Könyvkritika: Michael Walden: Szefirot (2021)
2021. december 27. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Michael Walden: Szefirot (2021)

Paul Wittgen teszi a dolgát

szefirot.jpg

Paul Wittgen teszi a dolgát. Ami az ő esetében azt jelenti, hogy az elmaradhatatlan Herdenjével legyakja az ellent, elcsábít minden útjába kerülő nőt, gátlástalanul iszik és füvezik. Hát igen, ha valaki frissen kerül be a Gárdába, akkor le kell tennie a névjegyét, hogy az uralkodó felfigyeljen rá, nem igaz? Emberünk természetesen nem kerülte el IV. von Anstetten figyelmét, mi pedig végre megtudjuk, hogyan lett belőle feketecsuklyás. Valamint az is kiderül, hogyan kerül a későbbi eseményekben nagy szerepet játszó (nem árulom el, tessék elolvasni a vonatkozó szakirodalmat, érdemes!) legendás azték kés, az Ixtoc, Paul-hoz, majd a császárhoz. Mindeközben a galaxis második legnagyobb macsójáról (az első természetesen Brett Shaw, aki mindannyiunk nagy örömére cameozik egyet a sztoriban) kiderül, hogy van neki szíve is, és az is, hogy miért lett olyan a hozzáállása a női nemhez, amilyen. Naná, hogy összetörték a szívét, és naná, hogy elvesztett valakit, aki nagyon fontos volt neki, és naná, hogy nagyon véres bosszút állt. A könyv tűpontosan hozza azt, amit a rajongóhad elvár egy Paul Wittgen kalandtól, se többet, se kevesebbet. Habkönnyű szórakozás, amely elsősorban a Mysterious Universe kedvelőinek (sziasztok, sorstársak!) szerez nagyon szép pillanatokat, mert megtudhatjuk, hogyan lett Paul olyan, amilyennek mi mindig is ismertük. Kicsit fura, hogy a múltban járunk, hiszen a Universe története már nagyon előreszaladt ehhez képest, és mivel tudjuk a végét, olyan túlságosan nem parázunk főhősünk sorsán, de ez semmit sem von le ennek a fergeteges űroperának az erényeiből. Ezerrel dübörög az akció, szakadnak a női szívek és a végtagok, Paul tocsog a vérben, a Herdenek gigászi csatájából is kapunk ízelítőt, mi kell még? Egy folytatás, baszics!

Paul Wittgen végre bekerült a Gárdába, büszkén viseli praetorianus felszerelését és imádott Herdenjét. Az első nagy feladat nem is várat magára, szerelmével, Faith-el küldik bevetésre, méghozzá azért, mer annak halottnak hitt testvére, Grace életjelet ad magáról. Fogalmuk sincs, mekkora kalamajkába keverednek...

Ha eddig nem lettünk volna tisztában azzal, hogy mire is képes egy praetorianus, most nem maradnak kétségeink, persze Paul közöttük is a második legkiválóbb (az első természetesen Brett Shaw, akinek az újabb kalandjait tűkön ülve várom, na, de ne legyünk igazságtalanok, azért Paul viselt dolgai is megérnek jó néhány könyvet). Ezúttal emberére talál főhősünk, egy legendás expraetorianus az ellenfele, akivel finoman szólva is meggyűlik a baja. Még a Herdenjét is elveszik tőle, azonban nem kell félteni, egy szál machetéval is simán szembe tud szállni, ha kell, egy egész hadsereggel, akik éppen népirtanak, vagy valami olyasmi. Kicsit döcögősen indulnak be az események, hogy aztán a bevetés után annak rendje és módja szerint beinduljon az akció. Ebben a könyvben megtudhatjuk, mire is képes a császár, mit tud a sárkánymágia, illetve azt is, hogyan "születik" a feketecsuklyás. A címben szereplő Szefirot az első lépcső ezen az úton, ezért én nagyon reménykedem benne, hogy a remélhetőleg minél előbb érkező folytatásokban a többire is sor kerül majd, lehetőleg egyenként, hogy tovább tartson.

Hardcore MU-fanként biztos voltam benne, hogy engem nem lehet már meglepni, aztán persze simán sikerült, történelem-fanként pedig külön örültem, hogy kaptunk egy kis ízelítőt a toltékokról és az aztékokból, a műfaj szabályai szerint az utóbbiból természetesen az emberáldozatokról főként. A mágia csak nagyon érintőlegesen jelenik meg a sztoriban, azon viszont jól el lehet gondolkodni két akció között, hogy tényleg a von Anstettenek-e a legjobb uralkodók a galaxis számára, illetve azt, hogy mit jelent a hűség, és érdemes-e meghalni az uralkodóért. Szerencsére ezek a filozófiai kérdések csak annyira jelennek meg, hogy nem fekszik meg a gyomrot, ez a könyv elsősorban a szórakoztatásról szól, de azért sokat hozzátesznek az élvezeti értékhez. Kár, hogy az utózmányok ismeretében nem volt kérdés, hogy ebben az előzményben ki is áll valójában az uralkodó elleni szervezkedés mögött, ezért a katarzis elmarad, de ettől ez még egy nagyon jó könyv, igazi MU-kaland a javából.

Habár Brett Shaw megint elviszi a show-t, de ez a könyv Paul-ról szól, aki eddig mindig háttérbe szorult kiváló barátja mellett, és bár eddig is tudtuk, hogy nem megy a szomszédba akcióért és lazaságért, ezúttal töményen kapjuk az arcunkba mindezeket, mégsem lehet megunni, ő ilyen, és mi pontosan ilyennek szeretjük. Az MU sztárja továbbra is Brett Shaw marad, de Paul kalandjai sem piskóták. Ha nem tudnám, hogy ezt a látványvilágot csak csillió összegért lehetne vászonra vinni, azt mondanám, tévésorozatot a MU-nak és külön Paul-nak, mert ez a könyvsorozat olyan jól meg van írva, hogy nem sokat kellene barkácsolni a forgatókönyvön. Nekem nagyon bejött, soha rosszabb részt.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1316789038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása