A Pagony Kiadó idén elkezdte újra kiadni Shona Innes „olyan, mint a” könyveit, illetve egy eddig magyarul még meg nem jelent kötettel bővítette a sorozatot. Az ausztrál írónő pszichológus, aki könyveivel a gyerekeknek segít megérteni olyan nehéz témákat, amelyek néha még a felnőttek számára sem egyszerűek. A kötetek most a Pagony Ölelj meg! sorozatában látnak napvilágot, a kiadó a 3–6 éves korosztálynak ajánlja őket, és gyereknyelven beszélnek absztrakt fogalmakról. Agócs Írisz csodás rajzai vélhetően még közelebb hozzák a gyerekekhez az élet és a család bonyolult és összetett jelentését.
A kötetekben közös, hogy az írónő minden esetben egy hasonlatot használ kiindulópontként, és azt terjeszti ki egyfajta allegóriaként, abból vezeti le különböző megfeleltetési pontokkal az absztrakt fogalom definícióját. Az élet olyan, mint a szél az elmúlásról szól; arról, hogy mi történik, amikor már nem fúj a szél. A kötet új fordítást is kapott, a Varró Dániel-féle verselés helyett itt (ahogy a másik kötetben is) Rét Viktória prózáját olvashatjuk. A család olyan, mint egy süti a család sokféleségét, sokszínűségét mutatja be; azt, hogy a sütikhez hasonlóan egy család is készülhet sok vagy kevés hozzávalóból, és hogy ugyanúgy kell követni a „receptet”, hogy minden rendben menjen.
Az élet olyan, mint a szél tehát gyászfeldolgozást segítő könyv gyerekeknek. A szélhasonlat remekül működik, és az is nagyon szép, ahogy az írónő nyitva hagyja a kérdést, hogy hová tűnik a szél, amikor már nem fúj: „Valahova máshova.” Ez gyönyörűen rávetíthető az életre is, és nagyon szép és megható lehetőségeket olvashatunk, hogy ki mit gondol erről. A könyv emellett feldolgozási ötleteket is ad a gyerekeknek, hogy mit csinálhatnak, hogy kicsit jobban érezzék magukat. Ez valami elképesztő értékes része a kötetnek, ahogy az is, hogy az életre nagyon kell vigyázni. Az utolsó előtti gondolat viszont számomra kicsit zavarba ejtő, ez ugyanis mintha az öregséghez kötné az elmúlást. Ami jó esetben valóban összefügg, azonban az ellenkezőjénél kicsit megzavarhatja az olvasót. Ennek ellenére a kötet íve nagyon szép, a lezárása szomorú, de vigasztaló is. Szél Dávid pszichológus utószava nekem nagyon sokat hozzátett az olvasásélményhez, Agócs Írisz rajzairól nem is beszélve, aki hihetetlen érzékenységgel tud a gyerekekhez (és felnőttekhez) szólni.
A család olyan, mint egy süti nagyon aktuális és mostanában folyamatosan reflektorfényben lévő, hatalmas indulatokat gerjesztő témát igyekszik közelebb hozni a gyerekekhez („a család az család”). Shona Innes nem a tagok számában vagy egyformaságában, hanem az összetartozás és a szeretet alapján határozza meg a családot. A sütihasonlat egészen jó, bár szerintem kicsit kevésbé permanensen vihető végig, mint a szél esetében. A kötet emellett nekem kicsit túlságosan habos-babos képet fest a családról. Igen, az ideális családban mindig segítik és támogatják egymást, együtt örülnek, együtt sírnak, és soha nem bántják egymást – de azért valljuk be, a való életben nagyon kevés ennyire tökéletes család létezik (és miért is kéne?). Azzal pedig egyáltalán nem értek egyet, hogy olyan nincs, „hogy egy család jó vagy nem jó” (ahogy egy süti sem lehet „jó vagy nem jó”). Szerintem egy süti aztán végképp lehet rossz, és annak ellenére, hogy a család nem értékkategória, a családi kapcsolatok milyensége alapján igenis egy család is lehet „nem jó”. Persze nem attól, hogy hányan tartoznak bele, hanem pont azoknak az értékeknek a hiánya miatt, amelyeket az írónő említ. Szél Dávid utószava ehhez a kötethez is nagyon sokat ad, Agócs Írisz rajzai itt is remekül kiegészítik a szöveget, és az írónő törekvése, a családi sokszínűség bemutatása elismerése méltó. Szülőként pedig törekedhetünk arra, hogy biztosítsuk a kötetben bemutatott családi értékeket a gyermekünknek.
9/10, 9/10
A köteteket a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
