Könyvkritika: Erna Sassen: Nem vagyok elég (2021)
2022. január 19. írta: chipolino

Könyvkritika: Erna Sassen: Nem vagyok elég (2021)

Mi történhet egy tanárába szerelmes diáklánnyal?

img_nem_vagyok_eleg_blog.jpg

Erna Sassen neve nekem a tavalyi Egy indián, mint te meg én (Pagony, kritika itt) óta hívószó, meg sem néztem, miről szól ez a könyv, már ment is az olvasandók közé. Aztán elolvastam a fülszöveget, és borzalmasan lelkes lettem. Rettentő kényes téma a tanár-diák szerelem, és valószínűleg mindenkinek van valamilyen személyes sztorija (vagy akár élménye), aki volt már diák. Aki pedig tanár, annak a másik oldalra is van némi rálátása. A kötet a Vészkijárat sorozatban jelent meg, amelynek darabjai segítséget próbálnak nyújtani a 12+-os korosztályból azoknak, akik úgy érzik, senki nincs mellettük, senkihez nem fordulhatnak. Legszívesebben mindenkivel elolvastatnám ezt a könyvet, miközben sajnos azt kell mondanom, a problémák felszínre hozásában és előtárásában sokkal erősebb a kötet, mint a megoldási javaslatokban.

A főszereplő Tessel igazi maximalista, aki tragédiaként éli meg, ha rossz jegyet kap az iskolában, ha nem sikerül neki valami elsőre, és retteg tőle, hogy kiderül, nem elég különleges. Az egyik legmenőbb tanár, P rendezőasszisztensnek választja maga mellé az iskolai darabhoz, Tessel pedig bármit megtesz neki: elkíséri a fellépéseire, lejegyzi az ötleteit, akár még be is vásárol a családjának. A kapcsolatuk lassan átlépi a tanár-diák kapcsolat határát, Tessel viszont igazán csak akkor ébred rá ennek a következményeire, amikor P hirtelen már nem akarja többet látni. Tessel hetekig képtelen iskolába menni, és hosszú folyamat, amíg feldolgozza a történteket. A kötet „egy sérülékeny kamaszlélek segélykiáltása, egy rettenetesen fontos téma reális, kíméletlen bemutatása.”

A fenti ismertető nagyjából követi a fülszövegben írtakat (én sem akarnék spoilerezni), azt viszont úgy érzem, meg kell említeni, hogy a könyv a Tessel és P között történteket retrospektíven mutatja meg. Onnan indulunk, hogy Tessel borzasztóan maga alatt van, és a kötetben a gyógyulási folyamatát, a szégyenével való küzdelmét, a történtekkel való szembenézését és saját szerepének az átértékelését követhetjük végig. A könyv Tessel naplója, ami nem csak az adott napi eseményeket és a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat, hanem listákat, dalszövegeket és egyéb szövegtípusokat is tartalmaz. Az írásmód ennek megfelelően néha elég csapongó és töredékes, azonban végig jól követhető.

A kötet legnagyobb ereje szerintem az, hogy gondolkodásra késztet. Akár szimpatikus nekünk Tessel, akár nem, akár egyetértünk a döntéseivel, akár nem, szerintem képtelenség úgy olvasni ezt a történetet, hogy ne vonódnánk be. Szülőként pedig végig azon töpreng az ember, hogy ilyen helyzetben mégis mi a csudát lehet tenni?? Érdekes a Tessel körül lévő felnőttek (és a kortársak) reakciója a lány és a tanára között kibontakozó kapcsolat egyes fázisaiban – sajnos a naplóformátum miatt ebből nagyon keveset látunk. Engem borzasztóan érdekelt volna, hogy az édesanyja mit miért tett, hogy mégis hol volt a többi tanár, és hogy a könyvbeli baráti kapcsolatok tényleg jellemzőek-e a mai kamaszokra.

Pál Mónika pszichológus utószava sokat hozzátesz a kötet értelmezéséhez; nekem leginkább az a gondolat tetszett, hogy ami Tess és P között történt, az akkor sem lett volna rendben, ha mindketten felnőttek. P egy fiatal, jóképű tanár, aki gátlástalanul kihasználja Tesst, és amikor már nincs rá szüksége, eldobja magától. Egy rohadék, tipikusan az a férfi, akinek nem szabad bedőlni – ezt a felnőtt nők tudják, és jó lenne, ha a kamaszlányoknak nem a saját kárukon kéne megtanulniuk. Árnyaltabb lett volna a helyzet, ha P nem használja ki Tesst, ha az érzelmi vonzalom kölcsönös, ha P, amint felismeri Tess érzelmeit, mindent megtesz, hogy eltávolodjanak egymástól. Nekem egy ilyen történet talán jobban tetszett volna, mert ebben a regényben túl könnyű minden felelősséget P nyakába varrni (és meg is érdemli).

Nagyon hiányoltam a könyvből a megoldási lehetőségeket. Tess Gonosz Terve nekem finoman szólva nem megoldást, még csak nem is feltétlenül lezárást jelent (bár értelmezhető egyfajta lezárásként), és semmiképpen nem állítanám követendő példaként a hasonló helyzetben lévő kamaszok elé. Leginkább azt tudnám elképzelni, hogy egy osztály közösen olvassa a könyvet, és utána közösen próbálnak rájönni, mit tehetett volna Tess, hogy kikeveredjen a gödörből. A kötet gondolatébresztő, nem finomkodik, és gyönyörűen mutatja meg, mennyire sérülékeny még a kamaszok lelke; mennyire másképpen értékelik az emberi kapcsolatokat, mint a felnőttek, és mennyire igyekeznek kötődni – bárkihez, aki egy kicsit is kedves velük.

 

7/10

A kötetet a Tilos az Á Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr216814882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása