Könyvkritika: Shona Innes: A barátság olyan, mint a libikóka és A harag olyan, mint a páncél és Kiss Noémi: A Bálna és a Srác (2022, 2021)
2022. március 16. írta: chipolino

Könyvkritika: Shona Innes: A barátság olyan, mint a libikóka és A harag olyan, mint a páncél és Kiss Noémi: A Bálna és a Srác (2022, 2021)

Tanulságos gyerekkönyvek a Pagony Kiadótól

img_shona_innes_balna_es_a_srac_blog.jpg

A Pagony Kiadó kínálatában megjelent két újabb Shona Innes-könyv (a korábbiakról itt és itt írtunk), amelyek szintén az Ölelj meg! sorozat részei, és amelyekben az írónő 3–6 éves gyerekeknek segít mesés formában megbirkózni az élet olyan kérdéseivel, amelyek néha még a felnőtteknek is feladják a leckét. Kiss Noémi mesekönyve kicsit nagyobbaknak, a 6–10 éves korosztálynak szól, és nagyon különleges, nagyon elgondolkodtató. Mind a három kötet gyönyörű, Agócs Írisz és Molnár Jacqueline rajzai csodálatosak, a mesék pedig tanulságosak, érzékenyítenek és segítenek, miközben szórakoztatnak és kikapcsolnak.

a_baratsag_olyan_mint_a_libikoka_borito_1000px_1.jpg

A barátság olyan, mint a libikóka eddig talán a kedvenc Shona Innes-könyvem; felnőtteknek is bőven ad gondolkodnivalót. Egy barátság nem mindig egyértelmű, főleg óvodáskorban, amikor a gyerekek összevesznek, kibékülnek, mást választanak barátjuknak, aztán visszatérnek a régi barátjukhoz. Tenni kell azért, hogy egy barátság működjön, és nem csak gyerek-, hanem felnőttkorban is. Az egyensúly felbomlásától azonban nem feltétlenül kell megijedni: „hátrébb vagy előrébb lehet csusszanni a libikókán, hogy segítsünk a barátságnak helyrebillenni.”

A kötet gyönyörűen mutatja meg, hogy a barátságok sokfélék lehetnek, és hogy milyen a jó és a rossz barátság. Arra is ad megoldási javaslatokat, hogy mit tehetünk, ha úgy érezzük, egy barátság elromlott; hogyan lehet javítani rajta. Agócs Írisz rajzai aranyosak és kedvesek, a szöveggel együtt érzékenyítenek. Szél Dávid pszichológus utószava ismét nagyon hasznos, és teljesen egyetértek vele abban, hogy a tudatosítás és a másik meghallgatása, az őszinte kommunikáció talán a legfontosabbak egy barátság esetében. Gyerekeknek és felnőtteknek is szívből ajánlom ezt a könyvet.

a_harag_olyan_mint_a_pancel_borito_1000px.jpg

A harag olyan, mint a páncél az ember egyik alapérzelmével, a haraggal foglalkozik. Negatív érzésekről keveset beszélünk, nehéz elfogadni és kimondani őket, pedig ugyanúgy hozzátartoznak az emberhez, mint a pozitívak. „Meg kell tanulni, hogy mitől leszünk mérgesek, a haragunkat, indulatainkat agresszió nélkül kommunikálni, és a dühünket feldolgozni és elengedni.”

A kötet azt mutatja meg, mekkora ereje is van a haragnak, és miért fontos, hogy haragudjunk. A páncélhasonlat szerint a harag védi meg az embereket a sérüléstől. Sokszor azonban ez a páncél nehézzé válhat, és ha nem megfelelő mértékű, bajt is okozhat. Kicsit hiányoltam a könyvből annak hangsúlyozását, hogy ha a harag tartósan velünk marad, megmérgezi az ember lelkét. Az elengedésére ad a kötet ötleteket, de én szívesen vettem volna, ha arra is hoz példát (a gyorsan futáson kívül), hogy hogyan lehet átalakítani: a negatív érzelemből kreatív energiát csinálni. Az biztos, hogy sok beszélgetnivalót nyújt a kötet, a rajzok csodásak, Szél Dávid utószava pedig arra is rávilágít, hogy a felnőtteknek sem árt néha átgondolni a haragjukat.

balna_srac.jpg

Kiss Noémitől nem olvastam korábban, A Bálna és a Srác azonban meggyőzött róla, hogy érdemes odafigyelni az írónőre. A Srác a messzi északon él, kisebb, mint a többiek, és nem szereti, ha Cérnának hívják. Egy napon elege lesz abból, hogy mindenki csúfolja, és elhatározza, hogy világgá megy. Találkozik a cserfes, duci Lídával, és együtt különböző hihetetlen kalandokba keverednek. Barátságot kötnek egy csapdába esett fókával, egy törött szárnyú kormoránnal és egy bálnával, Lída pedig az óriások fogságába esik… Vajon sikerül őt Cérnasrácnak kiszabadítani?

Kicsit zavarba ejtő volt nekem ez a meseregény. Egyrészt népmesei alapokon építkezik, így a történések elég kiszámíthatók, a setting viszont remek, gyönyörűen hozza az északi világvégén-túl hangulatot, érzi az ember a hideget, látja a végtelen hómezőket. Ehhez nagyon sokat hozzátesznek Molnár Jacqueline elképesztő illusztrációi – a kötet színvilága valami pazar, és van valami ősi, mitológiai jellegű a képekben.

Cérnát és Lídát nekem különösebben nem sikerült megkedvelnem (az állatokkal ellentétben), nagyon zavart ugyanis, hogy annak ellenére, hogy mindketten érzékenyek a külsejükre tett megjegyzésekre, ők is elég felszínesen és előítéletesen viszonyulnak mindenkihez. Az állatok sokat tanítanak nekik és az olvasóknak is. A kötetnek szép íve és tanulsága van, és elgondolkodtatóan mesél barátságról, szabadságról, szeretetről és ember-állat kapcsolatokról.

 

9/10, 7/10, 9/10

A köteteket a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8717780172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása