Filmkritika: Ahol a folyami rákok énekelnek (2022)
2022. szeptember 03. írta: !Márk!

Filmkritika: Ahol a folyami rákok énekelnek (2022)

rakok1.jpg

Delia Owens 2018-ban dobta piacra az Ahol a folyami rákok énekelnek című regényt, amely gyakorlatilag azonnal klasszikussá vált. Elképesztő sikerszériát járt be a regény, bestseller lett belőle több, mint 15 millió eladott példánnyal. Hollywood pedig jó szokásához híven le is csapott a sikert magában hordozó történet filmbeli adaptációjára, és idén el is készült a mozis változat, többek között Reese Witherspoon és az elsőfilmes rendező, Olivia Newman közreműködésével. A könyvhöz eddig nem volt még szerencsém, de a filmet elnézve erős kételyek támadtak bennem, hogy elolvassam-e az alapul szolgáló történetet.

A sztori a '60-as évek Amerikájában, egy kisvárosban játszódik. A város szélén található, különálló kis láposban él Kya (Daisy Edgar-Jones) a meglehetősen introvertált és zárkózott fiatal lány, akit a helybéliek csak "lápi lányként" emlegetnek. Egy nap gyilkosság híre rázza meg a közösség életét: egy fiú holttestére bukkannak a mocsárban, és mivel Kya az egyetlen, aki a környéken él, ő válik az első számú gyanúsítottá is. Az amúgy is perifériára szorult lány ügyvédje segítségével harcol az igazáért, miközben a városlakók vele szemben támasztott előítéleteivel is szembe kell néznie.

Szó, mi szó a film alaptörténete hordoz magában érdekességet és izgalmat. Bár ránézésre ez egy tipikus lányregényes koncepciónak tűnik, egyáltalán nem kizárt, hogy a filmvásznon is jól működhet. Mi mozinézők két síkon elmesélve kapjuk meg a történetet: az egyikben magát a krimiszálat láthatjuk kibontakozni, a másikban pedig a főszereplő lány narrációs szerkezettel elmesélve emlékszik vissza élete korábbi szakaszaira, amelyet az őt védelmébe vevő ügyvédnek fejt ki. Sajnos a két párhuzamosan futó történet sem együtt, sem külön-külön nincsenek annyira érdekfeszítőek és feszültek, hogy azok kitartsák a néző figyelmét két órán keresztül. A bűnesetet felgöngyölítő szál több ponton is logikátlannak és nevetségesnek hat, a lány személyiségrajzát feltáró események pedig semmi olyat nem tudnak a néző számára mutatni, amit már korábban nem látott volna. Kétórás játékideje ellenére a film a legtöbb általa felvetett témát csak érintőlegesen kezeli, nem megy bele különösebben a mélységekbe és a magyarázatokba, amelyek azért megnehezítik a dolgunkat, ha azonosulni akarunk a filmbéli szereplőkkel.

rakok2.jpg

A színészi játékkal egyébiránt kifejezetten nagy probléma nincs, a főszereplő lányt alakító Daisy Edgar-Jones időnként kimondottan ügyesen hozza a múltbéli események hatására megtört főhőst. Feltűnik még az Oscar-jelölt David Strathairn is, akit mindig jó látni, illetve egy hangsúlyosabb mellékszerepben láthatjuk a fiatal színészgeneráció egyik feltörekvő alakját, a King's Man: A kezdetekben is megvillanó Harris Dickinsont is. Az operatőri munka is dicséretet érdemel, a lápos környezet eleve nem tartozik Hollywood palettáján egy agyon használt elemnek, az itteni élővilágot bemutató felvételek pedig igencsak hangulatosra sikeredtek. A pozitívumok sora ezen a ponton nagyjából ki is fújt, sajnos minden más területen alulmúlja az elvárásokat az alkotás.

A film egyik legnagyobb rákfenéje a forgatókönyv, amit Lucy Alibar írt a már említett regény alapján. Ez pedig azért is sajnálatos dolog, mert Alibar többek között olyan produkciók szkriptjénél működött közre, mint a bájos függetlenfilm, A messzi dél vadjai. Egyszerűen a film nem időzik el semmin elég mélyen, a lényeges eseményeket rendre átugorjuk, illetve bizonyos karakterek szinte teljes pálforduláson esnek át mindössze percek leforgása alatt. A dialógusok sokszor egészen kínosnak hatnak, a szerelmi szál tulajdonképpen milliméterre pontosan ugyanolyan, mint bármelyik másik hasonszőrű alkotásban, ezen felül pedig hemzseg a logikai bakiktól és a megválaszolatlan kérdésektől. Az i-re a pontot azonban a lezárás teszi fel. A film végső tanulsága hihetetlenül rossz üzenetet közvetít. Egy erkölcsileg ennyire megkérdőjelezhető végkifejletre felhúzni egy ilyen történetet az több, mint megkérdőjelezhető.

rakok3.jpg

Végszó: Az Ahol a folyami rákok énekelnek borzasztó vérszegény élmény lett. Szinte az összes létező fronton elvérzik, és még úgy is csalódást tudott bennem kelteni, hogy az égvilágon semmiféle elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban, amikor jegyet váltottam rá. Az összkép azt az érzést kelti, mintha nem is egy nagyobb szabású, komoly nevek közreműködésével készült, bestseller adaptációt néznénk, hanem egy egész estés, saját gyártású TV-filmet valamelyik szappanoperákat sugárzó kereskedelmi csatornán. Sekélyes, nívótlan és nem utolsó sorban káros. Őszintén remélem, hogy a regény nem tudhatja magáénak ezeket a tulajdonságokat.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr817921655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Puller István 2022.09.03. 21:13:57

"A film egyik legnagyobb vesszőparipája a forgatókönyv" - bűnbakja? Állatorvosi lova? Kerékkötője? Mire gondolt pontosan a költő fikapöckölgetés közben?

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2024.02.20. 15:10:37

A könyvhöz képest van benne némi időrendi, dramaturgiai változás, de azt simán az eltérő formátum javára írtam. A helyszínek biztos autentikásak, olvasva nekem sötétebb, hidegebb, koszosabb volt fejben. A kaszting nem rossz!
süti beállítások módosítása