A Pagony Kiadó újdonságai közül most három olyan mesekönyvet szemrevételezünk, amelyek különböző évszakokban játszódnak. Közös bennük, hogy az óvodás, illetve a kisiskolás korosztálynak szólnak, és a kiadótól megszokottan igényes kiadványok sok gyönyörű illusztrációval. Az egyik kifejezetten karácsonyi tematikájú, de bármelyik szép ajándék lehet a gyerekeknek a fa alá (bár Mészöly Ágnes könyvével én annyira nem voltam megelégedve).
Az Uborkából szalámi a Most én olvasok! sorozat Levendula-szériájának 1. szintű kötete (a bevezető nagybetűs szintű Levendula és a varázsmacskáról itt írtunk). Ebben oldalanként 2–6 sornyi szöveg található nagy betűs, könnyen kiolvasható szavakkal, a történet egyszerű, és az 5–8 éves korosztálynak szól. Ez a kötet önállóan is olvasható, bár a főszereplője ennek is az első részből megismert Majdnem macska, aki képes varázsolni. Vagyis csak majdnem, hiszen hasonló dolgokat tud csak hasonlóvá alakítani, de ez a képessége is aranyat ér Levendulánál és családjánál. Aztán egyik nap feltűnik egy kutya, és Majdnemnek megint varázsolnia kell…
Bevallom, nekem ez a könyv nagyon nem tetszett. A történetvezetés szétcsúszik és csapong, meglepően sok benne az üresjárat (egy 48 oldalas könyvben, amelyben alig van szöveg!), az illusztrációk közül a kutya szerintem kritikán aluli, és maga a sztori is elég zagyva. A kislányomnak viszont tetszett, sokszor át kellett már lapoznunk, viszont az is sokat elmond a könyvről, hogy egyszerűen képtelenség a képek alapján saját szavakkal elmesélni a történetet. Az első kötet szerintem köröket ver erre, kíváncsian várom a harmadikat.
Pásztohy Panka Pitypang és Lili-sorozatát nagyon szeretem (a 8. és a 9. részről itt, illetve itt írtunk), ez már a 11. kötete, amely most őszi környezetben játszódik. Lili hiába talál ki játékokat: először Pitypang, aztán Lotti kotnyeleskedik bele. A kiskutya elkapja a gesztenyéket a gesztenyefociban, a húga pedig lerombolja a felépített tornyát. Vajon van olyan játék, amivel mindannyian együtt tudnak játszani?
Ez a sorozat végtelenül kedves és bájos, és bár a kicsikhez szól (2–5 évesek a célkorosztály), felnőttként is élmény olvasni. Pásztohy Panka rajzai egyszerűek és szívmelengetőek, a történetvezetés továbbra is remek, és igen, ennek a korosztálynak így kell eltalálni a szöveg–illusztráció arányt. Felolvastam a kislányomnak, és egyszer sem lapozott tovább, mielőtt vége lett volna a szövegnek. Neki is nagyon tetszett, többször végig kellett már olvasnunk. Rövid, kedves, egyszerű történet, mégis van csattanója, tanulsága, üzenete.
Kiss Judit Ágnes az egyik nagy kedvencem a magyar gyerekkönyves írók közül, Babaróka-sorozata (a 3. és a 4. kötetről itt, illetve itt írtunk) pedig lassan igazi franchise-zá növi ki magát. A Babaróka karácsonya már a 6. kötet, az előző azonban egy lapozó volt (nálunk nagy kedvenc), ez pedig jóval rövidebb, mint a megszokott könyvek, csupán három mesét tartalmaz. A kötet a karácsony köré szerveződik, úgyhogy ez leginkább egy Babaróka „Christmas edition”.
A három történet az adventi időszakot, a karácsonyfa-választást és a karácsonyi napokat mutatja meg Babaróka családjánál. Természetesen náluk sem tökéletes a karácsony – lehet, hogy vacsora lesz az ebédből, hogy kicsit satnya a karácsonyfa, és hogy nem lesz ragyogó tiszta a lakás, de nem is ezek teszik ünneppé az ünnepet. Babaróka karácsonya a szeretetről, az együtt töltött időről, az átélt élményekről szól. Kiss Judit Ágnes gyönyörűen fogalmaz, hozzám az ő történeteinek nyelvisége áll legközelebb az olvasott meseírók közül. A „Mamaróka” név továbbra is fura nekem, „Anyarókát” szoktam helyette olvasni, főleg, hogy az aparóka is „apa”. Egri Mónika rajzai kedvesek és részletgazdagok, sokáig lehet nézegetni egy-egy oldalt. Mindhárom történetnek jó az üzenete, nagyon szép és igényes az egész kötet, csak kicsit rövidke – a fa alá szuper ajándék, de én már nagyon várom a következő „rendes” Babaróka-kötetet.
6/10, 10/10, 10/10
A köteteket a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
