Nyelvészetről érdekesen. Nádasdy Ádám nemcsak kiváló költő, író és műfordító, hanem nyelvésznek sem utolsó. Nagy tisztelője vagyok, szeretem az utánozhatatlan stílusát, ezért úgy döntöttem, belevágok ebbe a monstrumba, hátha művelődök ebben a tudományágban is. Nos, nem éppen egy ültő helyemben olvastam végig ezt a rendkívül hosszú könyvet, hanem szépen lassan, majdnem két hétig, mert a benne olvasható tanulmányok minden stiláris művészetük ellenére bizony időnként kicsit szárazak, azonban kis adagokban fogyasztva különleges élményt tudnak nyújtani. Mert emberünk szinte költői szinten avat be bennünket a nyelvészet szépségeibe és fonákságaiba, és az ember lánya egyszer csak azon kapja magát, hogy élvezettel ízlelgeti a ly és a j hangzókkal kapcsolatos értekezést. 743 oldal bizony sok, azonban apránként olvasva nagyon is lenyűgözőek tudnak lenni ezek az eszmefuttatások, amelyek színtiszta tudománynak minősülnek, mégis olyan kiváló stílusban kerülnek megírásra, hogy egyrészt közérthetőek, másrészt pedig élmény olvasni őket. Számomra a legnagyobb tanulság az volt, hogy a köztudattal ellentétben nem romlik a nyelvünk, illetve az, hogy milyen filozófiai magasságokba lehet emelkedni akár egyetlen szó elemzésével kapcsolatban. A nyelvészet igencsak elvont tudomány, azonban Nádasdy Ádám a közelünkbe tudja hozni, rengeteget tanulunk édes anyanyelvünkről, miközben kiválóan szórakozunk a lehengerlő stíluson. Sokféle szempontból kerül megközelítésre a nyelvészet, nyüansznyi apróságokból kiindulva mélyfilozófiai magasságokba emelkedünk, és közben csak ámulunk és bámulunk, hogy milyen gazdag a nyelvünk. És természetesen mennyi szabály vonatkozik rá, amit szerintem képtelenség megjegyezni, de törekedni lehet rá, főleg egy ilyen kiváló professzor irányításával. A nyelvtudomány lehet nagyon érdekes, de csak akkor, ha egy kiváló írói tulajdonságokkal rendelkező, stílusos művelője vezet végig bennünket a labirintusában. Elsősorban ínyenceknek ajánlom, de mindenkinek, aki egyrészt fel akarja frissíteni az iskolai nyelvtanórákon belénk oltott tudásunkat, másrészt elég nyitott arra, hogy elmélyüljön eme nem mindennapi tudományban.

Érzések és gondolatok, Mi a nyelv és mit csinál?, Mondatok és szerkezetek,  Szóalakok, szódarabok, Nyelvek, történetek, változatok, Jelentés, stílus, használat, Írás és helyesírás - unalmasan hangzik, ugye? Na és az, hogy: A burjánzó vonatkozó, A nyelv atomjai, Rámcsörgő, Hol a gyehenna mostanában? Így már érdekesebb, nem igaz?

Képtelenség kedvencet választani ebből a rengeteg írásból - hiszen nem esszékről van szó, hanem rövidebb cikkekről, ezért befogadható a mondanivaló - ,  egy idő után már nem tettem mást, csak engedtem, hogy átszaladjon rajtam a szöveg, annyira zamatosak voltak a szavak, elmecsiszolóak a mondatok. Bevallom őszintén, nem volt a kedvencem a nyelvtan az iskolában, kizárólag a szerző miatt adtam a fejem egy ilyen óriási mű elolvasására a témában, azonban most azon kaptam magam, hogy folyamatosan ízlelgetem a cikkeket, mindegyik egy kis tünemény a maga műfajában, tökéletesen megfelel a mesterség előírásainak - tehát tudományos a szöveg minden ízében - , mégis olyan közérthető stílusban magyarázta Nádasdy szakmájának mesterfogásait, hogy egyetlen pillanatra sem éreztem úgy, hogy ne érteném, mit akar mondani. Nem is gondoltam volna, hogy a nyelvészet ilyen érdekes tud lenni, sokféle aspektusból közelítünk hozzá, és a szerző ránk ragasztja rajongását a szakmája iránt, és azon kapjuk magunkat, hogy teljes gőzzel vetjük bele magunkat a nyelvészeti finomságokba, ki gondolta volna,  hogy ennyire magába tudja szippantani az olvasót ez az elsőre teljesen elvontnak tűnő tudomány?

Lenyűgöző a szerző tárgyi tudása, ugyanakkor számomra meglepő volt, hogy milyen játszi könnyedséggel jelenít meg trágárságokat is, mondván, hogy ez is a nyelv része. És milyen igaza van, nem igaz? Nem az elefántcsonttoronyból osztja az észt, nagyon is köznapi, mindenki által érthető példákat hoz, hogy a nyelvi problematikákat bemutassa, egyetlen pillanatra sem unalmas a leírás. Azonban mindezzel együtt időnként szüneteket kell tartani az olvasásban, mert, mint minden tudomány, a nyelvészet is egy idő után fárasztó tud lenni, de semmi gond, kis pihenő után újra elvarázsol a szerző a sajátos stílusával, és újra azon kapjuk magunkat, hogy már megint egy nyelvészeti apróságon jár az eszünk nap közben, miközben teljesen mással foglalkozunk. Vagyis a szerző elérte a célját, fogva tudta tartani az olvasó gondolatait, bűvkörébe tudta vonni az érdeklődőket, pedig ő nem tett mást, mint ismeretet terjesztett, nagyon magas fokon, időnként fennkölt stílusban, időnként viszont nagyon póriasan, összességében pedig pont úgy adagolta a mondanivalót, hogy egyetlen percre se veszítse el olvasóját. Látszik a tanári múlt, nagyon meg tudja fogni a "hallgatóságot" a szerző, hiszen érdekesen mondja el a nyelvészet szabályait, miközben egyetlen percre sem enged a szakmai színvonalból.

Nem kevés bátorság és elhatározottság kell ahhoz, hogy belevágjunk ebbe a hosszú könyvbe, azonban megéri, mert egyrészt rengeteget tanulunk nyelvünkről, másrészt pedig bevonódunk a stílusba, élmény olvasni Nádasdy írásait, szinte költői magasságokba emelkedik, miközben a nyelvtan szabályait magyarázza nekünk. Felelevenedtek bennem az iskolai nyelvtan órák, örültem, amikor emlékeztem régi szabályokra, rácsodálkoztam az újakra, elkerekedett szemekkel olvastam a különlegességekről, de az igazi kedvenceim nem a szó szerint vett nyelvtani szabályok ismertetése volt, hanem az, amikor nyelvészeti filozófiai kérdésekről értekezett a szerző. Mert ez egy ilyen tudomány, nem csak nyelvtanról van benne szó, hanem ennél sokkal többről, egy nagyon sokrétű tudományág szépségeibe nyerhettünk bepillantást, amelynek sohasem gondoltam volna, hogy ilyen mélységei vannak. Mindenkinek ajánlom az elolvasását, mert különleges élményben lehet része, miközben rengeteg információra tehet szert a nyelvről, és beleveszhet a szerző szavaiba, amelyek olyan szépen gördülnek egymás után, hogy öröm követni. Jó könyv.

9/10

A könyvet a Magvető kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.