Könyvkritika: Julia Donaldson: Vakond szemüvege és Borz zenekara; Vadadi Adrienn: Az erdei születésnap és Kiss Judit Ágnes: Cirka és Firka (2022)
2022. november 09. írta: chipolino

Könyvkritika: Julia Donaldson: Vakond szemüvege és Borz zenekara; Vadadi Adrienn: Az erdei születésnap és Kiss Judit Ágnes: Cirka és Firka (2022)

Mesekönyvek az őszi bekuckózós estékre

img_pagony_oszi_blog.jpg

Itt az ősz, jönnek a bekuckózós esték és az esős napok, amikor nem lehet játszóterezni vagy kint szaladgálni, úgyhogy valószínűleg egyre többször kerülnek majd elő a mesekönyvek. A Pagony Kiadó Könyvfesztiválra megjelent újdonságai közül most három korosztálynak ajánlunk olyan kiadványokat, amelyek remélhetőleg élvezetesebbé teszik a négy fal között töltött időt.

Julia Donaldson könyveit szerintem egyetlen szülőnek sem kell bemutatni; a Pagony ismét elhozott nekünk két újdonságot tőle, a Tölgyerdő meséi sorozat két új darabját (az előzőekről itt írtunk). Ezeket a keménylapos, kihajtható füles rövidke meséket én leginkább az 1–2 éves korosztálynak ajánlanám. A verses történet (szokás szerint Papp Gábor Zsigmond remek fordítása), a minden oldalt szinte betöltő illusztrációk (Axel Scheffler, mint mindig) és az egyszerű történetvezetés mind hozzájárul ahhoz, hogy a legkisebbek kedvencévé váljanak.

vakond_szemuvege_borito_1000px.jpg

A Vakond szemüvege nekem némiképp sajnos csalódás volt, túlságosan emlékeztet a sorozat egy másik darabjára, A róka zoknijára. Abban a róka a zokniját keresi, itt pedig a vakond a szemüvegét, bekukkant mindenhova, de nem találja. A kis ablakok kinyitásával lehet segíteni neki, hátha végül mégiscsak rábukkan. A rajzok sokat dobnak rajta, de sajnos én leginkább újabb bőr lehúzásának érzem (és a rókásnak szerintem a szövege is jobb).

borz_zenekara_borito_1000px.jpg

A Borz zenekara ezzel szemben humorban és eredetiségben is hozza a jól megszokott színvonalat. A nagybőgőző borz szeretne zenekarban játszani, az erdő lakói pedig máris csatlakoznak hozzá. Vajon melyik állat milyen hangszeren játszik? Néhányat már a tok alapján meg lehet tippelni, és remek, hogy a gyerekek ilyen módon megismerkedhetnek a különböző hangszerekkel (bár a cselló nekem kicsit kilóg a sorból, én gitárt tettem volna be helyette).

barkamesek1_az_erdei_szuletesnap_borito_1000px.jpg

Vadadi Adrienn új sorozata, a Barkamesék az ovis (3–6 éves) korosztálynak szól. Ez az első kötet, Az erdei születésnap öt rövidke történetet tartalmaz, amelyek főszereplői a barkák: erdei odúkban, bokrok alatt, fű között lakó apró lények. A barka terméséből pottyantak ki tavasszal, először Pipi és Patyi, a két testvér, majd barátaik, Bobba, Szilka és Cece. „Szeretnek hintázni, mogyorót ropogtatni és szamócát enni, és persze rögtön jó barátságba keverednek az erdő lakóival.” Ezek a kedves mesék „az egyszerű gyerekkor és a természet megnyugtató világába kalauzolnak.”

Nagyon hasonlít a kötet Kippkopp, illetve a Lengék meséire, ami egyébként nem baj, én legalábbis kifejezetten szeretem az ennyire természetközeli, aranyos meséket. Monszport Vivien rajzai rengeteget hozzátesznek a néhol nekem kicsit döcögős szöveghez, és a legtöbb oldalon szerintem nagyon jól el van találva a kép-szöveg arány. Vadadi Adrienn már sokszor bizonyította, hogy jó érzékkel szól az ovis korosztályhoz, ez ezekben a történetekben sincs másként. Bennem egyedül az őszapó tollának elcsenésének a terve okozott kellemetlen érzéseket, a többi történetet szívesen olvastam, olvastuk. Kellemes, megnyugtató, belefeledkezős mesék, jó szívvel tudom ajánlani őket, és várom a következő részt.

cirka_es_firka_borito_1000px.jpg

Sokszor leírtam már, mennyire közel áll hozzám Kiss Judit Ágnes prózanyelve és az a szemlélet, világlátás, amivel a meséiben találkozhatunk. Legújabb könyve, a Cirka és Firka a Zseblámpás Könyvek sorozatban jelent meg, amelybe a 7–10 éves korosztálynak való, nagybetűs, rövid, izgalmas és vicces regények tartoznak. A három hívószó a regényen a macska, a kutya és a barátság: Firka, a fekete kutya boldogan él Gazdival, aki örökbe fogadta. Egyik nap a szokásos esti sétájuk közben kétségbeesett nyivákolást hallanak: egy szegény kiscica nem tud lejönni a fáról. Gazdi persze segít rajta, hazaviszi, és úgy tűnik, a cica náluk fog maradni. De mit szól hozzá vajon Firka? És Cirka meg tudja szokni a négy fal közötti életet?

Ez a könyv remek. Így kell okosan átadni állattartással, állatgondozással, állatok iránti felelősséggel kapcsolatos gondolatokat, és így kell olyan middle grade könyvet írni, amely vicces, érdekes, pörgős és hasznos. Az állatok szerencsére megmaradnak állatoknak, nincsenek (vagy csak minimálisan vannak) antropomorfizálva, hiteles az egész, és ez talán a kötet legnagyobb erénye. Ezt a könyvet elolvasva rálátásunk nyílik arra, mivel jár egy kutya és egy macska tartása, miközben meg is dobogtatja az ember szívét, ahogy lassan békesség költözik Gazdi otthonába. Remélem, lesz folytatása, mert nagyon szeretnék még Firka és Cirka mindennapjairól olvasni – igen, a mindennapokról, nem pedig hatalmas kalandokról, hiszen ez így is épp elég izgalmas.

 

7/10, 10/10, 9/10, 10/10

A köteteket a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr10017970248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása