Könyvkritika: Bakóczy Sára: Cresence - Széchenyi menyasszonya (2021)
2021. szeptember 15. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Bakóczy Sára: Cresence - Széchenyi menyasszonya (2021)

Nem mindennapi könyv egy nem hétköznapi asszonyról

crescence.jpg

Egy nem hétköznapi férfit csak egy különleges asszony tud lenyűgözni. Seilern Crescence pontosan ilyen volt: erényes, okos, művelt, családszerető és gyönyörű. Nem csoda, hogy Széchenyi István azonnal beleszeretett, amikor meglátta. Bár ő először csak egy röpke románcban gondolkodott, azonban az asszony ellenállt a könnyű kaland ígéretének, hűséges maradt férjéhez és gyermekeinek apjához. A gróf idővel megtanulta becsülni Crescene-t, őszintén megszerette, és képes volt várni rá 10 évet. A könyv ennek az időszaknak a történetét meséli el annak minden szépségével és feloldhatatlan problémáival együtt. Mert nehéz megőrizni az érzelmek hőfokát ennyi időn keresztül, ha a körülmények folytán nem, vagy alig tudnak találkozni. Ráadásul Crescene is nőből volt, többször elküldte a grófot, aztán pedig azon bánkódott, hogy miért nem foglalkozik vele úgy, mint korábban. Széchenyi is férfiből volt, nem mindig értette, miért taszítja el magától az asszony, akit mindenkinél jobban szeret, sok mélypontjuk volt kettejüknek az évek során, de mindig győzött a szerelem, annak ellenére is, hogy mindketten tudták, addig nem teljesedhet be, amíg Crescence férje él. Ebben a furcsa hármas keringőben utóbbi először nagyon féltékeny volt a grófra, ami az évek múltával ez az érzés elcsendesedett, tökéletesen megbízott a feleségében. Crescence idegőrlő helyzetében mindig a családját helyezte előtérbe, azonban sokat fejlődött, és jó hatással volt Széchenyire, ő vette rá, hogy a felületes élet helyett kezdjen komolyabb dolgokba, vele beszélte meg a Hitel és Stádiumban közzétett gondolatait, vagyis teljes mértékben szellemi partnerének tekintette. Egy gyötrelmesen szép szerelmi történet tanúi lehetünk, amelyből megismerhetjük a reformkor időszakát és az arisztokrácia életét. Nem mindennapi könyv egy nem hétköznapi asszonyról.

1815-ben éppen a bécsi kongresszus egyik fontos bálja zajlik Metternich hercegnél, amikor hirtelen különös behatolók jelennek meg a kertjében: néhány leány a szomszédos zárdából, közülük az egyik Seilern Crescence. A fiatal lány alig várja már, hogy végre hazatérhessen, azonban az első időszak nagyon nehéz a számára, majd végül elfogadja a nem éppen fiatal és jóképű Zichy Károly gróf házassági ajánlatát. Nem szereti a férjét, ennek ellenére jó feleség és gondos édesanyja nemcsak saját, hanem férje korábbi házasságából származó gyermekeinek. Aztán egy bálon találkozik Széchenyi gróffal...

Két ember kapcsolatáról szól ez a történet, elsősorban az asszony szempontjából elmesélve. Hiszen Széchenyi viselt dolgairól mindent tudunk, arról azonban jóval kevesebbet, hogy ki volt a felesége. A sztori a megismerkedésüktől a közös életük megkezdéséig tart, és a sok romantikus szál mellett, amelyről eddig nekem legalábbis fogalmam sem volt, arról is képet alkothatunk, mennyit küzdött egymásért a későbbi házaspár. Ilyen szempontból nézve egy valóban különleges kapcsolatról van szó, hiszen 10 évig úgy voltak részei egymás életének, hogy csak nagyon ritkán tudtak találkozni, és akkor is csak az illendőség határain belül, mégis mindent tudtak egymásról és bátorították egymást a saját harcaikban. Nagyon kevés lehetőségük volt tartalmas beszélgetéseket folytatni egymással, amelynek során komoly dolgokról beszélgettek, mégis sikerült fenntartaniuk egymás iránti szellemi érdeklődésüket. A legkülönösebb az volt, hogy mindenki tudta a környezetükben, hogy szeretik egymást, mégsem lettek a pletykák célpontjai, elfogadták az emberek az ő furcsa kapcsolatukat.

Romantikus történetről van szó, mégis jóval több ez a könyv, mint egy leányregény, valódi jellemfejlődést kísérhetünk végig mind a főszereplő, mind Széchenyi tekintetében. Miközben a gróf a szemünk előtt komolyodik meg, addig Crescence is felnőtt nő lesz, aki ráébred a vonzerejére, mindent megtesz, hogy méltó szellemi partnere lehessen szerelmének, ugyanakkor kötelességtudó feleség és családanya is egyszerre. Nem fest rózsaszín képet a szerző Crescence-ről, neki is voltak nehéz pillanatai, nem könnyen vált azzá a nővé, akibe Széchenyi halálosan beleszeretett. Az érzelmek világában eleinte nehezen találta a helyes utat, mégis talált magában annyi erőt, hogy végig tudta vinni ezt a fájdalmas kapcsolatot, és elfogadtatta a gróffal, hogy amíg a férje él, az ő kapcsolatuk csak plátói lehet. Remélem, lesz második rész is, és akkor megtudhatjuk, hogyan alakult a házasságuk, szerintem az is egy izgalmas téma lenne.

A regény jól szerkesztett, jól vezeti a szerző a történetet, a karakterfejlődés kiválóan kerül bemutatásra, miközben a szórakoztatás sem szenved hiányt, tobzódunk a bálokban, a ruhákban, a flörtökben és a társasági pletykákban, miközben a korszak legnagyobb alakjaival találkozhatunk. Megtudhatjuk, hogyan zajlottak a kedélyes bécsi légkörben egy új világrendet megalapozó tárgyalások, miként szőtte Metternich okosan a diplomácia hálóit az uralkodók köré - miközben szerelmi kalandokra is maradt ideje és energiája - , és hogyan zajlottak a reformkori országgyűlések, ott ülünk a szereplőkkel, amikor Széchenyi felajánlja birtokainak egyhavi jövedelmét az Akadémia felállítására, és mindent megtesz hazája felemelkedése érdekében, vagyis ott zajlik a szemünk előtt a történelem, miközben szurkolunk a szerelmeseknek. Óriási időutazás ez a regény, az egyetlen hibája szerintem az, hogy a vége egy kicsit összecsapottra sikeredett, így végül elmarad a katarzis.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2916687364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása