Közelednek az ünnepek, kezdi elárasztani a könyvesboltokat a gyerekkönyves kiadók ünnepi kínálata, és néha nehéz eldönteni, mit is válasszunk a gyerekeknek a fa alá. A Pagony Kiadó könyveivel szerencsére nehéz mellényúlni; most három olyan könyvet néztünk meg, amelyek a bölcsődés-óvodás korosztályt szólítják meg, és szerintem bátran lehet őket ajándékba adni.

Berg Judit Maszat sorozatát valószínűleg nem kell bemutatni a 2–4 éves korosztály szüleinek. Minden kötet két rövidke mesét tartalmaz kevés szöveggel és sok képpel (Agócs Írisz remek rajzaival), a történet egyszerű, könnyen követhető, az üzenet legtöbbször a barátság, segítés, egymásra figyelés fontossága. Inkább fiús könyveknek mondanám őket (a lányos párjuk a Sári-sorozat), de ezt csak annyiban érdemes talán kiemelni, hogy ez a sorozat egyáltalán nem kislányos, úgyhogy fiúknak is bátran a kezükbe lehet adni.

A Maszat karácsonyában nemsokára itt a karácsony, Maszat pedig nagyon izgatott, mert az unokatestvére, Kamilla náluk tölti a téli szünetet. Ki kell menni érte a repülőtérre, és utána is sok még a tennivaló. Vajon mennyit kell várni arra, hogy karácsony legyen? „Mese a várakozásról, a készülődésről – és persze az ünnepről magáról – Maszattal és Hóchóccal!”

Van egyfajta bájos egyszerűsége számomra a Maszat-könyveknek, bár őszintén szólva szerintem a Berg Judit-életmű kevésbé sikerült darabjai. Nekem ez a két történet sem volt maradandó, és a korosztályi besorolást is szívem szerint lejjebb vinném. Maszat kedves és segítőkész, Kamilla pedig lelkes – aranyos és vidám mindkét történet, bár a szülők hiánya a karácsonyfa körüli történéseket azért számomra elég furcsává teszi. A kötet a közös készülődés örömét és az ünnep meghittségét emeli ki, a szöveg nyelvi minősége és az illusztrációk miatt pedig kicsiknek jó szívvel tudom ajánlani.

Pásztohy Panka Pitypang és Lili sorozatának több darabjáról írtam már (itt, itt, itt és itt), és mindig nagy öröm nekem, ha megjelenik egy újabb. Ezek a könyvek szerintem tökéletesek a 2–5 éves korosztálynak, bájosak, kedvesek, szeretetteliek, és nagyon szépen mutatják meg egy kislány és kutya barátjának mindennapjait. A Pitypang és a Mikulást kicsit félve vettem azért a kezembe, mert tartottam tőle, hogy a „kötelező” téma elviszi kommersz irányba a történetet, de szerencsére egy egyedi, jól megszokott minőségű mese kerekedik belőle.

Lili és Lotti már nagyon várják a Mikulást, a cipőpucolásban pedig Pitypang is segít nekik. Sajnos azonban a Mikulás a kutyáknak nem szokott ajándékot hozni. Lilit ez nagyon bántja, ezért elhatározza, hogy beszél a Mikulással. A történet ekkor érdekes fordulatot vesz…

Nagyon szépen épül fel a történet, Pásztohy Panka még mindig ügyesen érzi a korosztálynak való szöveg-kép arányt és nyelvi megformálást – jól lehet felolvasni ezeket a köteteket, közben pedig szemernyit sincs lebutítva, csak sallangmentes és egyszerűen követhető. Lili továbbra is könnyen azonosulható, jószívű kislány, a Mikulásos rész pedig igazán érdekes. Nem teljesen értem, mi volt az édesanyával megbeszélt titok, illetve hogyan kapcsolódik hozzá a megoldás, de nem rágódom rajta. A rajzolt Mikulás szuper, a lezárás pedig kedves, de nem émelyítően cukormázas.

Dániel András szerintem igazi kultszerző a gyerekek körében (korábbi Kufli-könyvekről vélemény itt, itt és itt), én felnőttként is borzasztóan imádom a kuflikat. A legutóbbi két kötetnél azt éreztem, hogy kicsit elfáradt a sorozat; túlságosan önismétlőnek és körbe-körbe járónak tűnt – hát most itt egy kötet, ami minden, csak nem fáradt és önismétlő. Friss, vicces, izgalmas: olyan, amilyennek a kuflikat szeretjük.

Az első történetben Pofánka valami fincsire vágyik, a pudingkészítés azonban nem teljesen úgy sül el, ahogy a kuflik tervezték. Gond azonban egy szál se, a jó modor csodákra képes, ráadásul végül az egész rét jóllakik. A második mese már igazi téli történet: mindent beborít a hó, a kufliknak pedig elfogyott az ennivalójuk. Találnak egy szőrmag nevű bogyót, és nemsokára az is kiderül, hogy miért is ez a neve…

A szőrbogyós történetet már ismertem a rajzfilmváltozatból, nagy kedvenc nálunk, borzasztóan szeretem a humorát. Nagyon jó a dialógusok dinamikája, viccesek és fantáziadúsak a szőrös részek (pl. Fityirc mint Salvador Dalí), és ez olyan igazi „klasszikus” kufli, ahol a történet a lényeg, és nincsenek az oldalak teletűzdelve mellékkarakterek szövegbuborékaival. Úgy látszik, nekem ezek jobban bejönnek. A puffpudingos mese is sokkal letisztultabb, mint az előző kötetek történetei. Szépen épül, Dániel András kimeríthetetlen ötletkosara ontja a remek ételelnevezéseket, a megoldás pedig igazán kuflis. Ezt a kötetet végre nagyon jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek.

8/10, 9/10, 10/10

A köteteket a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.