Császári hétköznapok. A történelemkönyvekből mindent tudunk a római császárok tetteiről, azonban annál kevesebbet arról, hogyan éltek valójában. Mit ettek, milyen palotákban éltek, milyen személyzet vette körül őket, hogyan szórakoztak, miként végezték a munkájukat, és melyek voltak az utolsó szavaik? Mary Beard az S.P.Q.R-ban és a Pompeji - Egy római város élete című könyveiben sok érdekességet elmondott nekünk a rómaiak életéről, ezúttal a császárokra fókuszált, nem hagyományos képet mutatva róluk. Ez a kötet nem sikerült annyira emlékezetesre, mint a korábbiak, mert kicsit talán eklektikusabb lett, mint azok, de így is hozza a szerző a tőle elvárható színvonalat. Vagyis hihetetlen tudásanyagot ad át nekünk olvasóbarát módon, mégis tudományos igénnyel. Aki látta a szerző tévés sorozatát, az tudja, hogy mire számítson, azok, akik nem, azok bizony egy cseppet meg fognak lepődni. A professzor asszony ugyanis tényleg nagyon egyedien mutatja be szakértői tevékenységének témáját, látszik, hogy sokat ad elő, mert mindvégig képes fenntartani az olvasó érdeklődését, dacára a néha száraz tények bemutatásának. A felvetés mindig érdekes, így mindjárt kíváncsian leszünk a tárgyalt témakörre, amelyről laza stílusban, de mégis akadémiai igényességgel tájékoztat bennünket. Olyan, mintha ott ülnénk valamely előadásán, gyorsan szállnak az oldalak, a vaskos kötetet hihetetlenül gyorsan olvastam el - mondjuk Róma a kedvenc témám a históriában, szóval nem volt probléma az érdeklődéssel - , és rengeteg újdonságot tudtam meg a korról, pedig, higgyék el, sokat olvasok a témakörben. Egyáltalán nem üres történelmi tablót kapunk, itt nincsenek nagy csaták, nagypolitikai boszorkánykonyha, egyszerűen a császárok mindennapi életét kísérhetjük figyelemmel, amely meglepően érdekes. Azt mindenki tudja a Gladiátorból, hogy Commodus harcolt az arénában, azt azonban nem, hogy milyen gyakran tette ezt - és nem hallgatja el a szerző azt a pletykát sem, hogy az édesapja valójában egy gladiátor volt, azért különbözött annyira filozófus atyjától - , és hogy valójában nem volt nagy hős, mert nagyon is ellenőrzött körülmények között mészárolt le pl. állatokat. Ezeregy ilyen érdekesség szerepel a könyvben, amely talán egy picit felszínesebb, mint az előzőek, de ettől még tartalmas és messze kiemelkedik saját műfajában. Elsősorban a történelem szerelemeseinek ajánlom a könyvet, de mindenkinek, akit közelebbről érdekel a császárkor.
Hadrianusról tudjuk, hogy nagy hadvezér volt, de azt biztosan nem, hogy turistaként végigutazott szinte az egész birodalmon, Néróról tudjuk, hogy művésznek tartotta magát, de azt nem, hogy a kiskorában elhunyt lányát istennővé avatta, és a végtelenségig lehetne sorolni az érdekességeket a császárokról...
Egyáltalán nem csak pletykák találhatók a könyvben, ez egy tudományos igénnyel megírt alkotás, vagyis a tények beszélnek benne, de azért megismerkedhetünk a korabeli szóbeszéddel is, ami egy további dimenziót ad a témának, és nem húzza le bulvár szintre a mondanivalót. Mert sok mindent megtudhatunk a korról, például arról, hogyan működött a postaszolgálat, miként végezték a mindennapi munkájukat a császárok - elárulom, hogy megdöbbentően sok volt a papírmunka -, milyen apparátus vette körül őket, és nem felejtődnek el a rabszolgák sem, akik közül meglepően sokat felszabadítottak, és szép karriert futottak be. Miközben végig tanulmányozzuk az egyes témaköröket, a szemünk előtt szaladnak el az évszázadok, hiszen császárok jöttek-mentek, de a birodalom ügyeit intézni kellett, azonban ezen állandóság mellett folyamatos volt a változás is. Talán a legérdekesebb a paloták bemutatása volt, ezek közül nem maradhatott ki Néró legendás Aranypalotája sem, de megannyi uralkodó által emelt épület tarthat számot figyelemre. Vagy azt például ki tudta, hogy a római Angyalvár eredetileg római császárok mauzóleuma volt? Nagyon könnyű beleveszni az érdekességekbe, amelyek valóban az újdonság erejével hatnak még nekem is, aki tényleg minden alkalmat megragadok, hogy az ókori Rómáról olvassak. Szerencsére a könyv elején található egy rövid összefoglaló a császárokról, mert a szerző nem tartja az időrendi sorrendet, ezért néha nehéz követni, hogy most éppen melyik uralkodóról van szó, de elég csak visszalapozni a kötet elejére, és máris képben vagyunk.
A borító elég semmitmondóra sikeredett, pedig nagyon sok érdekességet rejtenek az oldalak, tíz témakörben fejti ki gondolatait a szerző, amelyek közül a Munka közben tartalmazza a legtöbb információt arról, hogyan működött valójában a birodalom, de természetesen sokkal nagyon érdeklődésre tarthat számot a szórakozásra vonatkozó rész, mert itt kerülnek taglalásra a legendás gladiátorviadalok. Azonban korántsem ez volt az egyetlen mód a szabad idő eltöltésére, volt itt színház is, amelyről kevesebb szó szokott esni. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán nem a Colosseum volt a legnagyobb aréna, hanem a Circus Maximus, ahol a kocsiversenyeket tartották. A Colosseumban nem volt helyjegy, mindenki a társadalmi osztályának megfelelő helyen ült le, a szenátorok néha zavaróan közel a véres játékok színteréhez. A császárnak persze külön páholya volt, az pedig külön érdekesség, hogy a Circus Maximusban a hölgyek is részt vehettek az előadásokon. Az én kedvenc részem mégsem ez volt, hanem a császárok turistáskodásai, vagyis az, hogy voltak olyanok, akik beutazták a birodalmat - meglepően kevesen -, és voltak olyanok is, akik a lábukat sem tették ki Itáliából. Az utazások nagy része természetesen egybeesett a hódításokkal, amelyek közül volt olyan, ami nem sokáig képezte a birodalom részét.
El ne felejtsünk szót ejteni a nőkről, akik bár sohasem öltöttek császári bíbort, a háttérben annál többet tettek azért, hogy a hozzátartozójuk trónra kerüljön vagy megőrizze a hatalmát. Voltak híres szereplők, de nagy részük a történelem homályába vész, csak feliratokból vagy korabeli történetekből ismerjük az élettörténetüket, hiszen a kor leghíresebb történetírója, Suetonius nem írt hölgyekről, kizárólag férfiakról, így eléggé hiányosak az ismereteink róluk. Ettől azonban még léteztek, és közülük többen nagy hatást tettek az éppen aktuális császárra anyaként vagy feleségként, brilliánsan értettek ahhoz, hogy a háttérből mozgassák a szálakat. Ezen kívül még számtalan érdekesség várja azt, aki időt szán arra, hogy elolvassa ezt a könyvet, amely halványabb talán a szerző korábbi műveinél, de nem kevésbé értékes darabról van szó. Ott lehetünk lakomákon, megtudhatjuk, hogyan örökölték a trónt a császárok - meglepően kevés volt a vér szerinti utód, inkább az örökbe fogadás dívott az uralkodók között -, megtudhatunk mindent a császári udvarról, láthatjuk munka közben az uralkodót, tudomást szerzünk arról, hogyan töltötte szabad idejét, miként viselkedett külföldön, milyen képmásokon, szobrokon keresztül találkozhatott velük a birodalom polgárai, valamint sok minden megtudhatunk a halálukról is. Jó könyv a császárkorról, érdemes elolvasni.
8/10
A könyvet a Kossuth kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
