Könyvkritika: Jesmyn Ward: A csontok megmaradnak (2021)
2021. június 24. írta: chipolino

Könyvkritika: Jesmyn Ward: A csontok megmaradnak (2021)

„A faulkneri Dél látomásos, mégis könyörtelenül valóságos prózája”

img_a_csontok_megmaradnak_blog.jpg

Jesmyn Ward előző, magyarul megjelent regénye, a Hallgasd a holtak énekét! az egyik kedvenc könyvem, ezért nagyon megörültem, hogy a 21. Század Kiadó folytatja az írónő életművének kiadását. A mostani kötet a Bois Sauvage-sorozat első része (a Hallgasd a holtak énekét! volt a második rész), és eredetileg 2011-ben jelent meg, amikor elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat Fiction kategóriában. Az élmény hasonló, mint az előző regénynél volt, Jesmyn Ward gyönyörűen ír, egyszerre borzongató és megható, a karakterei lélegeznek, küzdenek, próbálnak életben maradni. Az ösztönök, a remény és a túlélés regénye.

Bois Sauvage egy kisváros Mississippi államban, a Mexikói-öböl partvidékén. Itt él a tizennégy éves Esch a két bátyjával, öccsével és édesapjával, aki a közeledő hurrikánra készül. A férfi alkoholista, a gyerekek nyomorognak, és maguknak próbálják kiügyeskedni a betevőt. Esch terhes, a fivére, Skeetah harci pitbullja, China pedig most ad életet a kölykeinek. A testvérek igyekeznek védeni egymást a könyörtelen környezetben, összetartani a szűkebb és tágabb családjukat.

A kötet fülszövege elspoilerezi, hogy Esch teherbe esett, arról viszont nem ír, melyik hurrikánra is készül az édesapa, így aki anélkül veszi a kezébe a regényt, hogy bővebben utánaolvasott volna (mint én), annak a hurrikán nevének első említése elég mellbevágó élmény lehet. Főleg azért, mert sokáig úgy tűnik, az édesapa feleslegesen aggódik. Az események elbeszélője maga Esch E/1-ben, és a narráció remek, könnyű azonosulni és megkedvelni a lányt. A többiek közül Skeetah kapja a legnagyobb szerepet a könyvben, akár lehetne ez az ő története is. A Chinához való viszonya összetett, bonyolult és valamiféle tiszta szeretet érződik rajta, ezért is szívszorító, amikor döntési helyzetben végül elengedi.

A regény hangulata egyszerre fullasztó és otthonos, a családi kapcsolatok leírása pontos és gyengéd. Jesmyn Ward költőien ír, gyönyörű hasonlatai és képei vannak, amit a fordítás nagyon szépen visszaad. Két problémám van a fordítással: egyrészt mégis mi az a „mélyerősítő”, ami később „mélysugárzó” néven kerül elő? Az utóbbi még oké, de szerintem mégiscsak a mélynyomó lenne itt a stilisztikailag is illő elnevezés, legalábbis a Pimp my Ride után így gondolom. A másik, hogy a „saját piszkukba szartak” kifejezés számomra értelmezhetetlen, de lehet, hogy csak én nem értem, mire gondolt a költő. Ezt leszámítva a kiadás a Kult sorozatnál már megszokottan igényes és esztétikus, a borító is csodálatos.

A cselekményvezetés feszes, nagyon szép a kötet íve, és annak ellenére, hogy pár nap történéseit öleli fel, a múltbeli visszatekintések által teljes emberi sorsokat ismerhetünk meg. A gyerekek nyomorból való kitörési kísérletei szívszorítóak, mégsem éreztem a regényt egyáltalán nyomasztónak, inkább a reményt, kitartást, elfogadást, összetartást hangsúlyozza. Nem könnyű olvasmány, de nagyon tudom ajánlani azoknak, akik igazán szép irodalmat szeretnének olvasni, és betekintenének egy olyan család életébe, ahol a kilátástalanság mellett mégiscsak felsejlik a remény, a pusztítás utáni újrakezdésben egy talán jobb, élhetőbb jövő ígérete.

 

9/10

A kötetet a 21. Század Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A könyv megrendelhető a kiadó honlapján:

https://21.szazadkiado.hu/a-csontok-megmaradnak-kult-konyvek-jesmyn-ward

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1416593438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása