Filmkritika: Doctor Strange: Az őrület multiverzumában (2022)
2022. június 07. írta: !Márk!

Filmkritika: Doctor Strange: Az őrület multiverzumában (2022)

strange1.jpg

Marvel. Sok mindent lehet róla mondani, de az tagadhatatlan, hogy napjaink egyik legnagyobb filmes univerzumáról van szó. 2008 óta íródik az MCU történelme, az azóta eltelt 14 év alatt a DoctorStrange: Az őrület multiverzumában a 28. (!) egész estés filmje a stúdiónak, ami akárhogy is nézzük, döbbenetesen magas szám, és akkor még az egyre jobban szaporodó Marvel-sorozatokról még nem is beszéltünk. Adott tehát a kérdés: 27 mozi után tud-e valami újat adni nekünk a képregénygigász? Spoilermentes kritika következik.

DoctorStrange-et (Benedict Cumberbatch) rémálmok gyötrik nap, mint nap. Rövidesen kiderül azonban, hogy ezek nem teljesen álmok, hanem annál sokkal valóságosabb víziók: egészen pontosan egy másik univerzum eseményei elevenednek meg a főhős szemei előtt. Amikor Strange próbál utánajárni a dolgoknak, a sors összehozza a fiatal szuperhőslánnyal, America Chavez-zel (Xochitl Gomez), aki tudatos irányítás nélkül ugyan, de képes arra, hogy különböző világok között utazzon. Az ő, valamint Wanda (Elizabeth Olsen) segítségével a varázsló doktor arra készül, hogy válaszokat találjon a kérdéseire. Az út azonban sokkal rögösebb, mint azt gondolná…

strange2.jpg

A Marvel már akkor felcsigázta a rajongókat, amikor bejelentették, hogy a Doctor Strange 2 direktori székében egy igazi nagyágyú, Sam Raimi fog elhelyezkedni, aki főként egyedi stílusú horrorfilmjeivel szerzett magának hírnevet, ráadásul a szuperhőszsáner sem ismeretlen számára, hiszen a máig közkedvelt TobeyMaguire-féle Pókember is az ő gondozásában látott napvilágot. Ami azt illeti, Raimi nem is hazudtolta meg önmagát. Minden eddiginél horrorisztikusabb, fenyegetőbb Marvel-mozit kaptunk, így a 16-os karika is teljesen indokolt. Pozitív hozzáállásra vall Kevin Feige-ék részéről az, hogy ennyire engedték Raimi-nek, hogy kibontakoztathassa a kreatív énjét. Ennek az együttműködésnek hála Az őrület multiverzumában képében megkaptuk a legmerészebb, leglátványosabb, legelborultabb MCU-kalandot.

strange3.jpg

Viszont ez az érmének csupán az egyik oldala. A másik oldalon sajnos továbbra is az tapasztalható, hogy hiába minden látnoki elképzelés és változtatni igyekvő szándék, a felszín alatt ez még mindig egy botegyszerű szuperhőstoposzoktól hemzsegő képregényfilm. A történet alig áll a lábán, a mellékszereplők papírvékonyak (még az a Chavez is, akinek kulcsfiguraként kellene funkcionálnia), cserébe viszont a két központi karakter (Strange és Wanda) közt megbúvó kémia kiválóan működik. Kettejük között valósággal szikrázik a levegő, ennek tetejében Wanda olyan szívszorító karakterutat jár be, ami az egyik legkegyetlenebb, amit Marvel logó alatt láthattunk. Cumberbatch-en is érezhető, hogy teljesen uralja Strange karakterét, de a show-t egyértelműen Olsen lopja el a bámulatosan érzelemgazdag játékával.

Végszó: Az új Doctor Strange film olyan, mint egy bűvészmutatvány: látványos, szórakoztató, leköti az ember figyelmét, de ha jobban megvizsgáljuk, akkor jövünk rá igazán, hogy az egész csak egy tartalom nélküli illúzió. Raimi tisztességgel próbálkozott, de a film azt a tipikus „szépen becsomagolt semmi” kategóriát képviseli. Pedig arról a stúdióról beszélünk, amely tető alá hozott nekünk olyan instant klasszikusokat, mint a Végtelen háború, vagy a Végjáték. Mi lesz veled, Marvel?

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8017850101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TanNé · http://erkolcstan.blog.hu/ 2022.06.08. 20:35:20

A Marvel filmek is nagyon megunhatóak egy idő után .. és már azt a korszakot éljük szerintem. Rá is tettek persze a sok-sok mesehős együttes egy filmben való döppingáru szerepeltetésével.

Annyi az előnyük, hogy az emberekkel megtanították tudat alatt is, hogy nem csak efféle mesehősökből pontosan 48 négy tucatnyi, hanem így van egy az "Isten"-nek kérdésében is.

Kyria 2022.06.09. 20:37:36

A Végjátékon mindig elképedek, hogyan lehet azt "klasszikus"-ként említeni? Borzalmasan rossz volt, még kritikát sem lehetne írni róla, annyira minősíthetetlen. Számomra az elrettentő példa (bár sajnos nem az egyedüli).
süti beállítások módosítása