Könyvkritika: Moira Butterfield: A méhek titkos élete és Christiane Dorion: Állati találmányok (2022)
2022. március 23. írta: chipolino

Könyvkritika: Moira Butterfield: A méhek titkos élete és Christiane Dorion: Állati találmányok (2022)

Állatos ismeretterjesztő könyvek gyerekeknek a Scolar Kiadótól

img_mehek_allati_talalmanyok_blog.jpg

Le vagyok nyűgözve. Azt hiszem, a gyerekeknek szóló tudományos-ismeretterjesztő könyvek kiadásában lassan verhetetlen a Scolar Kid; mi egyelőre leginkább a kicsiknek szóló ablakos könyveiket forgatjuk, és borzasztó kíváncsi voltam, hogy a nagyobbaknak szóló kiadványaik is ennyire jók-e. Igen. Sőt. Ez a két friss, állatos kötet úgy ad át ismereteket a 7–10 éves korosztálynak (meg nekem is felnőttként), hogy közben szórakoztat, elgondolkodtat, és magába szippant a gyönyörű illusztrációival. Őszinte leszek, félve mertem csak kézbe venni őket, annyira szépek.

a_mehek_titkos_elete.jpg

Mind a két kötet nagy alakú, keményborítós, kívül-belül mindenhol színes kiadvány. A méhek titkos élete nagyon sárga, és remekül illik hozzá az aranyozás a borítón. A kötetben Zümi, a méhecske a vezetőnk, aki bevezet minket ebbe a zümmögő, különleges világba. „Tudtad, hogy a méhek imádnak táncolni? És azt, hogy kiváló a szaglásuk?” A kötetből megtudhatjuk, hogyan jönnek világra a méhek, mivel táplálkoznak, mit rejt a kaptár belseje, és azt is, hogy miért olyan fontosak mindannyiunk számára. Arról is olvashatunk, hogy hogyan készül a méz, miért érdemes fogyasztani, és hogy az emberen kívül kik szeretik még. A könyv ötleteket is ad, hogy hogyan lehetünk a méhek barátai.

A kötet felépítése nagyon egyedi: egyfelől haladunk Zümivel a méhek megismerésének útján, ezt azonban meg-megszakítják méhekről szóló népmesék. Ezek a népmesék borzasztó különlegesek, a kedvencem a Hogyan lett az elefántnak ormánya? thaiföldi népmese, de mindegyik tanulságos és érdekes. Ráadásul a kötet böngésző is: majdnem minden oldalon meg kell keresnünk valakit, ami már a kislányomnak is nagyon tetszett, pedig jóval fiatalabb a célkorosztálynál.

Az információk adagolása mintaszerű, Vivian Mineker illusztrációi kedvesek és bájosak, nagyon feldobják a kötetet. Azt hiszem, a könyv kézbevétele előtt nagyjából átlagos tudásom volt a méhekről, és nekem például bőven tudott újat mondani (a kedvencem a plüssmackó méh lett). Kis hiányérzet csak amiatt maradt bennem, hogy a méhcsípésről nem esett szó. Nem tudom, ez miért lehet, de én örültem volna, ha írnak arról, milyen helyzetben csípnek a méhek, hogyan lehet esetleg elkerülni; mi hatékony, ha megcsípett minket egy méh, és mi a teendő, ha valaki allergiás – és persze mi történik a méhecskével. Szerintem nem lenne baj, ha a gyerekek erről is olvashatnának, hiszen az egyik legelső dolog, amit megtanítunk nekik a méhekről, hogy vigyázni kell velük.

allati_talalmanyok.jpg

Az Állati találmányok érdekes, anyagszerű tapintású kötet, amelyből kiderül, hogy noha az ember azt gondolja, ő talál fel mindent, „valójában jócskán van mit tanulnia az állatoktól, akik különféle problémamegoldó módszereket és hihetetlen anyagokat fejlesztettek ki, hogy évmilliókon át létezni tudjanak”. Különféle építményeket alkotnak, érdekes anyagokat állítanak elő, és némelyek a levegőben, a vízben és a szárazföldön is egyaránt könnyedén közlekednek. Ebből a könyvből olyan emberi alkotásokat ismerhetünk meg, amelyekhez állati „találmányok” adták az ötletet. Aki elolvassa a kötetet, más szemmel néz majd például a fülbemászókra, a denevérekre, a ganajtúrókra, a medúzákra és a jegesmedvékre.

Ez a kötet borzasztó informatív, és csupa érdekes dolgot mutat be. Az állatok különleges képességeiről nekem az átlagosnál talán kicsit nagyobb a tudásom, úgyhogy sok itt szereplő dologról már hallottam, de így is bőven tartogatott újdonságot. A világ leggyorsabb vonata például a jégmadárnak köszönheti, hogy annyira gyors és halk; a termeszek pedig sokat segítettek abban, hogy az ember olyan házakat építhessen, amelyek a nyári hőségben is hűvösek maradnak. A személyes kedvencem a fülbemászó: valahogy eszembe nem jutott volna, hogy repül, az meg pláne nem, hogy ilyen különleges szárnyakkal.

Gosia Herba illusztrációi nekem tetszenek, annak ellenére, hogy nem a klasszikus simogatnivaló állatfigurákat hozzák; ezek az állatok jóval öntudatosabbnak tűnnek. Az oldaltükör az én ízlésemnek néhol kicsit zsúfolt, de a szöveg-kép arány szerintem jól eltalálja a célközönség befogadásának határait. Nekem kicsit szájbarágós volt az a gondolat, hogy az állatok mindent újrahasznosítanak (nem termelnek szemetet), de el tudom fogadni, hogy a célkorosztályban ezt minél többször igyekszik a könyv tudatosítani. Remek kiadvány, amely tanít, szórakoztat és elgondolkodtat, én felnőtteknek is jó szívvel ajánlom.

 

10/10, 10/10

A köteteket a Scolar Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4917785156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása