A Pagony Kiadó nagyon erős megjelenési listát hozott az idei Könyvhétre is, amelyből most két kötetről lesz szó bővebben. Az egyik Pásztohy Panka jól ismert Pitypang és Lili sorozatának következő, immár 16. darabja (az előzőről írás itt), a másik pedig Tasi Katalin Litkai Juli által illusztrált művészi mesekönyve. Előbbi főként a bölcsődés-óvodás korosztályhoz szól, utóbbi pedig igazából kortalan, de a kiadói ajánlás az 5–8 éves korosztály. Mindkét kötetet jó szívvel tudom ajánlani nem csak nyári olvasmánynak, hanem egyébként is, mert kedvesek, szépek képileg és nyelvileg is, és nagyon pozitív értékeket közvetítenek.
Korábban már sokszor írtam, hogy Pásztohy Panka Pitypang és Lili sorozata az egyik olyan kicsiknek szóló könyvsorozat, amelynek minden darabja fent van a polcunkon, és mindig beszerezzük a legújabb részt is. Ezek a kötetek szerintem tökéletesek a 2–5 éves korosztálynak, kedvesek, könnyen érthetők, örömteliek, és egy olyan biztonságos világot jelenítenek meg, amelyben ha valami felborítja is az egyensúlyt, biztosan minden jóra fordul.
A Pitypang nagyiéknál kora nyári történet (érik éppen a cseresznye); Lili még soha nem aludt a szülei nélkül sehol, most azonban itt az alkalom: Nagyiéknál tölt egy pár napot a kutyájával, Pitypanggal és az unokatestvérével, Jancsival. Nagyiéknál olyan sok érdekesség történik, hogy nincs idő szomorkodni (sem unatkozni). Közben pedig Pitypang is szerez magának egy új barátot.
Szép kerek a történet, az eddigi kötetek közül ennek van az egyik legjobb íve. A kis terjedelme ellenére sok nyári falusi tevékenység megjelenik benne (cseresznyeszedés, tyúktojáskeresés, lombházépítés stb.), arányaiban is nagyon jó az egész. Továbbra is kifejezetten szépnek találom Pásztohy Panka mesenyelvét – jó és könnyű felolvasni a szöveget, remek a képekhez való aránya, könnyen befogadható, mégis igényes.
Pitypangnak ebben a mesében is kevesebb szerep jut, mint a sorozat kezdő köteteiben, de ez szerintem jó irány. Lili felé mozdul a fókusz, de azért azt is látjuk, Pitypangnak hogy tetszik a falusi nyaralás. A nagyszülőknek hagyományos portájuk van, amelyen gyümölcsfák, tyúkudvar stb. található, és ami rengeteg újdonságot és felfedezni valót rejt a kislány és kutyája számára is. A sorozat bármelyik kötete jó választás a célkorosztály számára, de én ezt akár kezdő kötetnek is bátran ajánlom a sorozattal való ismerkedéshez, mert nagyon sok benne az állat, és az egész egy bájos, kedves nyaralós történet.
Tasi Katalintól eddig mi csak papírszínházas meséket ismertünk, azok nagyon tetszettek, úgyhogy mindenképp szerettem volna hagyományos mesekönyvet is olvasni tőle. A Szerintem ebben a házban lakik egy szellem rövid, kedves történet egy kisfiú és egy szellem barátságáról, amely az óvodás-kisiskolás korosztályon túl is bátran kézbe vehető.
„Vajon egy szellem félhet a sötétben? Vagy szomorkodhat, ha egyedül gubbaszt a kamrapolcon? Unatkozik, ha nincsenek a házában emberek, akiket ijesztgethet? Egyáltalán, biztos, hogy van kedve bárkit ijesztgetni?” A kisfiú nyaralni érkezik egy házba, amelynek a házi szelleme kicsit félős, mindig elhagyja a fél pár zokniját, szereti a baracklekvárt, és a kamrában lakik, a harmadik polc jobb sarkában. Az egész nyarat azzal töltik, hogy kitalálják, mit is szeret a szellem csinálni, ami nem kötelező, közben pedig barátság szövődik közöttük.
Kicsit aggódtam, hogy ijesztő vagy túl komoly lesz a történet, de egyáltalán nem az. Könnyen befogadható, bájos, és nagyon szépen mutatja meg egy olyan nyár boldog pillanatait, amit nem akarunk telezsúfolni programokkal, egyszerűen csak élvezzük az együtt töltött időt hintázás, tollasozás, biciklizés, társasozás és egyéb közben. Felnőttként szívszorító és nagyon elgondolkodtató, hogy igazán megijeszteni azt lehet, akivel közel állunk egymáshoz (és az is tanulságos, hogy mivel is lehet megijeszteni – nem azzal, ha hirtelen előbukkanunk, hogy „Hu-hú!”).
Szépen lekerekített a történet, nekem nagyon tetszett a „csattanó”, a happy end a végén, kedves és megható. Nyelvileg is jó a kötet, néhol vannak hosszabb mondatok, de az ajánlott korosztálynak szerintem könnyen értelmezhető minden. Litkei Juli rajzai sokat hozzátesznek az olvasmányélményhez, helyesek, kedvesek a képek. Bátran ajánlom a kötetet azoknak, akik egy kicsit lassabb, nyugodtabb, elgondolkozós mesekönyvet szeretnének olvasni, aminél a hangsúly nem a külső, inkább a belső történéseken van.
10/10, 10/10
A köteteket a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
