Ez a magyarosch fantasy-sorozat egyre jobb lesz. Már az első rész is óriási kedvencem volt, ezért nagyon kíváncsian vártam, hogyan folytatódnak a Monarchia-beli kalandok. Ez a rész nagyon más, mint az előző, egyrészt azért, mert sajnos sokkal rövidebb, és ezért nyilván kevesebb történés fért bele, másrészt pedig jóval sötétebb a tónus, mint korábban. A Lúdvérc csak az első felvonás volt, a jó és a rossz végső párbaja egyre jobban közelít, és sajnos nem hőseink állnak nyerésre. Ráadásul a karakterek is óriási változásokon mentek keresztül, főhőseink már egyáltalán nem egysíkúak, sok mindent megtudunk róluk, amelyek finoman szólva is árnyalják a róluk kialakított képünket. Az összhatás jóval drámaibb, mint korábban, azonban a finom humor és az akció most sem hiánycikk, ugyanakkor jóval filozofikusabb magasságokba emelkedünk. Ugyanis a természet harmóniájának megbontása miatt nyer egyre nagyobb teret a gonoszság, ezért a vigilisták azon nem könnyű problémával néznek szembe, hogy el kell-e engedni a rosszat azért, hogy a még rosszabbat meggátoljuk? Mindkét fél meghallgattatik, van min gondolkodni, de ettől ez még egy kalandregény, amelyben elmerülhetünk a magyar mitológiában, és külön zamatot ad a történetnek, hogy a békebeli Monarchia éveiben játszódik ez a hihetetlenül kalandos és akciódús történet. A lovagias úriemberek, a delnők és a titokzatos vigilisták arisztokratikus világa mellett megismerjük az alvilágot és a köznép életét is, miközben egyetlen pillanatra sem unatkozunk. Mindezt olyan líraisággal és szépirodalmi igényű szöveggel vezeti fel nekünk a szerző, hogy öröm olvasni minden sorát. Az egyetlen hiba talán az, hogy kicsit lassú a bevezetés, de aztán olyan viharos gyorsasággal zajlanak az események, hogy pislogni sem mer az olvasó, mert fél attól, hogy lemarad valamiről. Nagyon jó könyv, követelem a folytatást!
1875-ben járunk, az előző rész főhőseinek életén komoly nyomot hagytak a korábbi kalandok. Körmöczi Zsuzsanna kisasszony immár vagyonos nő, aki nem találja a helyét az arisztokrácia körében, és úgy dönt, hogy sajátos harcot indít az alvilág ellen. Közben egy faluban, Cservejtőn elszabadul egy hatalmas, gonosz lény, akit sok évvel ezelőtt a viglisták legyőztek és rabságba zártak. Azonban ezúttal nem tudnak érdemben segíteni, mert varázserejük egyre csökken, ebből vajon mi lesz?
A borító kiválóan adja a vissza a könyv hangulatát, a benne szereplő grafikák pedig a szerző saját alkotásai, ugyanúgy, mint az előző részben. A magyar mondavilág legmélyebb bugyraiba tekinthetünk bele, amely különlegesen misztikus hátteret ad ehhez a rendkívül ötletdús fantasyhoz, amely olyan szempontból kezd egyre jobban hasonlítani a Trónok harcához, hogy a lehető legváratlanabb pillanatokban veszítünk el karaktereket. A fordulatok egyre érdekesebbek, főleg a legvége sikerült jól, remélem, már előrehaladott állapotban van a következő rész, mert én lakaparom a falat az izgalomtól, hogy vajon mi fog történni hőseinkkel. Mert természetesen a legérdekesebb momentumnál maradt abba a történet, ami nagyon nem igazság szegény olvasóval szemben, mert ugye most valahogy ki kell bírnia, amíg megjelenik a következő rész, hátha abból választ kap az egyre kínzóbban felmerült kérdéseire a sztorival és a karakterekkel kapcsolatban.
Elírások sajnos még mindig akadnak a könyvben, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Bőven kárpótolja az olvasót ezért a belbecs, amelyben ezúttal árnyalattal kevesebb az akció és a mágia, mint korábban, azonban annál erősebb a mondanivaló és biztosabb kézzel kerültek megrajzolásra a karakterek. Érdemes ízlelni a szavakat, és mondatokat, mert azok bizony különleges élményt adnak, kiválóan keverednek benne a békeidők cirkalmas körmondatai, amelyek elegáns humorral a megfelelő időpontban tudják oldani a drámaiságot, és a köznapi beszéd alpári mocska, amely azonban még a legreménytelenebb helyzetekben is tartalmaz némi arisztokrata felhangot, és ezek teljesen egyedi hangvételt tudnak biztosítani a könyvnek.
Tündérek és gonosz lények, a magyar mondavilág eddig számomra rejtett kincsei és egy hamisítatlan kalandregény különleges elegye ez a varázslatos történet, amelynek egyre sötétebb hangvétele is jól áll neki. Miközben kiválóan szórakozunk, és ámulunk a tökéletesen kiszámíthatatlan fordulatokon, van min gondolkodnunk is, hiszen a klímaváltozás nagyon is mai problémakörét is körüljárjuk a fantasy eszközeivel és azon is elmorfondírozhatunk, hogy miért gondoljuk mi, emberek, hogy a természetnél is erősebbek lehetünk. A Kárpát Walzer szerencsére folytatódik - remélem, minél előbb - , ez egy nagyon jól sikerült sorozat, érdemes odafigyelni rá.
9/10
