Az unortodox tündérmese befejezése sem hétköznapi. Emily nagy utat járt be, a drüadológia tudósából Tündérhon királynéjévé vált, azonban nem adta fel identitását, ezúttal is a tudományt vetette be a mágia ellen, és naná, hogy neki lett igaza. Nagyon kedvelem a sorozatot, nem hétköznapi fantáziával rendelkezik a szerzője, ezért nagyon vártam, hogy mi lesz a befejezése a történetnek. Nos, egy hangyányit csalódott vagyok, ez a kötet nem sikerült olyan virtuózra, mint az előző kettő, a közepe táján erősen leül a cselekmény, ami elég lassan indul be, de aztán annyi fordulatot kapunk, hogy csak úgy kapkodhatjuk a fejünket. A történet kimenetele egyáltalán nem sejthető előre, az események láncolatában szegény olvasónak esélye sincs kitalálni, miként fog végződni a sztori, de pont ez a jó benne. Volt egy pont, amikor elvesztettem minden reményt, de aztán persze Emily és a tudomány győzött, ismét új fordulatot vettek a történések, hogy aztán egészen a végéig fennmaradjon a figyelmem. Mindezzel együtt ez a rész sajnos tényleg halványabb egy kicsit, mint az előzőek, a maga műfajában mégis kiemelkedő minőséget képvisel, mindenkinek csak ajánlani tudom az elolvasását. A borító gyönyörű, mint mindig, a szereplők jellemfejlődése lenyűgöző, a történet jól van vezetve, csak egy kicsit vérszegény, kár, hogy pont a végére nem sikerült maradéktalanul elvarázsolnia az írónőnek. Levélregényről van szó, azonban egyáltalán nem unalmas a leírás, főleg, hogy ezúttal szinte mindvégig Tündérhonban időzünk, így aztán nincs hiány varázslatban. Jóval sötétebb a tónus, mint az első két részben, szomorú látni, hogyan indul egy átok következményeként enyészetnek a birodalom, de cserébe sokkal több romantikát kapunk, ebben a részben Emily és Wendell egyáltalán nem vitatkozik - amit néha sajnáltam, a pergő párbeszédeik voltak a legnagyobb erényei a sorozatnak -, hanem kapcsolatuk egyre jobban elmélyül. Összességében ez egy jó könyv, amit feltétlenül érdemes elolvasni, azonban egy picikét gyengébb, mint a többi rész.

Emily elfogadta Wendell házassági ajánlatát, melynek eredményeként Tündérhon királynéja lett. Aprócska probléma, hogy előbb meg kell hódítani a birodalmat, ami először gyanúsan gyorsan sikerül, majd kiderül, hogy a királynő nem halt meg, hanem elátkozta Tündérhont. Hőseink megpróbálják menteni a menthetőt, és nem félnek elmenni a végsőkig...

Emilyt nem változtatta meg a királynéség, ugyanaz a tudós maradt, mint korábban. Nem kedveli a cicomát, hiába kap meg mindent, ami egy uralkodó feleségének kijár, ő mégis a könyvei és a jegyzetei között érzi jól magát. Hamarosan kiderül, hogy erre mekkora szükség van, hiszen Wendell varázsereje nem elegendő ahhoz, hogy meggyógyítsa a birodalmát, ehhez a menyasszony tudása is szükséges. Márpedig ő nem rest a mesékben keresni a megoldást, hiszen a történetek tartják össze a birodalmat, nem a mágia, meg is találja a régi sztorit, amelynek alapján rá tudnak jönni a megoldásra, azonban mindketten tudják, hogy nem vár rájuk boldog vég ennek alapján. A király gondolkodás nélkül feláldozza magát Tündérhonért, Emilyre vár a feladat, hogy megmentse szerelmét, a tőle várható nem megszokott módon, azonban ezzel még egyáltalán nem oldottak meg mindent, hiszen a királynő további problémát jelent számukra. Különösen örvendetes, hogy egyáltalán nem habos-babos történethez van szerencsénk, itt bizony komoly erkölcsi dilemmák bukkannak fel, amelyekre nincs igazán jó megoldás, ez tényleg nem egy megszokott tündérmese, soha nem tudhatjuk, mi vár ránk a következő oldalon. Habár ezúttal nem sikerül mindvégig fenntartania az érdeklődést a szerzőnek, azonban összességében nem okoz csalódást, mivel a középtájon kissé szürke történetet végül sikerül annyira felturbóznia, hogy a végéig teljes figyelemmel kövesse az olvasó. 

A borító mesés, mint mindig, a főszereplők láthatók rajta, Emily és Wendell, valamint Arna királynő, de ott van Árnyék, a pokolkutya, és a király tündérmacskája is, akik szintén jelentős szerepet játszanak a történetben. Árnyék nagy kedvencem, nem egy átlagos kutya, soha nem lehet tudni, hogy éppen milyen csodás képességével találkozunk, de a legfontosabb, hogy a végsőkig hű Emilyhez. A királyné nem sok baráttal rendelkezik, azok azonban mindvégig kitartanak mellette, és újakat is szerez, ami nem könnyű a nem éppen barátságos hangulatú udvarban. Tündérhon ugyanis egyáltalán nem egy idillikus hely, a tündérek - főleg a nemesek - szépek, de nem jók, nem könnyű uralkodni felettük, ráadásul úgy, hogy a birodalom folyamatosan pusztul. Halandóként Emilynek tényleg nincs más választása, mint a tudására támaszkodnia, amely nagyon különleges - abszolút kedvenceim a lábjegyzetek, hihetetlen, hogy mennyi drüadológiai tudást szedhetünk össze belőlük - , és lehetőséget biztosít a számára, hogy szembeszálljon a rá váró nehézségekkel. Tündérhon valóban varázslatos hely - amikor éppen nem átkozzák meg -, azonban nagyon veszélyes is, a főhősök élete mindvégig veszélyben van, és egészen a végkifejletig nem tudhatjuk, hogy mi lesz a sorsuk.

A tündérek világa, amellyel a drüadológia foglalkozik, döbbenetesen sokrétű, ahogyan Emily tudása is lenyűgöző. A könyvek iránti szeretete kifizetődik, hiszen azokban találja meg a megoldási lehetőséget a felmerülő problémákra, amelyek egyáltalán nem könnyűek, hiszen Tündérhon uralkodópárjának nem hétköznapi nehézségekkel kell szembenézniük. A történet nagy erélye, hogy minden varázslatossága ellenére tökéletesen hihető, az olvasó egy idő után elhiszi, hogy a birodalom valóban létezik, és már nem lepődik meg semmin. A szerző egy saját univerzumot épített fel, amelyben öröm volt kalandozni, kár, hogy vége a trilógiának, nagyon hiányozni fognak a szereplők. Emily és Wendell szerelme különleges, a tudós hölgy és a tündérkirály kettőse egyáltalán nem átlagos, azonban tökéletesen kiegészítik egymást, a férfi varázsereje és a nő tudása együtt talán valóban képes arra, hogy megmentse Tündérhont az átoktól. De egészen a végéig ezt nem tudhatjuk biztosan, ezért izgalmas marad a cselekmény, tényleg kár, hogy a közepe táján kicsit megbicsaklik, de utána olyan fordulatok jönnek, hogy pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről. Aki szereti a sorozatot, ezt a részt is kedvelni fogja, de mindenképpen ajánlom, hogy az előző részek is kerüljenek elolvasásra, mert a három könyv alkot egy egységes egészet. Jó lezárás, de lehetett volna brilliáns is.

8/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.