Végtelenül szeretem Agócs Írisz illusztrációit; a telefonkönyvet is hajlandó lennék végigolvasni, ha az ő rajzai díszítenék. Ahogy megjelent az első rajzolós könyve, be akartam szerezni, de valamiért mindig elmaradt, most viszont a másodikkal együtt végre itt van a polcon, és igen, pont olyan csodás élményt nyújtanak, ahogy reméltem. Szerintem nincs olyan ember, aki belelapoz ezekbe a kötetekbe, és nem akar azonnal rajzolni. Nekem egyetlen gondolatom volt, amikor kézbe vettem őket: ceruzát ide, de azonnal! Gyerekeknek, felnőtteknek, kicsiknek, nagyoknak én legszívesebben receptre írnám fel ezeket a könyveket: kikapcsolnak, szórakoztatnak, megadják az alkotás örömét, és valami olyan békés, barátságos és otthonos érzéssel töltenek el, amire hatalmas szükségünk van mostanában.
Mindkét kötet lényege, hogy különböző állatok (néha emberek) megrajzolásában segíti végig az olvasót lépésről lépésre, és minden figurát úgy kell kezdeni, hogy rajzolunk egy krumplit. Ez a krumpli az állat fajától függően lehet szögletesebb vagy hosszúkásabb, de ahogy Agócs Írisz az első kötet Bevezetőjében is írja, „a krumpli bármilyen lehet”, és ez a legjobb a dologban: „krumplit mindenki tud rajzolni”. Így minden állat egyedi lesz, a főbb jellemvonásokat az írónő megmutatja, de hatalmas teret enged a kreativitásnak és az egyéniségnek. Ez a Bevezető egyébként kedves és remek szellemiségű: a rajzolást játéknak, valami vidám és szabad dolognak fogja fel, amelynek a lényege, hogy örömet okozzon.
Az első kötetben medvével kezdünk; ez a medve végigkísér majd minket a második köteten is, sokszor előbukkan, és lehet, hogy igazából minden krumpli medve. 29 rajz szerepel a könyvben, mindegyik 6–10 lépésben vezet el minket a már kiszínezhető, továbbrajzolható figuráig. Agócs Írisz bevezető írásai vidámak és humorosak, a lépések nagyon könnyűek, az egész kötet olyan, mint egy nagy ölelés. Én nem vagyok egy nagy rajzolós, de ezeknek a képeknek a láttán egyszerűen rajzolni akartam. Végigrajzoltam az összes állatot (embert) a színezésig, és kettő volt csak, amit a férjem nem ismert fel, a lajhár és a maki. Ugyan 5–8 éveseknek ajánlja a kiadó a könyvet, de én úgy örültem egy-egy rajznak, hogy szerintem nagymamák is nyugodtan próbálják ki az unokájukkal. Vagy akár egyedül.
A második kötet idén, 2021-ben jelent meg, és ha valakiben esetleg felmerülne, abszolút használható az első nélkül is (és bármiféle rajzos tudás nélkül is). Ebben is 29 rajz kapott helyet, sok olyan állat, amely az első kötetből kimaradt, de itt már bonyolultabb dolgokkal is találkozunk: elindíthatjuk sétálni azt a bizonyos medvénket, sőt, akár még meg is futtathatjuk! A rajzok lépései ismét pofonegyszerűek, Agócs Írisz kommentárjai vidámak és viccesek, tele van kedvességgel, bájjal, örömmel, jókedvvel a kötet. Megint csak végigrajzoltam az összes figurát a színezésig, most a vombat volt, ami nem sikerült felismerhetőre, a panda viszont már skiccként olyan jó lett, hogy csak színeztem őket, mikor a borítóképhez csináltam a rajzokat. Úgy gondolom, hogy ha felnőttként ennyire élvezetesek ezek a könyvek, gyerekként még nagyobb élményt nyújthatnak. Alig várom, hogy a kislányom abba a korba érjen, hogy együtt tudjunk rajzolni, és nagyon köszönöm Agócs Írisznek a kifogyhatatlan ötleteit és azt, hogy még meg is osztja ezeket velünk.
10/10, 10/10
A köteteket a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
