Könyvkritika: Natalie Haynes: Ezer hajó (2022)
2022. június 24. írta: chipolino

Könyvkritika: Natalie Haynes: Ezer hajó (2022)

„Ez nem egy vagy két nő története.” „Ez a trójai nők története.”

img_ezer_hajo_blog.jpg

Nagy várakozásokkal fogtam bele ebbe a regénybe, mert imádom a görög mitológiát, az igényes retellingeket meg pláne, ez a kötet ráadásul női szemszögekből meséli el a trójai háború történetét. Kell ennél több? Bizonyos szempontból nem, másból azonban sajnos (nekem legalábbis) igen. Nagyon nagy öröm, hogy ez a kötet van, létezik, olvasható magyarul, és az Iliász és az Odüsszeia helyett esetleg lehet ezt is ajánlani a fiataloknak. A két eposz szinte minden lényeges cselekménymozzanatát bemutatja, ha nem is túl részletesen, cserébe viszont az érintett nők lelkébe enged bepillantást. Fontos könyv, ez kétségtelen.

„Ez nem egy vagy két nő története. Ez mindannyiuk története.” Kreúsza az éjszaka közepén arra ébred, hogy Trója lángokban áll. A háborúnak vége, a görög harcosok gyújtogatnak, öldökölnek, fosztogatnak. Vajon sikerül Kreúszának elmenekülnie, és találkoznia férjével és fiával? Mindenki ismeri a trójai háború történetét, Akhilleusz, Odüsszeusz, Hektór vagy Parisz nevét. Azt azonban kevesen tudják, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akik a férfiak meséiben a mellékszerepet játszották. „Mi várt rájuk a háború után? Miért küzdött meg az amazon hercegnő Akhilleusszal? Hogyan cselezte ki Pénelopeia a férje trónjára áhítozó kérőit?” Ez a regény az ő szemszögükből meséli el a történetet.

A magyar kiadás csodaszép. Keményborítós, a borítókép igényes és gyönyörű, illik a kötethez. A fordítás remek, gyorsan és könnyen olvasható a szöveg, a tördelés is segít, hogy csak úgy pörögjenek az oldalak. Ötletes és számomra nagyon kedves megoldás a Kalliopéhoz intézett invokáció – ráadásul az eseményeket később is meg-megszakítja Kalliopé kommentárja, magyarázata; én ezeket a részeket szerettem a legjobban a kötetben. Tele voltak érzelemmel, empátiával, a mesélés vágyával. „A nők történetét el fogják mondani, mindegy, meddig kell várnom.”

Egyébként a cselekményvezetés elég töredezett; nagyon sok nő története van belesűrítve ebbe a 300 oldalba, ami szerintem kicsit felszínessé és kapkodóvá teszi az egészet. Ráadásul aki olvasta az Iliászt és az Odüsszeiát, és/vagy van egy kis klasszika-filológiai műveltsége, az ezeknek a történeteknek a nagy részét ismeri. Az írónő nagyon sok mindent akar elmondani, így viszont nincs idő mélyebbre ásni, nincs idő megismerni, kötődni, azonosulni. Nem véletlen, hogy az olvasót (engem legalábbis) azok érdeklik leginkább, akiken hosszabb ideig ottmarad a fókusz, akik közelebb engedik magukhoz: Kasszandra, Hekabé, Andromakhé és Pénelopeia (bár Pénelopeia levelei szerintem a legkevésbé sikerültek a kötetben; a szarkasztikus hangnem egy idő után elveszti erejét, és engem csak az utolsó levél utolsó pár sora érintett meg).

Valószínűleg azért nem működött számomra a megfelelő hatásfokon a kötet, mert ez igazából nem retelling, legalábbis nem az a típusú, amit én szeretek. Natalie Haynes korrektül elmeséli ezeknek a nőknek a történetét, de sokkal kevesebbet tesz hozzá, mint amennyit szerintem egy író bátran megengedhet magának. Az utószóban ő is az istennők versengésének jelenetét nevezi meg kedvenceként: ebben szabadjára engedte a fantáziáját, és sokkal életszerűbb lett, mint bármely másik jelenet. Az sem véletlen, hogy Kasszandra hiányzik neki a legjobban: Kasszandra alakja remek lett, az egyik legjobban eltalált a regényben. Az írónő sok nő sorsát akarta bemutatni, de talán célravezetőbb lett volna ezt egyetlen alak szemén keresztül – az én két jelöltem erre Kasszandra és Andromakhé.

Hatalmas kedvencem lett a regényben Andromakhé: az ő sorsa az egyik legszövevényesebb, és bár érzelmileg borzasztóan megterhelő, ennek ellenére pozitív végkicsengésű – nem véletlenül zárul vele a regény. Nem hoz rossz döntéseket, mert soha nincsen döntési helyzetben, ennek ellenére érezni a belső erejét, azt a tartást, ami átsegíti a tragédiákon. Szerettem volna még olvasni róla, remélem, valaki szentel majd neki egy méltó regényt. Ez a kötet ebben a formában számomra egy korrekt, de nem elég bátor feldolgozás, arra azonban tökéletes, hogy kaput nyisson az ókori görög irodalom eredeti műveihez.

 

8/10

A kötetet a General Press Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2617861633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása