Fontos apróságok Londonból. Nádasdy Ádám tíz éve él Londonban a férjével, ezalatt megismerte a brit szokásokat, amelyekről most nekünk is mesél. A brexittől napjainkig datálódnak ezek a kis szösszenetek, amelyekről úgy érezhetjük, hogy egy kávé mellett meséli el nekünk a kiváló költő, író, műfordító, nyelvész. Aki persze nem tagadta meg önmagát, akad itt nyelvi nyalánkság nem kevés, a rá jellemző egyedi stílusban megírva, amely egyáltalán nem unalmas professzori oktatás, hanem közönségbarát tájékoztatás. Jómagam már jártam az angol fővárosban, igaz, csak néhány napot, de ez is elég volt ahhoz, hogy megkedveljem az angolokat, akik valami egészen különleges módon élik a mindennapjaikat, öröm volt ebbe beletekinteni, legyen az komolyzene vagy a kertek iránti rajongásuk. Mert ezek az apró kis novellaszerűségek a londoni hétköznapokba engednek betekintést, megtudhatjuk, hogy milyen drágák a lakások, mennyire nem könnyű új otthonra szert tenni, de a legmellbevágóbb részek a covid időszakára vonatkoznak. Eltelt már néhány év azóta, azonban most újra éltem a lezárásokat, azt, hogy otthon rekedtünk, nem mehettünk sehová, és megtanultuk az online világot, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot szeretteinkkel és ismerőseinkkel. Érdekes volt olvasni, hogy Londonban hogyan telt ez az időszak - nagyjából úgy, mint nálunk - , és jó, hogy már vége van, a világjárványra nem volt olyan jó visszaemlékezni. A brexittel indulnak az élmények, amelyek egészen a tavalyi évig folytatódnak, különleges élmény belepillantani egy világváros hétköznapjaiba, nézni, ahogyan forog a sorskerék, pártok jönnek-mennek, de az élet a maga sajátos körforgásában angol hidegvérrel zajlik. Az én abszolút kedvencem a csapkérdés megtárgyalása volt, őszintén szólva nem emlékeztem már erre a problémára - lekötöttek a látnivalók, nem foglalkoztam a csapokkal, ez az igazság -, de jó tudni, hogy ha legközelebb arra járok, erre figyelni kell. Élmény olvasni Nádasdy leírásait, mindenkinek csak ajánlani tudom, kár, hogy ilyen rövid a könyv, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Milyen újságok jelennek meg Londonban, milyen irányzatot képviselnek, mennyire komolyak vagy bulvárszintűek, és mennyibe kerülnek? Miként viszonyulnak az angolok a kertekhez? Milyen a vallásuk? Megannyi érdekes téma, és ez csak az egy kis ízelítő a könyvből...

Nagy tisztelője vagyok Nádasdy munkásságának, nemcsak szépirodalmi, hanem nyelvészeti munkáját is olvastam már, mindig öröm olvasni az ő egyedi stílusát, amelyet leginkább a legjobb értelemben vett polgárinak mondanám. Egy jól nevelt, nagy szakmai tudású, több nyelven beszélő, alapvetően tanáremberről van szó, aki lenyűgöző stílusban ír, kár lenne kihagyni ezt a könyvét is, amelyben londoni élményeiről számol be. Tíz éve lakik ebben a világvárosban, amelyet nyilván már jól ismer, ez azonban nem egy útikönyv, a londoni mindennapokról szól benne, úgy, ahogy ő látja az angolokat. Nem rejti véka alá, hogy mekkora gondot okozott neki és a férjének a lakhatás, hiába találtak egy számukra mindenféle szempontból megfelelő lakást, egy idő után költözniük kellett, aminek finoman szólva sem örült, de hát meg kellett oldani ezt is. Döbbenet, hogy milyen drágák az otthonok Londonban, kimerítően megismerkedhetünk a témával, ahogyan azzal is, hogy mi számít külvárosnak az angol fővárosban (nem az, amire elsőre gondolnánk, az angolok ebből a szempontból is különcök). Mindezzel együtt érződik az oldalakon, hogy az évek során megkedvelte új otthonát a szerző, igyekezett minden megtudni az angolokról, akiknek időnként furcsa szokásaik vannak, de mindent meg lehet szokni.

Sajnálatos rövidke a kiadvány, de hát ez egy ilyen műfaj, gyorsan a végére lehet érni, de az olvasó szomorúan csukja be a soványka kötetet, olvasta volna még, hiszen egy nagyon egyedi stílusban megírt leírást kapott a londoniakról, amely mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést. Talán egy-két íráson lehet érezni, hogy inkább kényszerből született, mint örömből, de összességében egy nagyon alapos és magával ragadó novellafüzérhez van szerencsénk, amely igyekszik teljes képet adni a hétköznapokról, miközben egyedülálló kordokumentum. Ott vagyunk a brexit idején, megtudhatjuk, hogy akkoriban milyen volt a közhangulat és aztán jött a Covid, ami jelentősen megnehezítette a mindennapokat - emlékszünk még a karanténra? - , főleg annak, aki kétlaki életet élt Budapest és London között (Nádasdy ugyanis nem költözött ki teljesen az angol fővárosba, nálunk is tölt időt). A szerző nem hallgat el semmit, ismét ott érezhetjük magunkat a lezárások idején, igazi időutazás ez, még akkor is, ha csupán néhány évvel ezelőtt történt. Aztán ez az időszak is elmúlt, jöttek a szürke hétköznapok, amelyekről azonban olyan élvezetesen ír a szerző, hogy egyetlen perce sem unatkozunk.

A borító nagyon kifejező, bemutatja a könyv hangulatát, ami egyáltalán nem szürke, dacára annak, hogy tényleg a mindennapokról szól, nagyon is érdekfeszítő témákról ír a szerző. Akad itt kultúra (újságok, színház, opera, komolyzene), régi emlékek felidézése és még annyi minden más, amely mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést. Tényleg kár, hogy ilyen rövid a könyv, viharsebesen elolvastam, lehetett volna jóval hosszabb, de hát ennyi adatott, akkor örüljünk ennek. Sok érdekességet megtudhattunk a londoniakról, lenyomatot láthattunk az utóbbi néhány évről az angol fővárosban, amelyben sok minden történt, de a politika csak szőrmentén kerül említésre, nem ez a fontos, hanem a mindennapok megélése. Jó volt Londonban kalandozni, előhozta a régi emlékeket, örültem, hogy beleláthattam egy világváros mindennapjaiba, fontos apróságokat tudhattam meg a lakóiról, Nádasdy egyedi stílusában prezentálva. Ez egy jó könyv, aki kedveli a szerzőt, az ezt az alkotást is szeretni fogja, aki eddig még nem olvasott tőle semmit, annak jó alkalom a vele való megismerkedésre. Mindenkinek ajánlom, mert tényleg sok érdekességet megtudunk a londoniakról és Nádasdyt olvasni mindig öröm.

9/10

A könyvet a Magvető kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.