A sorozat minősége nem változott. Ugyanolyan magas színvonalú, mint eddig. Ezúttal azonban jóval sötétebb a tónus, hiszen a történelem egy nagyon szomorú felvonásához érkeztünk el, az 1348-ban kitört pestisjárványhoz, amely megtizedelte Európa lakosságát. Sok szereplőtől kellett búcsút vennünk, Bátor Szilárd sok kedves barátját és családtagját szólította magához a döghalál, sokszor kellett megkeményítenem a szívemet, miközben olvastam a történetet. De hát ez egy ilyen műfaj, ha egyszer ez a szomorú rész következik a regényfolyamban, akkor ezt kell szeretni. És én szerettem is minden fájdalmas része ellenére, mert ez egy nagyon jó történelmi regény,  Bíró Szabolcs könyvről könyvre jobban ír, öröm látni, hogyan fejlődik az írástudománya, ott van a csavar, ahol kell, ott hat meg, ahol kell, és ott szomorít el, ahol szükség van rá. Egy dolgot nem lehet, érzelmek nélkül végigolvasni ezt a kötetet, köszönhetően a jól megírt karaktereknek, és a történetszövésnek. Csatákban sincs hiány, nemhiába egy lovagkirály korában járunk, a nagypolitika összefüggéseit is átlátjuk, de a történet középpontja még mindig Bátor Szilárd, akinek trilógiája ezzel a felvonással a végéhez ért. Méltó lezárása ez egy újabb szakasznak a regényfolyamban, fáj, hogy ennyi szomorúságot kellett átélnie a főszereplőnek, és persze borzalmas a pestis pusztítása, azonban ne felejtsük el, még van hat könyv a sorozatból, én már nagyon várom, hogyan folytatódik a történet (nem mintha nem ismerném a történelem alakulását, de attól még nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a Bátorokkal és a Lackfiakkal, és hogyan lesz elmesélve az Anjouk további sorsa). Óriási történelmi tudás van ennek a kötetnek a hátterében, Bíró Szabolcsnál jobban senki sem ismeri a saját műfajában a középkor históriáját, legyen szó nagypolitikáról vagy arról, hogyan éltek a közemberek, nem is szólva a csatákról, észre sem vesszük, és rengeteget tanulunk a korszakról. Ez egy nagyon jó könyv, az egyetlen problémám az volt vele, hogy hangyányit nehezen indul be, de aztán viharsebesen magába szippantott a történet, le sem tudtam tenni, pedig egy költözés kellős közepén nem sok időm volt olvasni. Elsősorban a történelem szerelmeseinek ajánlom, de mindenkinek, aki szeretne beleveszni a középkorba, és többet megtudni az Anjouk koráról.

1347-ben járunk, Lajos király úgy dönt, hogy bosszút áll öccséért, András hercegért, és beveszi Nápolyt. Ez meg is történik annak rendje és módja szerint, azonban közbeszól a pestis, amely végigpusztítja Európát, miközben folyamatosan forog a nagypolitika kereke...

Amikor megláttam a borítót, először nem tudtam mire vélni, hogy mit keres rajta a csontváz, aztán persze amint rápillantottam a kezdő dátumra, rájöttem, hogy itt bizony aratni fog a pestis, el is komorodtam hamarost, de aztán persze annyira magával ragadott a történet, hogy egyre nagyobb kedvvel forgattam az oldalakat. Aztán tényleg lecsapott a döghalál, és nagyon fájdalmas volt a szereplők szemén keresztül megtapasztalni, hogy milyen lehetett átélni ezt az időszakot, de a történelem ettől még nem állt meg, tovább folytak a csaták és a nagypolitikai áskálódások. Bíró Szabolcs úgy meséli el nekünk a korabeli históriát, hogy nem hagy ki egyetlen részletet sem, azonban nem rágja a szánkba a mondanivalót, a történet részeként, mintegy mellékesen ismerteti velünk az időszak történéseit, nem maradunk le semmiről, legyen az a harc Nápoly trónjáért, a csaták és az uralkodók ügyei, azonban attól marad emberközeli a sztori, hogy mindezeket hús-vér karaktereken keresztül ismerjük meg, és úgy érezzük, mi is részei vagyunk a történetnek. Ott száguldunk Bátor Szilárddal és Lackfi Istvánnal az éppen aktuális harcmezőn, együtt gyönyörködünk a Bátor-család birtokán, hogy aztán jöjjön a pestis, és minden elkomoruljon, miközben aggódhatunk azon, hogy kedvenc szereplőink közül kit kímél meg a betegség és a szerző. Egyáltalán nem üres történelmi tablót kapunk, ott lüktet az élet minden oldalon, akkor is, amikor arat a halál, nem hétköznapi fegyvertény így írni, ezt a könyvet nem lehet letenni, minden szomorúsága ellenére öröm olvasni.

Óriási kedvencem az Anjou - sorozat, hosszú évek óta követem, és biztosan el fogom olvasni a még hátralévő hat részt is. Sajnálom, hogy ilyen sok idő telik el egy-egy könyv között - bár megértem, hogy az írónak milyen hatalmas munka elkészíteni őket -, mindig kell egy kis idő, amíg visszarázódom a történetbe és képbe jövök a szereplőket illetően, de olyan jól meg vannak írva a karakterek, hogy ez nem tart sokáig, és hamarosan teljes gőzzel belevethetem magam az események sodrába. Mert sok minden történik, több szálon fut a regény, természetesen az uralkodó sorsát is megismerhetjük, ahogy a Bátorok nemzetségét is, és ki ne hagyjuk a Lackfiakat sem, így összességében a király, a köznemesek és a főnemesek szempontjából nézve is megismerhetjük a korszakot, és ez teszi igazán izgalmassá a történetet. Nagyon fájdalmas, hogy ennyi szereplőtől kell megválnunk, egyrészt a pestis miatt, másrészt pedig azért, mert egy újabb trilógia végére értünk, fordul a történelem kereke, jönnek az újabb karakterek a folytatásban, remélhetőleg minél hamarabb. A csaták nem kevésbé vériszamosak, mint a korábbi részekben, azonban az igazán komor hangulatot a döghalál adja meg, átérezhetjük, milyen volt átélni ezt a borzalmas kórt, milyen mértékű pusztulást okozott Európa népei között.

A történelmi regény mostanában igencsak népszerű - a história szerelemeseként én személy szerint nagyon örülök neki, hogy ennyi kiváló alkotást olvashatok - , de ha középkorról van szó, Bíró Szabolcs a maga műfajában verhetetlen. Olyan tudással rendelkezik a korról, mint egy történész, íróként pedig egyre elmélyültebb eszközökkel képes átadni nekünk ezt a végtelen ismerethalmazt. Miközben egy több szálon futó, remek regényt olvasunk, ami a kicsit lassabb kezdet után olyannyira belelendül a történetbe, hogy pislogni sem merünk, nehogy lemaradjunk valamiről, úgy érezzük, egy filmet látunk, nem véletlenül mondom már évek óta, hogy ez a könyvfolyam tévésorozatért kiált. A pestis miatt meg kell acéloznia a lelkét annak, aki belefog ebbe a részbe, azonban egy kiváló történelmi regény lesz a jussa, amelyet garantáltan nem fog elfelejteni jó darabig. Egy újabb remek darabbal bővült a sorozat, ami ezúttal ugyan sötétebb tónusú, mint ahogyan megszoktuk, de ettől függetlenül mindenkinek csak ajánlani tudom, mert különleges olvasmányélményt nyújt, időutazásra visz, szórakoztatva tanít. Kár, hogy ilyen gyorsan véget ért ez a rész, remélem, minél előbb érkezik a folytatás, mert nagyon kíváncsian várom, hogyan alakul a régi és új szereplők sorsa.

9/10