Filmkritika: Nem (2022)
2022. augusztus 23. írta: !Márk!

Filmkritika: Nem (2022)

ezgif-4-344f44f831.jpg

Jordan Peele az egyik legizgalmasabb újhullámos horrorrendező. A komikusból lett direktor első nagy dobása a 2017-es Tűnj el! volt, amit a szakma és a közönség egyaránt nagyra értékelt. A filmért meg is kapta a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscar-díjat. Majd pár évvel később a Mi című, már jóval megosztóbb, de még mindig többnyire pozitív fogadtatású alkotással borzolta a kedélyeket. 2022-ben pedig tető alá hozta harmadik önálló moziját a Nemet, amibe ezúttal a horrorisztikus elemek mellett igyekezett nem is olyan kevés science fictiont is belecsempészni.

A történet egy farmon elő testvérpárról szól, akik hollywood-i filmekhez idomítanak lovakat. Egyszer csak furcsa légi jelenségekre lesznek figyelmesek, amik folyamatos áramkimaradással, furcsa zajokkal és a lovak eltűnésével jár. Így elhatározzák, hogy felveszik videóra a különös eseményeket, némi pénzszerzés reményében.

Azt mindenekelőtt ki kell emelni, hogy mennyire jól működött a Nem marketingkampánya. Előzetesek és plakátok már hónapokkal a premier előtt megjelentek ugyan, de olyan keveset sejtető promóciós anyagok voltak ezek, hogy a bemutató dátumáig nem igazán lehetett kisakkozni, hogy miről is fog szólni a film. Peele pedig a tőle megszokott módon fenn is tartja a misztikumot a játékidő során. Ahogy a karakterek, úgy a néző sem tudja, hogy pontosan mivel áll szemben, és ezt a feszültséget sikerül is kihúzni egészen a nagy leleplezésig. Az író-rendező stílusára ez jellemző is: próbál mindig egy nagy rejtélyt a történet köré emelni, aminek függvényében történnek az események.

nope-movie-poster.jpeg

Peele munkásságára az is igaz, hogy ügyes kézzel vezeti a színészeit, és ez itt sincs másképp. A testvérpár fiú tagját alakító Daniel Kaluuya már több ízben bizonyította, hogy a fiatalabb színészgeneráció egyik legnagyobb ígéretű üstököse, a másik oldalon megkapjuk Keke Palmert, akinek a Nem hozhatja el a fordulópontot a karrierjében. Mindketten remek teljesítménnyel szolgálják ki a közönséget. Mellettük pedig egy kisebb mellékszerepben Steven Yeun is feltűnik, aki a Minariból lehet elsősorban ismerős. Emellett piszkosul jó az atmoszférateremtés is. Peele képes fenntartani a feszültséget, megköveteli a néző figyelmét, amihez az egészen pazar fényképezés is hozzájárul. Gyönyörűek a farmról készült tájképek, az effektek, a felhők között meghúzódó jelenség ábrázolása is több, mint kiváló.

Azt talán senki sem fogja vitatni, hogy a Peele-trilógiából a Nem a leginkább közönségbarát darab. És ezt sajnos a rossz értelemben kell venni. Míg az előző filmjeit beárnyékolta egy szerteágazó és gondolkodásra sarkalló szimbólumrendszer, addig a Nem esetében egy relatíve egyszerű és lineáris történetet kapunk. Persze a rendező itt is igyekszik a felszín alatt meghúzódó utalásokkal, képekkel mesélni, gondolatot ébreszteni a nézőben, de közel sem éreztem azt, hogy órákon tudnék még ezen a filmen elmélkedni, mint az előző két alkotás esetében. Itt sincs ugyan egy egységes és mindenki számára egyértelmű üzenet, remek példa erre a majmos mellékszál, amiről meggyőződésem, hogy valamennyiünknek mást fog jelenteni, sugallani. Itt lép képbe a Nem legnagyobb problémája: mindent csak sugall. A látszat remek, és ideig-óráig szórakoztató is, de minél lentebb akarunk ásni a film gödrében, annál nagyobbat kell csalódni. Peele ugyanis megcsinálta 2022 egyik legnagyobb mozis bűvészmutatványát: úgy tesz, mintha valami nagyon fontosat és tanulságosat akarna mesélni, de inkább hat ez egy olcsó haknizásnak a részéről, semmint valódi koncepcióval felvértezett ötletnek.

thumb_617a8be9-63f1-4e57-8654-731f3f06bd62.jpg

Onnantól kezdve, hogy a film nyílt lapokkal játszik, és fény derül a nagy titokra, gyakorlatilag érdektelenségbe fullad a film. Attól számítva már nincs meg a nézőt felcsigázó rejtély, a feszültségteremtés is kevésbé működik, és kicsit azt is éreztem a fináléhoz közeledve, mintha Peele önnön arroganciájában és zsenialitásában akart volna fürdőzni. Ráadásul ebben a viszonylag egyszerűen körbejárható történetben közel sincs annyi tartalom és potenciál, hogy ki lehessen terjeszteni egy bő 2 órás játékidőre. A Tűnj el! és a Mi remekül belőtte azt az időtartamot, ami a cselekmény levezetéséhez kellett, itt viszont az volt az érzésem, mintha beletört volna kissé a rendező bicskája abba, hogyan tegye érdekessé a filmjét 130 percen keresztül.

Végszó: A Nem egy profin elkészített, minőségi és látványos alkotás. Ha nem Jordan Peele készítette volna, akkor kimondottan korrekt darabnak tartanám, az ő mércéjével mérve viszont ez elég nagy visszaesés, egy remekül prezentált blöff. Szerzői alkotás, felismerhetőek rajta a rendező korábban felfedezett kézjegyei, de közel sem olyan mértékben és tudatosságban, mint ahogy azt pár évvel ezelőtt kétszer is láthattuk tőle. 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4217911665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása