Filmkritika: Az Arthur-átok (2022)
2022. augusztus 21. írta: !Márk!

Filmkritika: Az Arthur-átok (2022)

ezgif-4-a6a1de2a0f.jpg

Marketinges alaplecke, hogy a negatív reklám is reklám. Így volt ez Az Arthur-átok esetében is. Ha egy középszerű, tucathorror lenne, akkor a kutya nem beszélne róla, viszont olyan szintű gyűlöletáradat indult meg minden irányban a filmmel szemben, hogy az emberben azonnal élesedtek a katasztrófaturizmusért felelős receptorok. Az pedig, hogy Luc Besson ennél az alkotásnál, mint forgatókönyvíró működött közre, az a legnagyobb mélypont az egykor legendás francia filmes eddigi karrierjében.

A film egy csapat 8-10 év körüli gyerekkel indít, akik egy ottalvós buli keretében az Arthur és a villangók című, több folytatást is megért, ám igazi átütő sikert el nem érő animációs film volt a 2000-es években. A gyerekek mindenesetre imádják, különösen a film főhőse Alex, akinek 10 évvel később, a 18. születésnapja idejére sem csökkent a film iránti rajongása. Tele van a szobája Arthuros relikviákkal, poszterekkel, játékokkal. Ezen felbuzdulva a baráti társaság tagjai azzal lepik meg az ünnepeltet, hogy elviszik barátjukat ahhoz a házhoz, amely ihletet adott az eredeti Arthur és a villangók mesének. Természetesen a dolog nem megy zökkenőmentesen, a ház és környéke pedig jóval veszélyesebb, mint ahogy azt a csipet csapat tagjai gondolnák.

az_arthur_atok_02-1.jpg

Az Arthur-vonatkozásokat leszámítva a film nem mutat eredendően sok újdonságot. Tipikus tinihorroros, kirándulós, furcsa házas kalandra van kilátás, ami egy ideig be is igazolódik. Megkapjuk az ilyenkor szokásos, bevett karaktereket (már amelyiknek van egyáltalán), haladunk az ismerős panelek mentén, bár a film már ekkor is mutat furcsaságokat. Technikai fronton finoman szólva is akad javítanivaló, elég ha csak a borzalmas vágást, és a meglepően sokszor prezentált, egymásra montírozott képeket említem. Illetve a karakterek is sokszor elég furcsán cselekednek és beszélnek, mintha alapvetően sem lenne senki sem normális a banda tagjai közül. Ebből adódóan a film cselekménye egyáltalán nem koherens. Csak történnek az események egymás után, mindennemű logika, összefüggés vagy értelem nélkül.

A beszámolók és kritikák alapján azt gondoltam volna, hogy itt egy minősíthetetlen trash alkotással lesz dolgom, ez azonban csak félig-meddig igaz. Az amúgy sem hosszú játékidő első fele, de lehet hogy inkább kétharmada inkább az unalmasan rossz kategóriát képviseli. Itt is látunk furcsaságokat, filmes szempontól abszurdnak számító dolgokat, de kínzó lassúsággal vezetik fel az alkotók a pokol elszabadulását. A film viszont meghálálja a figyelmet, a türelmet és a kitartást, az utolsó 20 percre ugyanis teljesen megőrül Az Arthur-átok, és olyan magas fordulatszámon pörgeti a trash-élményt, amit egyszerűen képtelenség kibírni röhögés nélkül. A helyzeten könnyen segíthetett volna, ha a készítők egy parodisztikusabb, önmagára reflektáló köntösbe bújtatják a filmet, de az igazi röhejfaktort az adja meg, hogy ez a film véresen komolyan veszi önmagát. Ezt a komor hangvételt pedig a filmvégi megoldás és a folytatásra való felvezetés (bizony, ilyen is van) koronázza meg.

608180_1657584535_4469.jpg

Az Arthur-mesés tálalással sem kezdtek semmit Bessonék. A francia író-rendező valószínűleg ezzel csak reklámot akart csinálni az általa rendezett meséknek, más épkézláb magyarázatot nem tudok elképzelni ennek a szálnak az erőltetésére. Néhány utaláson és easter eggen kívül semmit sem tesz hozzá az élményhez az, hogy ez a film gyakorlatilag az "Arthurverzumban" játszódik. A látottak alapján ez bármely másik paraházas horrorfilm is lehetne. A színészek sem tudnak menteni a helyzeten, mindenki egydimenziós, lapos karaktert alakít, de még ezt a lécet sem tudják megugrani a jobbára fiatal, francia színészek. A rendezés pedig nem érződik biztos kezűnek. Borzasztóan csapodár az összkép, érezhető, hogy nem volt a stábban egy vezéregyéniség, aki összefogta volna azt a káoszt, amit láthattunk.

Végszó: Az Arthur-átok borzalmasan rossz film, de bizonyos szempontból hálás vagyok érte, mert a maga perverz módján klassz dolog az, hogy ennyire szürreális, amatőr és lázálomszerű hulladékot 2022-ben, moziban, nagyvásznon láthatunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6817911567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása