Könyvkritika: Sara Nisha Adams: A lélekkert (2023)
2023. augusztus 17. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Sara Nisha Adams: A lélekkert (2023)

Kívül-belül gyönyörű könyv

a_lelekkert.jpg

Kívül-belül gyönyörű könyv. Simogatja a lelket, gyönyörködteti a szívet és fantasztikusan néz ki. Amikor megtudtam, hogy a NIOK augusztusi közös könyve Sara Nisha Adams új könyve, azonnal tudtam, hogy nekem ez kell! Nagyon tetszett az írónő előző könyve, A könyvlista, ezért biztos voltam benne, hogy A lélekkert is kiemelkedő alkotás lesz. Aztán amikor megláttam a könyvet, percekig csak forgattam a kezemben, annyira szép volt, képtelen voltam betelni vele. Végül persze csak rászántam magam, hogy  a külcsíny után a belbecset is próbára tegyem, és nekifogtam az olvasásnak. Kicsit tartottam a témától, mert a kertészkedés finoman szólva sem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé, de ez nem tartott vissza attól, hogy viharsebesen bevonódjak a cselekménybe, amely szépen, lassan, komótosan bontakozott ki, de nem baj, mert pont ennek a ráérős stílusnak köszönhetően lehet átélni teljes mértékben azt a lélekmelengető folyamatot, ahogyan a kertnek köszönhetően barátságok és közösség alakul ki. A szerző legnagyobb erénye az érzékenység, amellyel ábrázolni tudja azt az állapotváltoztást, ahogyan a magányos emberekből igazi közösség kovácsolódik. Két történetszál zajlik egymással párhuzamosan, hogy aztán a végén gyönyörűen összeérjenek, a kert az, ami összeköti őket, nem mindennapi módon. Élmény olvasni ezt a könyvet, minden sora arany, pedig nincs benne semmi különös, csak zajlik az élet, amelyből természetesen a kis dolgok a legfontosabbak. Ebben a rideg, rohanó világban óriási élmény kiszakadni néhány órára a valóságból, és belemerülni egy ilyen életteli történetbe, amelyben ott jajong és zakatol a lélek, benne foglaltatik az élet szép és szomorú pillanatainak sokasága, megmerítkezhetünk a barátság és a közösség erejében, amely fel tud vértezni bennünket a mindennapok szürkesége ellen. Ez a könyv csupa szín, élmény, melegség, fény, amely messze tudja űzni az árnyékot, melengeti a lelket és feltölti a szeretettartályokat. Jómagam racionális közgazdászként egyáltalán nem vagyok romantikus lélek, mégis azon kaptam magam többször is, hogy boldogan merengek a könyv fölött, egy olyan világba képzelve magam, ahol nagyon szeretnék lenni, dacára annak, hogy a kertészkedés nem a zsánerem. Még az én kedvem is megjött ahhoz, hogy kialakítsak egy szép kertet, még akkor is, ha ez csak gondolat marad, már ez is mutatja a könyv erejét. Nagyon szép, igényes kiadvány, amelyet nemcsak nézni öröm, hanem olvasni is.

Winston egy régi ház bérlője, amelynek osztatlan közös kertje eléggé elhanyagolt állapotban van. Nem igazán érez kedvet ahhoz, hogy ezen változtasson, azonban egy napon érdekes levél landol a postaládájában, amely felhívja a figyelmét arra, hogy egykoron milyen szép volt egykoron a kert és milyen lelkes közösség tartozott hozzá. Lassan elkezd foglalkozni a kertészkedéssel, azonban utálatos szomszédja, Bernice nem könnyíti meg a dolgát...

Ami ebben a könyvben történik, az valóban maga az élet, szembejön velünk minden a szerelemtől a betegségen át az öregségig és az elmúlásig. Szépség és rútság, kemény munka, család, barátság, és a közösség ereje, mind ott olvasható a sorok között, képtelenség letenni ezt a különleges kiadványt, annyira magával tudja ragadni az olvasót. Pedig tényleg nincsenek benne nagy események, történelemformáló jelenetek, itt családok vannak, akik nem tesznek mást, mint élik az életüket, az egyetlen, ami összeköti őket, az a kert. Két idősíkon játszódik a történet, így végül több család életét ismerhetjük meg, és a múltban játszódó események sem kevésbé izgalmasak, mint a jelenbeli történések. Mindkét esetben messziről indulnak egymás felé az emberek, de végül a kert összehozza őket, hogy aztán mindenki sorsa összefonódjon mindenkivel, nagyszerűen ábrázolva az élet szövetét, amely áthatja a mindennapokat. Mert a barátoktól, a családtól, a közösségtől leszünk többek, töltekezünk fel a hétköznapok szürkesége ellen, és telik meg fénnyel az életünk általuk. Van, amikor jó a magány, de mégiscsak más érzés, ha van az ember körül egy többlépcsős háló, amely megtartja, és érezteti vele, hogy fontos valakinek, tartozik valahová. Szép történet, amely pont a mindennapiságával hódít.

A szerzőnek ez a második könyve - az elsőt is mindenkinek csak ajánlani tudom - , mégis nagyon érett alkotást tett le az asztalra. A karakterek jól felépítettek, sokszínűek, érdekesek, mégis teljesen hétköznapiak, ugyanúgy lehetnénk mi is a szereplők helyében, ugyanolyan mindennapi problémákkal küzdenek, mint mi, éppen ezért érezzük magunkat egynek közülük, és vonódunk bele a történetbe egyre jobban. Egyáltalán nem romantikus alkotásról van szó, inkább a kapcsolatokról van benne szó, legyen az baráti vagy párkapcsolati, annak minden nyűgével és emelkedettségével. Ezek az emberek törődnek egymással, fontosak egymásnak, és miközben épül-szépül a kert mindkét időszakban, kialakul egy nagyon erős közösség, és természetesen múlnak az évek, felnőnek a gyerekek, az emberek öregszenek, minden változik, csak a kert örök. Nagyon érzékenyen és egyáltalán nem felületesen vezet végig bennünket a történeten a szerző, nincs benne semmilyen szirup, nem olyan, mint egy szappanopera, hanem olyan, mintha egy családi, baráti közösség mindennapjait kísérnék figyelemmel, ami lehetne akár a sajátunk is.

A Libertine kiadónál jó dolgok történnek, igényes kiadványok sora várja az olvasókat, épül a brand, készülnek a videók, és a podcast - ek, sorra nyílnak a könyvesboltok, miközben mégis megtartja a sajátosan egyedi hangulatát a NIOK, ami egy igazi közösség. A könyvlista az első külföldi szerzőtől származó kiadványa volt a kiadónak, és már meg is született a második a könyv, amely még jobb lett, mint az előző, Sara Nisha Adams nemcsak tehetséges, hanem fejlődik is, biztos vagyok benne, hogy sok szép könyvvel örvendeztet meg majd bennünket. Ezt a gyönyörű kötetet mindenkinek ajánlom, aki szeretne kikapcsolódni a mindennapok szürkeségéből, de nem könnyű olvasmányt keres, hanem egy igazi lélekmelengető történetet, amelynek a szereplői hús-vér emberek, akik ugyanúgy küzdenek a mindennapokkal, mint bárki más, mégis egy kertnek köszönhetően barátokra és közösségre lelnek. Értékes alkotás, amely a saját műfajában magas színvonalat képvisel, és képes arra, hogy gyönyörködtesse a lelket, amely kevés könyv sajátja.

10/10

A könyvet a Libertine kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9118191839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása