Könyvkritika: Maria Pettersson: Fantasztikus nők (2022)
2022. augusztus 01. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Maria Pettersson: Fantasztikus nők (2022)

Fantasztikus sorsok

fantasztikus_nok.jpg

Fantasztikus sorsok. Rengeteget ismerhetünk meg ebből a könyvből, az egyik érdekesebb, mint a másik, ráadásul a nagy része olyan hölgyekről szól, akiknek a neve nagyrészt feledésbe merült, holott saját korukban valódi hírességek voltak vagy maradandót alkottak. Nagyon sokszínű a paletta a tudósoktól kezdve a kalózokon át a világutazókig, itt mindenki megtalálhatja az őt érdeklő leírásokat. Kár, hogy csak villanásokat ismerhetünk meg ezekből az izgalmas női sorsokból, de hát a könyv terjedelme nem végtelen, és nyilván igyekezett minél többet belezsúfolni a szerző. Ez az egyetlen hibája ennek a kötetnek: túl sok az információ, képtelenség egyszerre elolvasni, csak lassan és apránként lehet haladni vele, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Az életrajzok jól szerkesztettek, érdekesen megírtak, csak a lényeget tartalmazzák, nincs benne felesleges szócséplés. Jól tematizált a könyv, külön tárgyalja a szerző a tudósokat, az uralkodókat, a művészeket és sportolókat, az aktivistákat és másként gondolkodókat, a bűnözőket és üldözőiket, a katonákat, harcosokat, kémeket, valamint a világutazók és kalandornőket. Általában nem közismert személyekről kapunk leírást, ezért nem lehet unatkozni rajta, mindvégig érdekesek tudnak maradni a rövid életrajzok. A sokféle személyiség között akad köztiszteletre méltó tudós és kurtizán is, egyetlen közös vonásuk van: óriási energiát fektettek abba, hogy megvalósítsák életük álmát, legyen az egy tudományos felfedezés vagy akár az, hogy polgárpukkasztással érjék el, hogy saját korukban ismertté váljanak. Akadnak köztük komoly tudósok, celebek, művészek és megannyi másfajta mesterséget űző hölgy, aki ki tudott emelkedni a hétköznapokból, és maradandót tudott alkotni. Közös sorsuk azonban az is, hogy mára már nagyrészt elfelejtettük őket, ezért óriási szerepe van abban ennek a könyvnek, hogy újra felhívja rájuk a figyelmet, érdemes megismerkedni velük.

Az első afroamerikai pilótanő, az első úszóbajnoknő, matematikaprofesszor, operaénekesnő vagy akár Mozart elfelejtett nővére, aki tehetségesebb volt, mint öccse, csak hát férjhez ment és visszavonult. Rengeteg sorsot ismerhetünk meg, akad köztük tragikus, akad olyan, aki mindent megkapott az élettől, volt aki boldogtalan volt, volt akinek megadatott a boldogság. Különlegesek voltak egytől egyig...

A hölgyek közül sokan nem kapták meg még saját korukban sem azt az elismerést, ami járt volna nekik a munkájuk alapján. Például mindjárt kezdetnek itt van Lise Meitner atomfizikus, aki munkatársaival felfedezte a maghasadás jelenségét, mégsem ő kapott Nobel-díjat, hanem férfi kollégája. Vagy Mary Anning paleontológus, akinek felfedezéseit gyakran kisajátították férfi kollégái. Marie - Anne Paulze Lavoisier-nek is a férjét ismerjük inkább, pedig ő maga is kiváló vegyész volt. A tudósok után az uralkodókat ismerhetjük meg, közülük is az első Töregene Hatun, aki egy mongol kánnő volt, aki nem sokat törődött korának elvárásaival, bátran élte a saját életét. Ugyanez mondható el Yaa Asantewaa-ról, aki az Asanti Birodalom királynője volt. De megismerhetjük a történelem első polgármesternőjét, Dora Saltert is, aki annak ellenére, hogy tudtán kívül nevezeték a pozícióra, becsülettel elvégezte a munkáját. De ugyanilyen érdekes tud lenni Milica és Anasztázia nagyhercegnők élete is, akikről talán elég annyit mondani, hogy ők mutatták be a cárnénak Raszputyint. 

A művészek és sportolók közül szintén nagyon nehéz választani, hiszen mindannyian érdekes személyiségek voltak. Megismerhetjük Maud Allan-t, korának híres táncosnőjét, Endéhuannát, az első olyan szépírót, akinek ismerjük a nevét (i.e. 2285 körül élt, és egy mezopotámiai főpapnő volt), Lily Parr-t, a focistanőt, Sophie Blanchardot, Napóleon főaeronautáját, Jackie Mitchell-t, a baseballjátékost, aki első meccsén kiejtette a liga két legendás játékosát, vagy Anette Kellermannt, a hivatásos sellőt. És ez még mindig nem minden, most következnek az aktivisták  és másként gondolkodók, akik között egy elfeledett szent is található, Párizsi Szent Mária. A szenvedélyes Manuela Sáenz-en kívül megismerhetjük Truganinit, az utolsó ismert tasmán bennszülöttet. 

A bűnözők és üldözőik közül a legérdekesebbek a kalóznők, a legfelháborítóbb pedig az, hogy Lillian Armfield, a rendőrnő férfi kollégáival szemben nem kapott nyugdíjat, holott ugyanannyit dolgozott, mint ők.  A katonák, harcosok, kémek között szintén nagyon érdekes személyiségeket fedezhetünk fel, például Seh-Dong-Hong-Beh-t, aki az afrikai Dahomey királyság női katonai alakulatának tábornoka volt, akikről azt kell tudni, hogy ők szolgáltak a Wakanda királyságot védelmező Dora Milaje harcosok előképéül a Fekete párduc című képregényben és filmben. A világutazók és kalandornők közül talán a legextravagánsabb Alexandra David-Néel, aki az első európiai nő volt, aki eljutott Tibetbe. Tényleg érdemes végigolvasni ezt a könyvet, rengeteg érdekesebbnél érdekesebb sorsot ismerhetünk meg belőle, hiába tűnik vaskosnak a kötet, nagyon gyorsan el lehet veszni benne.

9/10

A könyvet  a Corvina kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9017894075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása