Könyvkritika: Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma (2022)
2022. június 08. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma (2022)

A klímaváltozás könyve

a_jovo_miniszteriuma.jpg

A klímaváltozás könyve. Nem jó olvasni, mégis fontos, hogy megtegyük. Egyrészt, mert a klímaváltozás valóban itt van a nyakunkon, és jobb, ha tudjuk, mi vár ránk, ha nem teszünk semmit annak érdekében, hogy megakadályozzuk vagy legalább megpróbáljuk lelassítani, másrészt viszont minden borzalma ellenére reményt tud adni. Óriási tudásanyagot halmozott fel az író ebben a könyvmonstrumban, képtelenség egyszerre átlátni, ezt az alkotást csak lassan lehet olvasni, emészteni kell, végig kell gondolni. Igen, el fogunk szörnyedni, ez nem egy vidám kötet, sőt, nagyon is húsba vágó és drámai hangulata van, mégis megéri végigküzdeni magunkat rajta, mert teljes képet kapunk arról, hogy milyen lehetőségeink vannak a klímakatasztrófa elkerülésére, hihetetlen sok gazdasági, biológiai és minden egyéb tudományágból származó információra tehetünk szert általa. Ugyanakkor ez mégiscsak egy regény, amelynek van egy története, ha nem is túl acélos, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a főszereplő, Mary, a  Jövő Minisztériuma vezetőjének szemén keresztül ismerjük meg a folyamatokat. A döbbenet az, hogy ez alapvetően nem is fikció, hanem maga a valóság, amelyet olyan erővel kapunk a pofinkba, hogy azt biztosan megérezzük. De talán pont ez a legfontosabb ebben a könyvben: sokkot okoz, azért, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy a klímaváltozás mennyire meg fogja változtatni az életünket (és talán teszi már most is), ha nem teszünk valamit. De mégis mit tehetünk? Nos, ezt jó hosszan taglalja a szerző, és a Jövő Minisztériuma tényleg teszi a dolgát, próbálja megmenteni a világot, hogy milyen eredménnyel, és milyen áron, az nézőpont kérdése. Brutálisan mellbevágó alkotás, amely időnként szétaprózódik, de ennél több hibát nem tudok felróni neki, valóban nagyon elgondolkodtató könyv, amelyben benne van minden emberi gyarlóságunk.

A klímaváltozás hatásainak kivédésére létrehozzák a Jövő Minisztériumát, amelynek vezetője Mary lesz, egy középkorú ír hölgy, aki nagy elánnal veti bele magát a világ megmentésének nemes feladatába. Munkatársaival elkezdik végiggondolni, milyen lehetőségeik vannak...

 A tudományos és gazdasági levezetések mögött kibontakozik egy mélyen emberi történet is. Maryt egy nap elrabolja Frank, aki azonban nem akar többet tőle, mint, hogy beszélgessen vele a munkájáról. A fiatalember végső kétségbeesésében fordul a miniszterhez, mert nem tudja feldolgozni, hogy ő volt az egyetlen túlélője egy indiai klímakatasztrófának, az élete céltalan és kilátástalan lesz, mentális problémákkal küzd, ezért arra kéri Maryt, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az általa átélt tragédia ne ismétlődhessen meg. A beszélgetés vége az lesz, hogy Frank elmenekül a rendőrök elől, Mary feljelenti és védőőrizetet kap. Aztán a következő években összefonódik a sorsuk, végül barátok lesznek, de Frank már nem éri meg, hogy a minisztérium látványos eredményeket kezdjen produkálni. Mary sok éves küzdelem után nyugodt lelkiismerettel vonulhat nyugdíjba, ő mindent megtett, amit lehetett, más kérdés, hogy ez mire lesz elég, és mennyire tudja megváltoztatni a világot az ő sok évtizedes áldozatos munkája.

A rideg tudomány és az összetett emberi lélek kettőssége vezet végig bennünket a könyvön, röpke emberi sorsokat láthatunk, rajtuk keresztül ismerhetjük meg, hogyan éli meg a mindennapokat például egy menekült, egy kutató vagy bámely más hétköznapi halandó. A katasztrófák sokasodnak, mindenki meg akarja menteni a világot, de nyilván mindenki a saját érdekét helyezi előtérbe, amivel nem könnyű szembeszállnia a Minisztériumnak, de hősiesen megpróbálja. A kis történetek bemutatják, hogy valójában mindannyian részesei vagyunk a világnak, miközben mindenki a saját kis buborékjában és a mikrokörnyezetében él, és hozza meg a maga kis döntéseit, amelyekből végül összeáll a nagy egész. És bármilyen hihetetlen, végül nagyon lassan, de elkezdenek előbbre mozdulni a dolgok, amelyet egy hatalmas konferencián ünnepel meg a Minisztérium annak rendje és módja szerint, hogy maradjon a végén egy kis keserű szájíz, mert kiderül, hogy még rengeteg probléma tornyosul előttünk, de legalább már van remény, hogy le tudjuk győzni. Ezért lesz végül pozitív kicsengésű ez a rémesen nyomasztó alkotás.

Közepes klímaszorongóként vettem a kezembe ezt a könyvet, és nem mondom, hogy megvilágosodtam, de nagyon elgondolkodtam rajta. Úgy vélem, ezzel elérte a célját ez a valóban vaskos alkotás, amely elénk tárja a tényeket, bemutatja, hogy mi vár ránk a közeljövőben, és mit tehetünk annak érdekében, hogy ne következzen be az igazi katasztrófa kis és nagyléptékben egyaránt. Közgazdászként külön örültem neki, hogy a sokszor unalmas pénzügyeket közérthetően és nagyon alaposan mutatta be a szerző, elképzelni sem tudom, mennyi utánjárásra lehetett szüksége ehhez, és akkor a többi tudományágról még nem is beszéltem, Kötelező darab.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1417847781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kyria 2022.06.12. 08:04:03

Az Aurora óta kedvelem, ez pedig ezen "kritika" által is nagyon figyelemfelkeltő. Nem szoktam könyvet vásárolni - inkább kölcsönzök - de lehet, ezúttal kivételt teszek.
süti beállítások módosítása