Végre egy őszinte könyv a negyvenesekről. 49 éves vagyok, szingli, nem túl jól fizető állással, és ez az én könyvem. Merthogy tökéletesen azonosulni tudtam a főszereplővel, aki hasonló paraméterekkel rendelkezik, mint én, ugyanúgy csetlik-botlik az életben, küzd a mindennapokkal, és próbálja rendbe tenni az életét. A kötet legnagyobb erénye, hogy hús-vér emberekkel van teli, olyanokkal, akik részesei a mi életünknek is - barátok, család -, nem tökéletesek, vannak erényeik és vannak rossz tulajdonságaik, a velük való kapcsolat egy hullámvasút, nem örök vidámság, ugyanazok történnek velük, mint velünk, vagyis olyan érzése van az olvasónak, hogy a saját életét látja leírva. Mert nem igaz, hogy ha valaki túl van a negyvenen, akkor bölcs lesz és sikeres az élet minden területén, jóképű, gazdag, és kedves férjjel, nagy házzal, gyerekekkel, kutyával, és minden hasonlóval, ahogyan azt ifjabb éveinkben elképzeltük. A valóság a menopauza, az átlagos lakás, a szingli élet, a nem túl menő munkahely, és a szürke hétköznapok. Azonban mindig van remény újrakezdeni, mert több van bennünk, mint hinnénk, és a legnagyobb kulimászból is van kiút, nem könnyű, de igenis van. Jó tudni, hogy az ember lánya nincs egyedül a problémáival, és nem kell szégyenkeznie amiatt, hogy az élete nem olyan, mint a többiek által a közösségi médiában sugallt tökéletes kép. Egy nagyon jól megírt könyv a jussunk, amely egyáltalán nem átlagos megközelítéssel beszél a negyvenesek életéről, okosan, és nagyon humorosan. A főhős célja egyáltalán nem az, hogy megtalálja álmai férfiját - bár azért próbálkozik rendesen -, hanem először a saját életét teszi rendbe, és ezek után már érkezhet a szerelem is, ami nagyon fontos, de önmagában nem elegendő a boldogsághoz, elsősorban önmagunkat kell megtalálnunk, közhely talán, de ebben a kötetben közel sem unalmasan kerül bemutatásra ez az életbölcsesség. Negyvenesnek lenni nem könnyű dolog, az újrakezdés nehéz, de érdemes belevágni, még akkor is, ha az út rengeteg fájdalommal és szomorúsággal jár, mert igenis mindig van remény arra, hogy boldogok legyünk. Ez egy jó könyv, elsősorban a negyveneseknek ajánlom, de mindenkinek, aki szeretne egy vicces, de komoly mondanivalóval bíró alkotást olvasni.

Nell negyvenes, Amerikában becsődölt a vállalkozása, szakított a vőlegényével, és hazaköltözik Londonba, hogy újrakezdje az életét. Egy szobát bérel egy meglehetősen ökomániás főbérlőtől, gyászjelentéseket ír, és elhatározza, hogy egy éven belül rendbe teszi az életét. Lassan, de biztosan halad a megvalósítás útján...

Már a címbe beleszerettem, éreztem, hogy ez a könyv nagyon bele fog trafálni az életembe, alig vártam, hogy belekezdjek. Sokszor volt aha élményem, ez a lány bizony alapvetően tényleg az én életemet élte, sokszor hangosan nevettem - majd rájöttem, hogy igazából saját magamon teszem ezt - , néha elkomorodtam, együtt lélegeztem a főszereplővel és nagyon szurkoltam neki, hogy sikerüljön rendbe tennie a dolgait. Bár kétségem nem volt a végkifejlet vonatkozásában, mégis örömmel jártam végig az utat Nell-lel, örültem, hogy még ebben a korban is talált barátot - egy tüneményes nyolcvanas hölgyet -, a régi barátai nem hagyták el és rengeteg mellékút után persze rátalál a szerelem is, azonban nem a fehér lovon érkező herceg oldalán, hanem egy teljesen hétköznapi férfi oldalán találja meg a boldogságot. Pont ettől maradt hiteles a történet, nem egy álomvilágot ábrázol a szerző kivételes emberekkel, hanem egy teljesen átlagos negyvenes nő teljesen átlagos mindennapjait, miközben kiderül, hogy a többiek élete sem fenékig tejfel. Nell problémái a mi problémáink, feketén-fehéren ott vannak a lapokon, amikről a közösségi médiában nem szoktak beszélni: az anyagi gondok, az öregedéssel járó nehézségek, az aggodalom a szüleinkért, és persze annak elfogadása, hogy már nem lesz gyerekünk, és a karrierrel kapcsolatos illúziókról még nem is beszéltem. Nell sorsa reményt tud adni, hogy nem kell belenyugodni abba, ami van, igenis, lehet ez jobb is, csak tenni kell érte, nem is keveset, és senki sem mondja, hogy könnyű lesz az út.

Negyvenesnek lenni nem könnyű, már nem vagyunk fiatalok, de még öregek sem, valahol félúton járunk, még sok lehetőségünk van az életben, de a gyerekkérdést el kell engedni, és lassan beköszönt a menopauza, amellyel egyáltalán nem könnyű megbirkózni. Barátokat és párt találni ebben a korban már nagyon nehéz, sokat kell küzdeni a magánnyal, és akkor a munkaterhekről még nem is beszéltem, hiszen a csekkeket ki kell fizetni, ami egyedül nem mindig leányálom. Ráadásul látod magad körül a boldog(nak látszó) barátaidat, akik házasságban élnek, szép családi házban laknak és több gyerek veszi körül őket. Na, ebből a perspektívából indulva nem könnyű megtalálni a szépet és a jót az életben, Nell-nek sem megy könnyen, ő is küszködik, ugyanúgy, mint bárki más. Mégsem egy drámáról van szó, hanem egy alapvetően humoros regényről, amelyet képtelenség letenni, én egy ültő helyemben olvastam végig az 500 oldalt. A történetet jól vezeti az írónő, a karakterek nagyon találóak, és több dimenzióval bírnak, mindvégig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését, szellemesen, egyáltalán nem átlagos színvonalon szórakoztat bennünket, miközben komoly mondanivalókat is hordoz a negyvenesekről a könyve.

Nell - nek a szerelem terén is komoly nehézségekkel kell szembenéznie, rémes randikon vesz részt, hogy aztán megjelenjen a színen az exvőlegény, persze pont akkor, amikor végre rájön, ki a neki való férfi. Vajon a régi szerelmet választja vagy az újat? Mégsem a romantikáról szól ez a történet, hanem a negyvenesek átlagos életéről, véleményem szerint abszolút találóan, mindenki úgy érezheti, hogy róla szól a könyv, aki már elmúlt negyven és nő. Az én abszolút kedvenc szereplőm Tücsök volt, a nyolcvanas barátnő, aki egyáltalán nem tipikus idős hölgy, nagyon életigenlő és biztos támasza Nell-nek. A másik kedvencem Arthur volt, a kutya, aki szintén egy biztos pont a főszereplő életében. De mindenek előtt Nell-t kedveltem meg nagyon, aki olyan volt, mint én, és aki reményt adott, hogy egyrészt nem vagyok egyedül a problémáimmal, másrészt pedig igenis lehetünk boldogok. Hálát adok a családomért és a barátaimért, a szerelem majd eljön, ha elérkezik az ideje, a többit pedig megoldjuk. Istenien szórakoztam a könyvön, miközben nagyon szíven ütött, emlékezetes darab, az biztos. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy jó könyvet olvasni, sírni-nevetni, lelket tépni, szívet szaggatni és boldogan mosolyogni, vagyis nem fél szembenézni az élettel.

10/10

A könyvet a General Press kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.