Könyvkritika: Füst Milán: A feleségem története - Störr kapitány feljegyzései (1942)
2021. december 20. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Füst Milán: A feleségem története - Störr kapitány feljegyzései (1942)

A férfilélek könyve

fust_milan.jpg

A férfilélek könyve. Nekem erről szólt ez a kötet, de igazi klasszikushoz méltóan mindenki mást lát benne, főként azért, mert olyan örök témákról szól, mint szerelem, féltékenység, házasság. Egyszer egy ismerősöm azt mondta nekem, hogy nem értem a férfilelket. Nos, ez tényleg így van, mert nem igazán rendelkezem hatalmas tapasztalattal a párkapcsolat terén, és valóban nem értem a pasikat. Ennek a könyvnek köszönhetően azonban némi betekintést kaptam a férfiak egyszerűnek tűnő, mégis meglehetősen bonyolult lelkivilágába. Először is, nem értik a nőket. Ebben semmi meglepő sincs, nőként én sem értem mindig magam, de azért döbbenet, hogy mennyire elbeszél egymás mellett a házaspár, és az én özönvíz előtti erkölcsi nézeteimmel képtelen vagyok felfogni, hogy miért csalják meg egymást. De mégis megtették, aztán persze mardossa őket a féltékenység, Störr kapitány egészen abnormális mértékig merül el benne, miközben ő maga sem a hűség mintaképe. Emberünk úgy bolyong a szerelem útvesztőjében, mint kiselefánt a porcelánboltban, de hát ki nem? Nem könnyű beleveszni ebbe a sztoriba, nagyon be kell lassulni hozzá, de ha sikerül felvennünk a ritmust (nálam ez eltartott vagy 100 oldalig), akkor rájövünk, hogy mesterműhöz van szerencsénk. Csodálatos a regény nyelvezete, élmény olvasni azokat a kifejezéseket, amelyeket a szerző használ. Egy régen letűnt világban játszódik a történet, mégsem tűnik porosnak, hiszen csak a környezet változott, a szerelem és a házasság változatlan maradt, előbb-utóbb mindenki átéli ezeket az élményeket, és saját történetétől függően megértően bólogat vagy hitetlenkedve csóválja a fejét Störr kapitány viselt dolgain. Főhősünk nem pallérozott elme, ha úgy adódik, nagyon brutális tud lenni, nem igazán érzi azokat az érzékeny húrokat, amelyeken a felesége játszik vele, ezért sokszor nem is igazán érti az asszonyt. Férfi és nő örök játszmáját játsszák ők ketten, és azért nem tud kimenni a divatból ez a klasszikus mű, mert mindenkinek van élménye ebben a tárgykörben, ezért magáénak érzi a sztorit, élethelyzettől függően mást lát meg benne, de biztosan nem hagyja hidegen.

Störr kapitány életének legszebb időszakát Párizsban töltötte a feleségével, ámde az együttélés során kiderül, hogy az asszony megcsalja. Először megbocsátja a félrelépést, majd erőt vesz rajta a féltékenység, végül ő maga sem marad hűséges. A kölcsönös megcsalások után a házasság zátonyra fut, de ettől még a két ember sorsa örökre összefonódik...

Én még innen vagyok a házasságon, és finoman szólva sem jött meg a kedvem hozzá. Most komolyan, tényleg ennyire ki kell, hogy készítse egymást két ember, akik élhetnének boldogan is, ha megtanulnának kommunikálni egymással? Két teljesen külön világban léteznek, együtt élnek, mégis külön, hiába izzik közöttük a szerelem, nem tudnak hosszú távon együtt élni egymással, mert nem tanulták meg egymás szeretetnyelvét, ha jól tudtam követni az eseményeket. A férfi nem érti, mire költ annyit a felesége, az asszony nem érti, hogy mit nem lehet azon érteni, milyen fontosak a ruhák. És ez csak egyetlen momentuma a kettejük párbajának, amely valahogy sohasem tud nyugvópontra jutni, nem beszélik meg a problémáikat. Störr kapitány szinte belebolondul a féltékenységbe, végül dühében összetöri a berendezés egy részét, mire a felesége közli vele, hogy elhagyja. Azonban nem eszik ennyire forrón a kását, messze még az igazi válás, aztán a kapitány újra tengerre száll, és sok év kell hozzá, hogy rájöjjön, a felesége mindig is az élete része marad, mert ő volt az igazi.

Nőként nekem nagyon érdekes volt végigkövetni, hogy éli meg egy férfi egy kapcsolat csúcs - és mélypontjait, miként próbálja megérteni élete párját, hogyan háborog a lelke, és miként kezeli a konfliktusokat. A holland hajóskapitány és francia feleségének története örök, mert a szerelem mindennapjairól szól, amiről általában nem szoktak szólni a lányregények, ez valóban maga az élet, amely előbb-utóbb mindenkit pofon csap. Mennyország és pokol váltja egymást ebben a rendkívüli érzelmi amplitúdókkal rendelkező kapcsolatban, a két fél addig gyötri egymást, amíg végül úgy érzik, jobb külön, és a kapitány túl későn jön rá, hogy mit és kit veszített el. Minden kapcsolat más, mindenkinek megvan a saját története, ahhoz viszont nagyon nagy élettapasztalat kell, hogy valaki átlássa, kiért érdemes küzdeni.

Fikarcnyi romantika sincs ebben a történetben, ez bizony a házasságnak azon olvasata, amelyről nem szoktak párás szemmel beszámolni, ez egy olyan küzdelem, amelynek nincsenek nyertesei, csak vesztesei. Nyilván az itt bemutatott eset szélsőséges és túlzó, mégis annyira hétköznapi, hogy mindenkihez megtalálja az utat. Mert a szerelem örök, a házasság pedig nem egy habos-babos történet, ezt jó tudni, mielőtt belevágunk. Érdemes-e mégis végigküzdeni egy nem könnyű kapcsolatot? Mindenki döntse el maga. Én azt vittem magammal ebből a történetből, hogy meg kell próbálni megérteni a férfilelket, és akkor sokkal könnyebb lesz az együttélés, vállalni kell a konfliktusokat, meg kell beszélni a problémákat, közösen kell kezelni a felmerülő nehézségeket és akkor nem lesz baj. Pár évvel később újrázom ezt a könyvet, akkor biztosan egészen más lesz az olvasata, mert más élethelyzetben leszek, most így sikerült.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2016782808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása