a szörfözésig, azonban egy idő után kiderül, hogy a boldognak látszó leendő feleség sem tökéletes, neki is megvannak a maga hibái, ugyanúgy, mint mindenki másnak, az esküvő pedig egyre abszurdabbá válik, ahogy telnek a napok.

Vajon tényleg lesz esküvő vagy lemondják? Egészen a legutolsó oldalakig nem derül ki, ezért mindvégig fenn van tartva az olvasó érdeklődése, ráadásul folyamatosan változik, hogy melyik változatnak drukkoljon. Ahogyan egyre jobban megismerjük a szereplőket, egyre zűrzavarosabb lesz minden, mert feltárul a múlt, ezáltal jobban érthetővé válik a jelen, és egyre előreláthatatlanabbnak a jövő. Minden összezavarodik, egyre inkább elfajulnak az események, pedig az eredeti terv az volt, hogy minden tökéletes lesz, de Phoebe megjelenése mindent megváltoztat, érdekes módon egyre jobban megkedvelik őt, az idegent, ő pedig rájön, hogy igenis van értelme az életének. Megismerkedik a vőlegény kislányával, Juice-al, akit önmagát is meglepve, kiválóan terelget, kiderül, hogy van humora, amelyet egyre jobban értékelnek a résztvevők, megdöbbentő módon barátokra tesz szert közöttük. Ami pedig közte és a vőlegény között történik, az tényleg nem mindennapi, vagyis hát pontosan az, csak az időzítés nem a legjobb. Tényleg nehéz kitalálni, hogy milyen végkifejletnek szurkoljunk, legyen-e esküvő vagy ne legyen, összejöjjön-e Phoebe a vőlegénnyel vagy ne, mi lesz vajon?

Kár, hogy egy kicsit nehezen indulnak be az események, ráadásul eléggé mellbe vágó a kezdet, hiszen egy vidám történetet ígér a borító, ehhez képest kapunk egy öngyilkosjelöltet, de amikor szerencsére meggondolja magát, végre beindul a történet, és a végéig nem is engedi el az olvasót. A siker titka a jól megírt karakterekben keresendő, nemcsak a főszereplő van jól kitalálva, hanem a többiek is, akik egyáltalán nem különlegesek, sőt, nagyon is hétköznapiak, és pontosan úgy viselkednek, mint bárki más. Nem olyan vicces a sztori, mint gondoltam, de összességében szórakoztató, és ugyanakkor nagyon elgondolkodtató is. Hiszen nem könnyű újrakezdeni egy életet, megtalálni benne a szépet és a jót, miközben éppen úgy érezzük, hogy mindent elveszítettünk. Aztán jön egy különös fordulat, nevezetesen egy esküvő, és kiderül, hogy szépen lassan ki lehet lépni a depresszióból, és igenis van új út, amelyen el lehet indulni, bármilyen furcsának is tűnik elsőre. Nekem azért tetszett annyira a sztori, mert én is egy újrakezdős életszakaszomban vagyok, és jó tudni, hogy mindig van remény, nincs értéktelen ember, és a lehető legabszurdabb módon is találkozhatunk a másik felünkkel. Ne várjunk felhőtlen kacagást ettől a könyvtől, ez inkább egy jól megírt regény, amely szórakoztatva tanít, de van egy melankolikus felhangja, hiszen a főszereplő mégiscsak öngyilkosságra készül az elején. Ez egy jó könyv, érdemes elolvasni.

9/10

A könyvet az Athenaeum kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni. 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr218855264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása