Könyvkritika: Julia Donaldson – Axel Scheffler: Kovács Bence kedvenc könyve; Cicus főzni tanul és Mókus és a hóember (2021)
2022. február 09. írta: chipolino

Könyvkritika: Julia Donaldson – Axel Scheffler: Kovács Bence kedvenc könyve; Cicus főzni tanul és Mókus és a hóember (2021)

Julia Donaldson-könyveket minden gyereknek!

img_julia_donaldson_blog.jpg

Előrebocsátom, hogy hatalmas Julia Donaldson-rajongók vagyunk. Nagyon sok kötete megvan nekünk, és egészen kicsi kora óta olvassuk őket a kislányunknak. Nagy öröm, hogy a Pagony Kiadó megjelentetett három új könyvet, ráadásul újranyomások is készültek népszerű, de szinte beszerezhetetlen kötetekből (a Macskazenét én még mindig nagyon várom). Az újdonságok közül az egyik egy hosszabb „standalone” történet, a másik kettő pedig a jól ismert és szeretett Tölgyerdő meséi sorozat két új darabja. Kicsiknek, nagyoknak, mindenkinek, aki egy kicsit kikapcsolódna, és szereti a kedves, szívmelengető mesekönyveket.

kovacs_bence_kedvenc_konyve_borito_1000px.jpg

A Kovács Bence kedvenc könyve sajnos nekem kicsit csalódás volt ebből a hármasból. Ez egy láncmeseszerűen építkező mesekönyv, amiben egy kisfiú, Kovács Bence a karosszékben olvasgatja a kedvenc könyvét. A könyv egy kalózról szól, aki talál egy könyvet, ami Aranyhajról szól, aki talál egy könyvet, ami Vitéz Kálmánról szól stb. stb. Először nem értettem, hogy mi nem kerek nekem a történetben, aztán rájöttem, hogy a csattanó előtti utolsó két mese valószínűleg felcserélődött. Hogy csak az én példányomban, vagy az összesben, azt nem tudom, de a krokodil egészen biztosan az űrhajósról olvas, a szellem pedig egészen biztosan az utolsó könyvet olvassa.

Emellett azt hiszem, ez inkább nagyobbaknak való mesekönyv, mert elég furfangos, tele van kulturális utalásokkal is, és kisebb gyerekek nem biztos, hogy értékelik a szövegtípusok kavalkádját (van itt vicckönyv, újságcikk, lexikonfejezet stb.). Axel Scheffler illusztrációit nekem az elején szoknom kellett, de mára meg vagyok velük elégedve, humorosak és kedvesek. Papp Gábor Zsigmond fordításai mindig élményszámba mennek, itt a kedvencem a „Vitéz Kopasz Kálmán” – „A párbajjal várj mán!” rímpár. Az én ízlésemnek kicsit hirtelen lesz vége a láncnak a kötet végén, és nekem az is furcsa, hogy mindössze két sor a zárás. A kötet egyébként nagyon szépen mutatja meg az olvasás szeretetét, és azt, hogy aki belefeledkezik egy könyvbe, az egy másik világban találja magát.

cicus_fozni_tanul_borito_1000px.jpg

A Cicus főzni tanul a Tölgyerdő meséi sorozat része, a kiadó 10 hónapos kor feletti gyerekeknek ajánlja. Nagyon szeretjük ezt a sorozatot – ezek a könyvecskék kicsik, babakézzel is könnyen lapozhatók, a kinyitható ablakok miatt pedig plusz élményt is nyújtanak. Nekünk csak a malacos nincs meg közülük, és mindet sokszor elolvastuk már. Ez a cicás is nagy kedvenc lett, jó párszor végig kellett olvasnunk – amin egyébként kifejezetten csodálkozom, mert ez is könyvekről szól (nem főzni tanulásról, szóval a cím elég megtévesztő, az eredeti Cat’s Cookbook). Cicusnak van egy lábosa, és főzni szeretne, úgyhogy elmegy a könyvárba, hogy szakácskönyvet keressen.

Őszinte leszek, nehezen rázódtam bele ebbe a történetbe. Felnőtt fejjel nagyon bizarr, hogy Cicus a könyvek színe alapján próbál szakácskönyvet találni – oké, mondjuk, hogy nem tud olvasni, de akkor hogyan olvassa el a receptet? Ezen túllendülve egyrészt nem vagyok benne teljesen biztos, hogy kicsi gyerekekkel meg kéne ismertetni a vámpír szót (hogy magyarázzam el neki, hogy mi az? De most tényleg.) Másrészt mi az a Királynő arcképe? Vannak erős tippjeim rá, de abban biztos vagyok, hogy kisgyerekeknek semmit nem mond ez a cím (én „regényt” szoktam helyette mondani). Az ablakok elrendezése viszont nagyon jó, szép kerek a történet, és nálunk a célközönségnek tetszik, úgyhogy végülis elvagyok vele.

mokus_es_a_hoember_borito_1000px.jpg

A Mókus és a hóember is a Tölgyerdő meséi sorozatba tartozik, a történet pedig nem túl bonyolult, Mókus hóembert épít. Nekem picit fura, hogy ehhez ásóra van szüksége, de ezt leszámítva leginkább az a bajom, hogy elég lagymatag a sztori, semmi csattanó nincs benne, és viccesnek sem igazán mondanám. A hóemberépítéssel megismerteti a gyerekeket, ami pozitívum, ha valakinek még új a tél, a téli játékok. Nálunk ez nem lett túl népszerű kötet, párszor olvastuk csak el. Bízom benne, hogy a Pagony Kiadó idén is jelentkezik majd új Julia Donaldson-könyvvel, addig pedig most már ezt a három kötetet is lehet forgatni.

 

7/10, 9/10, 8/10

A köteteket a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3717239458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása