A nihil könyve. A falun élést az idilli képpel kapcsoljuk össze. Csend van, béke, nem történik semmi különös, az élet megy a maga egyszerű, de nagyszerű útján, távol vagyunk a nagyváros zajától és ezernyi gondjától. A főszereplő szintén így gondolja, és miután megcsömörlik a várostól, úgy dönt, falura költözik. Az élet értelmét keresi ezen a helyen, amit természetesen nem talál meg, mert elég hamar kiderül, hogy a békés felszín alatt igencsak komoly problémák sűrűsödnek. A kezdetben barátságosnak tűnő emberekről kiderül, hogy nem is olyan nagyszerűek, mint gondolta, és ahogy telik az idő, egyre inkább belelát a település nehézségeibe: a vízhiányba, a düledező iskolába, a gyárba, ami munkát ad mindenkinek, de el is vesz mindent. Hiába ismételgeti, hogy itt a kettő meg a kettő mindig négy, hamarosan kiderül, hogy ez egyáltalán nem így van, egy városi jöttmentnek nagyon nehéz betagozódnia a falu életébe, még akkor is, ha ő a tanár, akire kezdetben mindenki felnéz, azonban egyre inkább fogy a reputációja. Ez az abszurd elbeszélés nagyon komoly nehézségeket boncolgat, hiszen falun valóban nem olyan idilli az élet, ahogyan azt mi, városiak elképzeljük, egyre inkább elszegényedik a vidék, itt mindenki mindenkit ismer és mindent lát, rengeteg a családon belüli probléma, de nem beszél róla senki, ahogyan arról sem, hogy a munkát adó gyár elviszi a vizet, minden rohad és pusztul. Ez persze túlzás, mert igenis vannak virágzó települések, de lássuk be, a falusi életről szóló illuzórikus álmokat érdemes elfelejteni, mindenhol megvannak a nehézségek, azok elől nem lehet elfutni, ahogyan a saját életünk elől sem futhatunk el, előbb-utóbb meg kell hoznunk a komoly döntéseket, vállalnunk kell magunkért a felelősséget. Ez egy nagyon érdekes könyv, dacára annak, hogy árad belőle a nihil és a kilátástalanság, minden a pusztító végkifejlet felé halad, azonban mégis annyira emberi, hogy nem lehet elhinni, hogy ennyire nincs remény. Nem jó olvasni ezt a kötetet, de nem is lehet letenni, magával ragad és elgondolkodtat, és ennél többet nem is várhatunk egy jó alkotástól.

A főszereplő a városból menekül falura, hogy ott újra hinni kezdjen a világ egyszerűségében és nagyszerűségében. Kezdetben valóban úgy tűnik, hogy hazatalált, azonban ahogy halad előre az idő, kénytelen rájönni, hogy a település számtalan sötét titkot rejt...

Jómagam városban élek, ahol jól érzem magam, nem vágyódom falura, hiányozna a város minden előnye, bár látom a hátrányait is, összességében mégis ideköt minden, megkötöttem a magam kompromisszumait, és úgy döntöttem, hogy ez így jó nekem. Mindezzel együtt meg tudom érteni azt, aki vágyódik vidékre, hiszen annak is megvan a maga romantikája, de illúzió arra gondolni, hogy ott nem lesznek nehézségek, mert azok mindenhol vannak, csak mások. Ugyanúgy emberek élnek egy faluban is, akiknek megvannak a maguk kialakult szokásai, az életük, amelynek folyásába nem szólhatunk bele, és nem is láthatunk mindent, a család mindenhol egy zárt dolog, amelyet nem láthatunk át teljesen, és amelynek megvannak a maga kis sötét titkai. Falun mindenki mindenkiről tud mindent - bár én kisvárosban élek, és ez itt is igaz - , azonban nagy a hallgatás, egy kívülről jött-mentnek nagyon nehezen nyílnak meg az emberek, és mint kiderül, talán jobb is lett volna, ha nem tud meg mindent a főszereplő, hiszen túl sok titokra derül fény, ennyi mindent egyszerre nem lehet elviselni. Törődjön mindenki a saját dolgával vagy minden közügy? Mindenről tudni kell vagy van amit, jobb, ha homály fed? Nos, az igazság előbb-utóbb úgyis kiderül, összeomlik a szép kirakat, és ami marad, az a pőre valóság, és ez nagyon tud fájni. Érthető, ha a tanár úr - aki egyáltalán nem olyan különleges ember, mint amilyennek kezdetben sokan hiszik, csak egy átlagos férfi, aki mert váltani annak érdekében, hogy megtalálja a lelki békéjét - lassan, de biztosan beleőrül abba, amit megtud, és abba, hogy nem találja a kiutat.

Van-e megváltás? Létezik-e szebb jövő a falu számára, ahol kiszikkadtak a földek, eltűnt a víz, ahol összeomlott az iskola, és ahol minden rémesen pusztul? Tényleg csak a nihil van egy ilyen helyen? A kérdésre magunknak kell megtalálni a válaszokat saját magunkban. Ebben az abszurd elbeszélésben minden túl van tolva, természetesen a valóság nem ez, de ettől még komoly kérdéseket vet fel a szerző, amelyekre nem mindig kapunk szép rózsaszín válaszokat. Ez egy kőkemény dráma, a pusztuló faluról és az egyre kilátástalanabb helyzetben lévő emberekről, akik nem tudnak szabadulni, hiszen itt élnek, itt van a házuk, hová mennének? Rémisztő látni, hogy csavarja körbe lassan, de biztosan a tanár urat a helyiség, és kezdi fojtogatni az egész közeg, amibe került. Kezdetben pedig úgy tűnt, hogy megtalálta, amit keresett, de aztán a polgármester, a szomszéd mindenbe beleszól, az sem mindegy, hogy mikor vág füvet és egyáltalán. A gyárigazgató is eleinte nagyon barátságos embernek tűnik, de aztán persze róla is kiderül, hogy ő is csak egy kishal a részvényesek tengerében, akinek nincs igazi hatalma, és aki szintén hiába vágyik egy jobb életre. Tényleg szomorú látni, hogy itt minden a rossz végkifejlet felé halad.

Ez nem egy vidám történet, mindenki csak szenved, miközben hordozza az élet terhét, családi tragédiák sorát látjuk, a jövőt jelentő gyerekek sem boldogok, hiszen tudják, az ő sorsuk a gyár vagy semmi. Ebben a helyzetben mit tehet a tanár, az értelmiségi? Van-e joga szóvá tenni a családi problémákat a gyerekek érdekében vagy jobb, ha csendben marad, végzi a dolgát és azon túl nem tesz semmit, ugyanúgy, mint mások? Természetesen főhősünk nem a könnyebb utat választja, melynek eredményeként súlyos titkokat tud meg, ettől sem lesz boldogabb, ahogyan a párkapcsolati próbálkozásai is kudarcba fulladnak. Aztán ellene fordul a falu, az idill látszatának is vége szakad, szomorú látni, hogyan próbálják megsemmisíteni az egykori barátai a tanár urat, hogy aztán az ő sorsuk sem forduljon jobbra. A vége egy kicsit talán elnagyolt és el lett túlozva, de a katarzis megszületik, és ez a jó könyvek ismérve. Elsősorban ínyenceknek ajánlom ezt a kötetet, és aki szereti az abszurdot, mert nem egy könnyű olvasmány, az embernek elmegy az életkedve olvasás közben, de mégis azt gondolom, hogy érdemes végigküzdeni a főszereplővel a történetet, mert úgy érezzük, most valami fontosról volt szó. Különleges élmény, amelynek hangulatát tökéletesen kifejezi a nem mindennapi borító is.

9/10

A könyvet a Galaktika kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.