Könyvkritika: Kovács Krisztián: Hiányzó történetek (2022)
2022. július 04. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Kovács Krisztián: Hiányzó történetek (2022)

Hiányzó rutin

hianyzo_tortenetek.jpg

Hiányzó rutin. Ez nyomja rá a bélyegét erre az alkotásra. Az első könyvek minden előnye és hátránya benne foglaltatik, de összességében a szerző túl sokat akart elmondani, kevesebb több lett volna. Elsősorban nem a terjedelemre értem ezt - habár a közel 500 oldal rengeteg - , hanem arra, hogy nem sikerült olyan művet alkotni, amely valóban szíven üt. Mert érdekes a történet, nincs is rosszul megírva, a szerkesztés is jól sikerült, mégis hiányzik belőle az a bizonyos plusz, ami miatt úgy érzi az olvasó, hogy remekművet olvas. Tisztes középszernél jobb, de nincs meg benne a mindent elsöprő erő. Talán nem kellett volna családregénynek besorolni, és akkor kisebb lenne a csalódásfaktor. Mert ez a történet inkább egy kalandregénybe ágyazott társadalmi korrajz, a kisemberek életén keresztül mutatja meg a második világháborútól napjainkig tartó időszakot. A kapocs a generációk között egy izgalmas nyomozás, amelynek során az unoka próbál kideríteni mindent a nagyapjáról, miközben édesapjával való kapcsolatáról is egyre több dologra kerül fény. Alapvetően egy macsó alkotásról van szó, az erős női karakterek nagyon hiányoznak ebből a sztoriból, egy fiúból válik férfi a szemünk előtt, vagyis egy extrém felnövéstörténetet követhetünk figyelemmel. Ugyanakkor a történet mégsem dráma, bár rengeteg tragédia bontakozik ki a szemünk előtt. Túl sok műfaj keveredett ebben az alkotásban, és közben valahol elveszett a tényleges mondanivaló. Egy letisztultabb alkotás sokkal erősebb lett volna, de első könyvnél ez még bocsánatos bűn szerintem, majd a következő alkalommal ezek a gyerekbetegségek javulni fognak várhatóan. Összességében ez egy jó, de nem emlékezetes alkotás.

Vojvoda Dánielt kirúgják a munkahelyéről, ezért édesapjánál vállal munkát, a Grundon. A nagyapja élete családi titoknak minősült náluk eddig, ő azonban nyomozni kezd, amelynek hatására egyrészt megváltozik édesapjával való viszonya, másrészt különleges felfedezéseket tesz a múltra vonatkozóan...

A Grund egy családi vállalkozás, Dániel édesapja ebből tartja el a családját már nagyon régen, a fiú itt nőtt fel, ezért nagyon kötődik hozzá. Egyáltalán nem fényes viszonyokat kell elképzelni, ez egy külvárosi telep, ahol keményen kell dolgozni. A fiúnak azonban élete jelenlegi helyzetében pontosan erre van szüksége, ezért önmaga is meglepődik, mennyire megváltásként éli meg, hogy újra gyermekkora helyszínén dolgozik. Hazaköltözik, újra az édesanyja mos-főz rá, újra gyerek lesz, hogy aztán szépen lassan felnőjön, miközben nagyapja után nyomoz. Nincs könnyű dolga, hiszen a szülei nem akarnak beszélni róla, ő azonban nem adja fel, minden korábbi újságírói kapcsolatát megmozgatja, hogy el tudjon indulni. Aztán, ahogyan halad előre, egyre több minden megért a családja történetéből, édesapja és édesanyja életéről és egymáshoz való viszonyáról, és önmagáról is. Időnként zavaró, hogy az egyes családi beszélgetéseknél egyszerre látjuk a jelent és a jövőt, ezzel el is vész a katarzis lehetősége, valamiért ugyanis nem működik ez a kettősség, talán, ha kevesebbszer élt volna vele a szerző, többet ért volna el vele a történet szempontjából.

Természetesen a nő is megjelenik Dániel életében, aki élete szerelme lehetett volna, de megtudjuk, hogy emberünk ezt is elrontja, ahogyan sok minden mást is. A főhős ugyanis nem szuperhős, hanem ugyanolyan hétköznapi ember, mint bármelyikünk, nem lesz belőle soha az élet császára, mindig kisember marad, nem tud túllépni a saját korlátain. Fejlődőképes ugyan, de csak egy bizonyos szintig, egy idő után visszahúzza a rögvaló, hiába ért mindent és próbál kitörni a mindennapok poklából, mégis ugyanúgy jár, mint a nagyapja és az édesapja, nem tud egyről a kettőre jutni, az élet legyőzi őt. Fájdalmas ezzel szembesülni, ugyanakkor felszabadító is, hiszen pont ettől lesz emberi és hihető a történet. A traumák életre szólóak, és miközben mennek az évek, nincs megváltás, hiába próbál meg mindent a nagyapa, hogy megoldja a problémáit, ez nem sikerül sem neki, sem a fiának, de még az unokájának sem, a családi tragédia végigsuhan a generációkon, és nem ereszti az utódokat sem.

Számomra kicsit csalódás volt ez a könyv, hiszen valóban fontos dolgokról beszél, azonban nem sikerült úgy megírni, hogy valóban maradandó alkotásról beszélhessünk. Talán túl sokra vállalkozott elsőre a szerző, túl sok mindent akart elmondani, túlságosan bő lére eresztve, egy tömörebb, erősebb, feszesebb történet sokkal hatásosabb lett volna. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ez egy rossz könyv lenne, hiszen első kötetes alkotóról beszélünk, akinek rengeteg lehetősége lesz még kijavítania első művének hibáit. Ígéretes alkotásnak mondanám, amely ugyan most nem tudott nagyot szólni, mégis látszik benne a tehetség, a befektetett munka. Én biztosan el fogom olvasni a szerző következő alkotását is, mert kíváncsi vagyok, mire lehet képes még, egyáltalán nem vette el a kedvemet ez a közepesnél jobb, de nem kiemelkedő darab attól, hogy ne érdekeljen a következő történet, amit el fog mesélni nekünk.

7/10

A könyvet az Európa kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9017873291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása