Könyvkritika: Frédéric Lenormand: Marie Antoinette titkos szolgálata (2021)
2022. április 25. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Frédéric Lenormand: Marie Antoinette titkos szolgálata (2021)

Francia sikkel elővezetett történelmi krimi

marie_antoinette_titkos_szolgalata.jpg

Francia sikkel elővezetett történelmi krimi. Marie Antoinette udvarában eltűnik néhány nagyon értékes gyémánt, és a titkosszolgálat helyett egy borbélyra és egy varrónőre vár a feladat, hogy előkerítse őket. Ezt meg is teszik, miközben végig vitatkozzák az egészet. Nagyon hangulatos az egész könyv, igazi francia bájjal átitatott jó kis krimi, amelyben nincsenek nagy fordulatok, viszont rendkívül szórakoztató az összhatás. Akad itt mindenféle kaland, Párizs legváltozatosabb helyszíneire látogatunk el, a legszebbektől a legaljasabb lebujokig. Változatosak a történések, perdülnek a fodros szoknyák, készülnek a művészi frizurák. Átlagosnak egyáltalán nem mondható a történet, amelynek csak egyetlen hibája van, az, hogy időnként széttart, sokszor a hangulat fontosabb, mint a történetvezetés. Éppen ezért igen nehéz követni, hogy pontosan hogyan rakódnak össze a nyomozás kirakósainak darabjai, nagyon hirtelen oldódik meg az ügy, nem látszik egységesen az odavezető út, ezért a katarzis elmarad. Összességében mégis egy remek darab, amely kiváló szórakozást nyújt, miközben betekintést enged Marie Antoinette udvarába. A francia királynéról sok minden kiderül, többek között az is, hogy kiválóan tud kocsit hajtani és ezer más erényére és hibájára is fény derül, miközben zajlanak a békésnek nem mindig mondható hétköznapok a versailles-i udvarban. Nem mindig sodróak az események, néha leül a történet, de sohasem lesz unalmas. Álmosító történetre ne számítsunk, sok-sok szurka-piszkára és humoros helyzetre annál inkább. Nem ércnél maradandóbb alkotás, azonban kikapcsolódásnak tökéletes.

1770-ben eltűnik néhány gyémánt a versailles-i udvarból és a titkosszolgálat minden erőfeszítése ellenére sem kerülnek elő. Négy évvel később a királynő megbízza udvari borbélyát és varrónőjét, hogy segítsen a rendőr miniszternek ez ügyben. Léonard és Rose nekivágnak a feladatnak, és addig nem is állnak meg, amíg meg nem oldják...

A rizsporos parókák és suhogó szoknyák között zajló nyomozás izgalmasnak nem mindig mondható, azonban határozottan hangulatos. Miközben haladnak előre az események, és kezd alakulni a megoldás, zajlik az élet a versailles-i udvarban, percre sem unatkozunk, mindig történik valami. Megismerhetjük a királynőt olyan oldaláról is, amelyről eddig nem sokat tudtunk, kiderül, hogy sokkal okosabb, mint gondoltuk, nagyon is átgondoltan irányítja az udvar életét, pontosan tudja, hogy mit csinál. A királyt is más megvilágításban láthatjuk, kiderül, hogy a családban igazából a felesége az, aki ügyesen, a háttérből igazgatja az ország életét. Mindezeken túl természetesen abba is betekintést nyerhetünk, mennyire szerette a divatot, figyelt oda a frizurájára, a ruháira, és mennyire élvezte mindezt. A két nyomozó élete egyáltalán nem könnyű mellette, hiszen meg kell állniuk a helyüket a királynő szolgálatában is, miközben végig kell vinniük ezt az egyáltalán nem könnyű feladatot, hiszen a gyémántok körüli halálesetek utáni kutakodás egyáltalán nem egyszerű, nehezen találnak nyomokat, de pont az ő speciális munkájuk teszi lehetővé, hogy megtalálják őket. Időnként kicsit nehéz követni az eseményeket, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

A gyémántok miatti hajcihő közepette valóban a hangulat az a legnagyobb erénye ennek a könyvnek. Jól megírt karakterek sora vár bennünket, a történetvezetés akadozik időnként, de összességében nincs vele probléma. A versailles-i udvar lüktetése hatja át az oldalakat, ez az igazi hajtóerő, ez adja meg azt a bizonyos pluszt, amiért érdemes elolvasni. Igazi francia báj és kellem uralkodik a könyvben, könnyeden lágy, de ha kell, tud fajsúlyos is lenni. Nem kell aggódni, nincs itt igazi dráma, csak annyi, amennyi nem fekszi meg a gyomrot. Könnyen csúsznak az oldalak, viharsebesen száguld rajtuk a szem, ha nem is pörgős a történet, de annál inkább hangulatos. Sok karaktert mozgat a szerző, okosan irányítja a történet folyását, az összhatás összességében szórakoztató.

Könnyed, bájos sztori, izgalmas kalandok, Versailles, a ragyogó francia udvar, mi kell még egy kiváló szórakozáshoz? Nem túl hosszú a könyv, gyorsan lehet vele haladni, nem unalmas, és sok érdekességet lehet megtudni belőle a francia királyi udvarról. A történelem csak háttérként szolgál ehhez a krimihez, de annál több izgalmas információra lehet szert tenni erről az időszakról. Jól megírt, de kicsit döcögős alkotás, amely kiváló szórakozást tud nyújtani. Összességében egy jó könyv, amelyet érdemes forgatni, jó olvasni, tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani a szürke hétköznapokon.  A borító nagyon tetszetős, pontosan bemutatja, milyen hangulata van a könyvnek. Ha nem is ragyogó, de értékes alkotás.

8/10

A könyvet a Kossuth kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr417810579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása