Könyvkritika: Joanna Rakoff: Egy évem Salingerrel (2021)
2022. március 04. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Joanna Rakoff: Egy évem Salingerrel (2021)

Egy irodalmi felnövés története

egy_evem_salingerrel.jpg

Egy irodalmi felnövés története. Talán így lehetne összefoglalni ennek a könyvnek a történetét, amelyben látszólag nem történik sok minden, mégis a szemünk előtt nő fel egy kislány mind szakmai, mind emberi tekintetben. Egy huszonéves lány élete első munkahelyén egy irodalmi ügynökségben szerzi első élettapasztalatait, miközben a magánéletével is foglalkoznia kell. Nem sziporkázik a történet, inkább csendesen hömpölyög, nincs benne sok líraiság, mégis úgy tud drámai lenni, hogy a maga hétköznapiságával szórakoztat. Valami nagyon különös műfaji elegy, amelyet azonban mégsem lehet letenni, könyvmolyok számára pedig feltétlenül elolvasandó, hiszen lássuk be, mindannyian szeretnénk tudni, hogyan zajlanak a munkás hétköznapok egy irodalmi ügynökségnél. Nos, ugyanúgy, mint minden más munkahelyen, ugyanakkor mégis megvan az a különlegessége, ami miatt még a legócskább munkanapok is érdekes tudnak lenni. Hiszen itt akármikor előfordulhat, hogy bejön az ajtón Salinger, akivel akár személyesen is lehet beszélni telefonon. Ráadásul ott vannak a rajongói levelek, amelyeket külön öröm megválaszolni, hiszen rengeteg sors és vélemény tűnik ki belőlük, és miközben alakulnak a nekik írt sorok, csendben író születik a szemünk előtt. A szerző a saját történetét meséli el nekünk, azt, hogy a '90-es években milyen volt belecsöppennie egy nem kicsit divatjamúlt irodalmi ügynökség életébe, ahol a kezdeti csetlés-botlás után lassan magára talál, és miközben egyre magabiztosabb lesz a munkájában, szépen lassan a saját írói álmai is valóra válnak, miközben arra is rájön, hogy nem a megfelelő emberrel él együtt. Egy fiatal lány útkeresése és felnőtté válása zajlik a szemünk előtt, amely úgy tud üdítően eredeti lenni, hogy egy már rengetegszer elmondott történtet mesél el, és mint mindig, most is kiderül, hogy a legjobb forgatókönyveket az élet írja.

Joanna frissen végzett az egyetemen, összeköltözik írónak készülő barátjával, és nagy erőbedobással dolgozni kezd élete első munkahelyén, egy irodalmi ügynökségen asszisztensként. Miközben lassan belerázódik a munkás hétköznapokba, kénytelen szembenézni a felnőtt lét problémáival, a sok fizetnivalóval, az életkörülmények megteremtésének terhével és a párkapcsolati problémák kezelésével. Ahogy múlik az idő, a munkájában egyre sikeresebb lesz, miközben egyre jobban érzi, hogy a magánéletében nem a megfelelő embert választotta...

Joanna története egy a sok közül, és pont ezért érdekes, mert olyan dolgokat él át, ami mindenkivel megesik a saját életében, nincs semmi valóságtól elrugaszkodott esemény a történések közepette, hiszen mindenkinek volt első munkanapja, vett ki először lakást, és küzdött végig a mindennapokat a munkahelyén. Nyilván nem hétköznapi a hely, ahol a lány dolgozik, hiszen egy irodalmi ügynökség kívülről nézve csodavilág, ahol mindenki "csak" olvas, és ahol világraszóló regényeket menedzselnek. Valójában azonban ez az ügynökség éppen most veszti el a csatát az idővel, sorra veszti el szerzőit és saját jelentőségét, mert nem tud megújulni, ragaszkodik a hagyományokhoz, nem halad a korral. Az egyetlen igazán nagy szerzőjük Salinger, aki ennek megfelelően kiemelt helyet képvisel az ott dolgozók életében, Joanna pedig rendkívül hálás a sorsnak, hogy ha csak telefonon is, de időnként meglepően személyes beszélgetéseket folytathat vele. Mindezt úgy, hogy a Zabhegyezőt nem is olvasta, és amikor megteszi, nagy segítséget jelent számára ahhoz, hogy szintet lépjen a saját életében.

Salinger Joanna életében nem csak egy híres ügyfél, hanem jelkép, rajta keresztül tanulja meg, hogyan kell kapcsolatot tartani a szerzőkkel, eladni saját magát és az írásokat (ami tényleg egy külön szakma), amelynek köszönhetően magabiztosabb lesz. Miközben szinte láthatatlanul változik, egyre jobban rányílik a szeme a világra és arra, mit kell tennie ahhoz, hogy jobban érezze magát a bőrében mind a szakmájában, mind a magánéletében. Nagyon lassan, de rádöbben arra, hogy barátja, Don valójában egy értéktelen ember, aki nem becsüli semmire, hiányzik belőle az igazi tehetség, komolytalan és mindenféle értelemben rossz társ, aki nem előre viszi, hanem hátráltatja. Tényleg érthetetlen, mint szeret ezen a fiún, de aztán szerencsére lassan, de biztosan rádöbben arra, hogy milyen is valójában, és eljön az ideje annak is, amikor kilép ebből a sehová sem vezető kapcsolatból, de addig nagyon hosszú utat kell bejárnia.

Kicsit lassan indulnak be az események, és a vége is egy kicsit összecsapott lett, de összességében ez egy nagyon jó és érdekes regény, amelybe könnyű belefeledkezni. Megismerhetjük a könyvkiadás háttérmunkálatait, azt, hogy milyen feladatokat lát el egy irodalmi ügynökség, milyen munkatársak dolgoznak ott,  mi kell ahhoz, hogy eredményesen lássák el a feladatukat. Ugyanakkor azt is végignézhetjük, hogyan marad le a gyilkos versenyben egy patinás ügynökség, miként hagyják ott azok az emberek, akik a jövőt biztosíthatnák a számukra, és milyen hibákat követnek el, amely a végromláshoz vezetnek. Joanna rengeteg tapasztalatot szerez, és miközben buzgón végzi asszisztensi feladatait, lassan íróvá válik, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Különös világ ez, amelybe jó volt bepillantást nyerni.

8/10

A könyvet a Helikon kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9717770194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása