Könyvkritika: Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom (2021)
2021. december 29. írta: P.A. Doorman

Könyvkritika: Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom (2021)

A történet, amely a Trónok Harca és a Stranger Things szerelemgyereke.

241686863_108973641528343_95942563495608522_n.jpg

Tagadhatatlan, hogy mindannyian szerepet játszunk életünk során. Régről szól Shakespeare bölcsessége, „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”. Ezek az élet szerepek olykor kisebb, máskor nagyobb kihívások elé állítják az embert. Tény és való, hogy lehetek egyszerre apa, férj, munkatárs, beosztott, de akár főnök is. A sors által kiosztott, vagy éppen önként vállalt szereposztással addig semmi gond nincs, amíg az egyén nem kezd el lázadni ellene. Néha bizony előfordul, hogy szembe megyünk addigi életünk szerepeivel és próbálunk kitörni a valóság stáblistájából, hogy aztán kifordítsuk sarkából a világunkat. Az Enzed Kiadó gondozásában megjelent történet pontosan erről szól. A fantasy környezetben megjelenő történet eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi történne ha, az egyén egyik napról a másikra feladna mindent amiben azidáig hitt, és árral szemben hozzáfogna felépíteni egy új világot. 

Ser Edward tapasztalt hajós, aki az esenworthi királyságban csinálta meg a szerencséjét. Messze földről érkezett zsoldosból valamire való lovag lett belőle az észak és dél között dúló háború alatt. Azonban nem lehet teljes a boldogsága, hiszen szerelme a királyság köztiszteletben álló főpapjának lánya, nem lehet az övé. Ugyanis a főpap nem titkolja ellenszenvét a Jóképű Mészárosként emlegetett lovaggal szemben. A lovag számára kapóra jön a kockázatos északi expedíció, hiszen itt alkalma nyílhat bizonyítani leendő apósának. Ám mint az egy rejtélyes küldetésen lenni szokott, a dolgok cseppet sem mennek gördülékenyen. 

A mai világban számos okból vehet az ember könyvet. Van, hogy egy jól dizájnolt borító az, amely vásárlásra sarkall, vagy éppen egy baráti ajánlás lelkesíti fel a leendő olvasót, vagy szimplán elég annyi, hogy az adott műről jókat hall az ember. Az én esetemben a Zárt birodalom kapcsán egészen egyedi módon került sor a „beetetésre”. Ugyanis életem első olyan könyve volt ez a kötet, ahol a világhoz, és a kiadványhoz készített weblap fogott meg először. Egy modern, mobilbarát, látványos oldal linkje érkezett a szerkesztőségünkhöz egy recenziós kötet ígéretével, melyet egy tetszetős puhafedeles kötet követett a borítékban. A füles kartonált kivitel igazán jó választás volt és természetesen a dombornyomott betűk is emelik a prémium élményt. Az igazság az, hogy a kötet meglepően tartós, heteken át hordtam magammal a legkülönfélébb helyeken olvastam és bírta a strapát. A belső oldalon található csodás térképnek hála az olvasó kellő hangulatba kerülhet. Matveev Tamara munkája igazán csodálatos hangulati eleme a kiadványnak. Én személy szerint sokat elidőztem az említett oldalakon. Az epilógus elolvasása után pedig teljesen új nézőpontból szemlélhettem ezt a hangulatos térképet. A megjelenés tekintetében szót érdemel még a kötethez választott betűtípus, mely igazán jó választás volt. A szemnek kellemes betűknek hála könnyű és tempós az olvasás.

246484027_122579720167735_5327934125111069381_n_1.png

A szóban forgó mű egy első kötetes szerző alkotása, melyben tetten érhető a kezdő szerzők minden bája és hibája, de nem kell hatalmas vétkekre gondolni. Pár elütés és mondatban felejtett, oda nem illő szóval találkoztam csak olvasás közben. Valamint a kormányrúd és kormánykerék szinonimaként használva is kicsit erős volt nekem. De az igazság az, hogy ezek a hibák csak akkor tűnnek fel, ha keresi őket az ember. A történet pörgős cselekménye közben nem nagyon lesz ideje a kedves olvasónak a fentebb említett hibákon rágódni. Ugyanis a kötet történésekben gazdag cselekménye a prológus első hullámcsapásától képes lekötni az olvasót. A történet nyitó jelenetéről – melyben egy zarándokútra induló hajón járunk – mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy pacifista. A cselekmények sűrűjében bizony hamar elkezd folyni a vér. Az ütős kezdést követően egy intrikákkal teli hatalmi harcban találjuk magunkat, amely pár oldal után szintén átmegy ölős-belezős ámokfutásba. Ez a fajta változatos tempó jellemző az egész kötetre, amivel összességében semmi baj nincsen, hiszen nem oktalan öldöklésről van szó, hanem logikusan felépülő történésekről. A történet számos alkalommal lép át más idősíkokba elmélyítve ismereteinket egy-egy karakter előéletét illetően. Eleinte nem értettem, minek ennyi múltidézés, de aztán hamar rájöttem, hogy ez a fajta múltban járás a szerző egyik eszköze, mellyel a karakterek mélységeit kiválóan képes érzékeltetni. Érthetővé téve ezzel  a történet jelenében járó karakterei motivációit, céljait, esetleges jellemtorzulásaikat. 

Ha már a szereplőkről van szó, meglepő módon az első pár oldalt követően már kötődni kezdtem a mészáros legényből lett hajós lovag kapitányhoz, Ser Edwardhoz. Az idegen országból érkezett zsoldos legyőzhetetlennek hitt héroszi magasságokban van. Élni akarása és küzdelmei alapján tökéletesen beleillene George R. R. Martin fantázia világába. A történések során később képbe kerül a kóbor lovag gyermeke, Edem, akit rengeteg titok és megmagyarázhatatlan képesség vesz körül. A fiú mágikus ereje kapcsán nekem valahogy végig Tizenegy karaktere jutott eszembe a Stranger Things-ből. Lehet hogy pont az említett párhuzam miatt sajnáltam azt, hogy a nem mindennapi fiú alakja valahogy kevésbé kidolgozottnak tűnik. Edem egy amolyan megmentő karakter, aki egyfajta örök Jolly Joker-ként mindig apja megmentésére siet. De a történet szereplői között nem csak a fiú szakasz az erős. A Zárt birodalom lapjain nem egy erős női karakter is megjelenik. A főpap lánya, Emma az igazi folyton küzdő nő, aki a sors viszontagságai közepette képes felvenni a társadalom elnyomó elvárásait, s saját vágyait a háttérbe helyezve megtesz mindentm ami hazája és gyermekei hasznára válhat. De a nagy, alázatos szerepvállalás mellett mégis képes saját tervei szerint igazgatni az eseményeket. Azonban, aki a legmélyebb nyomot hagyta bennem az Emma lánya, Emily, aki kimondhatatlan borzalmakat él át, s a történet végére olyan sebeket szerez, melyek bizony nehezen fognak begyógyulni. A szerző írásának – és vele karaktereinek is – legnagyobb értéke a folyamatos fejlődés és építkezés. Amellett, hogy a regény világa minden lapon épül, a szereplők is komoly fejlődésen esnek át az események sűrűjében. Annyit még hozzá tudok tenni spoiler mentesen, hogy egyik szereplő személyisége sem marad érintetlen a kötet végére. 

A 410 oldalas kötetet egy kihagyhatatlan Epilógus zárja, mely teljesen más kontextusba helyezi a történetet. De mondhatom éppenséggel az is, hogy ez a záró fejezetnek is beillő rész zsánert vált és a fantasyként olvasott történet teljesen új lehetőséggel ér véget. Gyakorlatilag az egész regényzárás egy borzasztó nagy cliffhanger, mely mihamarabbi folytatásért kiált. Én személy szerint kíváncsian várom milyen sorsra jut a Jóképű Mészáros. 

9/10

A kötetet az ENZED Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

 

screenshot_2021-12-22_at_10-25-01_olvassuk_el_egyutt_zsivicz_norbert_zart_birodalmat_1.png

 

A kötethez tartozik egy kihívás a moly.hu oldalon.
Kattints a képre!

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9216790494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása