Szép karácsonyi mese. Igen, tudom, az ünnep már régen tovaszállt, de ez a könyv garantáltan visszahozza a szép emlékeket, hatására újra a fa alatt fogjuk érezni magunkat. Kutyás vagyok, de a macska képe ragadott meg, ezért lettem kíváncsi erre a történetre, és nem csalódtam, pontosan azt a hangulatot árasztja a sztori, amit a borító ígér. Kellemesen melengeti a lelket, nem fekszi meg a gyomrot, elvarázsol, tökéletesen kikapcsol és magával hozza a karácsony varázsát, még egy hideg, szürke januári napon is. Kicsit nehezen indulnak be az események, de aztán annál gyorsabban szaladnak az oldalak, egyszerre csak azon kapjuk magunkat, hogy már vége is van. Nem az írásművészet csúcsa, amit kapunk, de egy tisztességes munka, amelynek van eleje, vége és befejezése, de főleg egy olyan hangulata, ami miatt nem felejtjük el egykönnyen. Már-már újra hinni kezdünk a mesében, annyira szépen meg vannak írva az ebbe a kategóriába tartozó részek, hogy már szinte elhisszük, hogy igenis léteznek örökéletű macskák, a legendák pedig igazak. És valljuk be, mindannyian szeretnénk egy szép kis szigeten élni - na jó, nem végleg, de egy kis ideig biztosan -, ahol együtt lehetünk a szeretteinkkel, jó barátok és egy szép kis ház vár, nem is beszélve a macskáról, hát kell ennél több a boldogsághoz? És pont ebben rejlik ennek a történetnek a szépsége, hogy kiragad bennünket a hétköznapok monotonitásából, felhívja a figyelmet a család, a szeretet fontosságára, és arra, hogy az otthonunk ott van, ahol jól érezzük magunkat. Nincsenek nagy szavak, óriási filozófiai mélységek, egy átlagos történet ez egy átlagos lányról, aki egyáltalán nem átlagos módon hazatalál, naná, hogy rátalál a szerelem, és természetesen a családot is megtalálja azon a kis szigeten, ahol gyerekkorában boldog volt. Giccsesnek hangzik? Könnyen az lehetett volna, de az írónő ízlése és jó tolla megvéd bennünket attól, hogy belefulladjunk a cukormázba, ez egy jó kis történet, amelyet nagyon lehet szeretni, mert elér a szívünkig. Akinek hiányzik a karácsony, azonnal olvassa el ezt a könyvet!

Mina a cége karácsonyi buliján van, és nem túl boldog, amikor hirtelen a kezébe akad egy levél, amelyben az áll, hogy a keresztapja - akivel már évek óta nem beszélt - beteg lett, és rábízta a macskáját. Nem gondolkodik sokat, azonnal útra kél a kis szigetre, amely kezdetben egyáltalán nem varázsolja el, azonban ahogyan telik az idő, fokozatosan ráébred, hogy ő bizony ide tartozik...

Nem túl bonyolult a történet, a happy end nem kérdés, azonban az odáig vezető út léleksimogató sorokkal van kikövezve, érdemes végigjárni. Erre a könyvre nem azért fogunk emlékezni, mert az irodalom csúcsa, hanem azért, mert megmelengette a szívünket és elhozta a karácsony csodáját, még akkor is, ha már eltelt az ünnep. Én részemről minden évben karácsonykor elolvasok egy erre az időszakra vonatkozó könyvet, ami megsimogatja a lelkemet, és ettől sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Idén nem kicsit kitolódott ez a szokás, a karácsonynak már híre-hamva sem volt, amikor belevetettem magam az olvasásba, de percek alatt újra úgy éreztem, hogy itt van az ünnep. Kevés könyv képes erre a csodára, érdemes megbecsülni az ilyeneket, nagyon meg tudja szépíteni a szürke hétköznapokat, elvarázsol és elvisz egy másik világba, ami talán nem létezik, de olyan jó lenne ott lenni a szereplőkkel. Megdöbbentő, hogy mennyire a szívünkbe tudunk zárni egy szürke macskát, aki jóval több, mint egy házikedvenc, ő maga a ház szíve-lelke, és ez persze csak akkor derül ki, amikor már nincs ott. Nekem is volt macskám, abszolút át tudtam érezni, hogy mit jelent Murr a ház lakóinak, de ő ennél sokkal fontosabb szerepet tölt be a történetben, egy katalizátor, mindig ott van - vagy éppen nincs - ahol az események történnek, ő középpont, még akkor is, ha a történet főszereplője Mina.

A borító gyönyörű - és én is abba szerettem bele először - , és pontosan olyan karácsonyi hangulatot áraszt, ami áthatja a könyvet. Mert az ünnepnek megvan a maga csodája, és bármilyen hihetetlen, azon kapjuk magunkat, hogy újra hinni kezdünk benne, úgy, mint gyerekkorunkban. Ez a történet igazi ereje, mert hiába nem több, mint egy romantikus mese, mégis megvan benne az a bizonyos plusz, ami miatt csak szeretni lehet, minden írásművészeti hiátusa ellenére. Mert közel sem hibátlan a történet, a fordulatok kitalálhatóak, a végkifejlet nem kérdés, mégis mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést a szerző, azért, mert kiválóan tud atmoszférát teremteni, amire ebben a műfajban kevesen képesek, tényleg minden elismerésem érte. Racionális közgazdászként finoman szólva sem rajongok a romantikus műfajért, azonban ez a történet rabul ejtett, szinte egy ültő helyemben olvastam végig, annyira kíváncsi voltam, mi fog történni Minával és persze Murr-ral,  a szürke macskával, na és persze a sziget összes lakójával, akik ellen szörnyű ármány készül, amelyet természetesen közös összefogással le tudnak győzni. A happy end egyetlen percre sem kétséges, mégis jólesik beleveszni a szavak erdejébe, a szívünk közepébe talál a szerző, aki kiválóan tud játszani az érzelmek húrjain.

Felnőtt fejjel már nem hiszünk a karácsony csodájában, ezért néha nagyon jól tud esni egy ilyen könyv, ami megmutatja, hogy igenis létezik. Mert ez a szeretet ünnepe, minden megtörténhet, a jó elnyeri jutalmát, a rossz elbukik, mindig vannak jó barátok, akik segítenek, minden megoldódik, a problémák eltűnnek, kitör a világbéke, minden a helyére kerül. Igen, tudjuk, hogy a valóság nem ilyen rózsaszínű, de egy ilyen szép történet vissza tudja adni a hitünket, hogy igenis létezhet egy szebb és jobb világ, amiért érdemes küzdeni, és egyáltalán nem mellesleg színeket visz ez a gyönyörű történet a hétköznapi szürkeségbe. Nem lesz ebből a könyvből klasszikus, ez egy igazi kis gyöngyszem, amit a kis szívünkben dajkálgatunk, ajánljuk felebarátainknak, családtagjainknak, mindenkinek akit szeretünk, és annak is, akit nem, mert azt akarjuk, hogy ők is találkozzanak azzal a varázslatos fénnyel, ami beragyogja ezt a kötetet. Ezért jó ez a könyv, nem azért, mert olyan kiemelkedő alkotás, hanem azért, mert tökéletesen hozza a karácsony csodáját, hatására megtaláljuk magunkban az ünnepet, hát kell ennél több?

8/10

A könyvet a General Press kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.