Hogyan lehet kiszabadítani a csúszdába szorult ormányos medvét?
2021. március 17. írta: chipolino

Hogyan lehet kiszabadítani a csúszdába szorult ormányos medvét?

Könyvkritika: Simon Réka Zsuzsanna: Bojta színre lép (2021) és Tóth Krisztina: Kígyóuborka (2020)

img_bojta_blog.jpg

A Manó Könyvek ismét nagyon aranyos könyvekkel indítja az évet, amelyek közül Simon Réka Zsuzsanna meséje került most a kezembe Tóth Krisztina tavalyi verseskötetével együtt. Mindkét kiadvány leginkább ovisoknak való; a verseknek 3+, a mesekönyvnek 5+ a kiadói ajánlása. Ha valami igazán kedveset és megmosolyogtatót szeretnénk olvasni, felnőttek kezébe is bátran ajánlom őket. Amellett, hogy egyszerű és tiszta, pozitív üzenetűek, még nagyon szép és igényes kivitelezésűek is, jó kézbe venni őket.

bojta.jpg

Simon Réka Zsuzsanna mesekönyve Bojtáról, az első osztályos kisnyúlról szól, aki a doboztoronyban lakik. A doboztorony a Pöpec tér közepén áll, és a különlegessége, hogy a teraszairól csúszdák vezetnek a ház körüli park fái közé. Bojta alig várja, hogy elkezdődjön a nyári szünet, és izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokban vehessen részt a barátaival. Jokul bácsi például kincskereső versenyt rendez, valaki pedig felforgatta Ulli bácsi újságos boltját. Lippó papának nyoma vész, de egy esős nap is tartogathat kalandokat: Bojta összebarátkozik Pampammal, a kis ormányos medvével, aki édesanyjával a szomszédba költözik.

Ez a mesekönyv végtelenül kedves. Tíz hosszabb-rövidebb történet kapott helyet benne, amelyek csak lazán függenek össze, és nem feltétlenül vannak szoros kronológiai sorrendben sem. Mindnek Bojta az egyik szereplője, és a vakáció alatt játszódnak. Nem mindig a kisnyúl van a középpontban, de legtöbbször azért részt vesz az események alakulásában. A mesék íve szép, általában megnyugtató lezárást kapunk (még ha néha kicsit hirtelen is), és minden történet végkicsengése pozitív, ráadásul több esetben nagyon szívmelengető is (például Ulli bácsi és Mák bácsi versengésének feloldása, vagy ahogy Bojta anyukája, Sarolt újra felfedezi régi kedves hobbiját). Bogdán Viki rajzai remekül passzolnak ehhez a kedves, vidám, barátokkal teli világhoz.

A kötetet én hangosan olvastam fel a kislányomnak, ilyenkor nagyon szépen megmutatkozik, ha nyelvileg sántít valahol a szöveg. Bojta történeteiben sehol nem volt ilyen, szépen és jól olvashatóak, nagyon igényes, mégis gyerekekhez szóló a nyelvezet. Az írói névadás nagyon kreatív, ez számomra külön örömet okozott. A kedvencem a mesék közül talán az Amália könyve volt, amely egyrészt megmutatja, mennyire lehet szeretni a könyveket és az olvasást, másrészt érdekes a problémafelvetése is: elolvassuk-e az egész könyvet, ha csak a végére vagyunk kíváncsiak? Minden mesében találunk hasonló, a gyerekeket (is) érdeklő kérdéseket, ezért hatalmas plusz pont a kötetnek: a mesék elolvasása után is van miről beszélgetni a gyerekekkel. És ilyen gyöngyszemeket is találhatunk benne: „– Meddig képes megbújni bennünk a harag, Ulli bácsi? – Ameddig hellyel kínáljuk, Bojta.”

kigyouborka.jpg

Tóth Krisztina neve most sajnos nem a gyermekirodalmi munkássága miatt forog a sajtóban, pedig az mennyiségét és minőségét tekintve is jelentős. Én a felnőtt novellásköteteit olvastam először, amiket szerettem, a Vonalkódból évekig tanítottam is. A gyerekkönyvei közül a kedvencem az Állatságok, ebből beszédművelés órán olvastunk mindig verseket, a hallgatók is szerették. Friss gyermekverses kötete, a Kígyóuborka is a kicsiknek szól; ünnepnapokra és hétköznapokra, tipikus és különleges élethelyzetekre is találunk benne verseket. Egy gyermek életének fontos eseményei jelennek meg a lapokon: születésnap, húsvét, gyereknap, egy fog kiesése, kempingezés stb., tematikájában nagyon változatos a kötet. A hátoldalon azt olvassuk, ezek az élethelyzetek úgy tekerednek végig a köteten, mint egy kígyóuborka.

Huszonhat vers kapott helyet a rövidke kötetben; a legtöbb maga is nagyon rövidke, könnyen olvasható, akár könnyen meg is tanulható. A tematikai változatosság mellett a kötet másik nagy ereje a költői hang: Tóth Krisztina nagyon jól ráérez a gyermeki gondolkodásmódra. Kicseng a versek felépítéséből, ritmikájából a jó értelemben vett profizmus: a költőnőnek ezek szinte ujjgyakorlatok lehetnek. Volt a versek között, ami nekem kevésbé tetszett, de alapvetően nagyon magas színvonalú a kötet. A kedvencem az ürgés Emma és Béla és a kötetzáró Évgyűrűk volt: humor, kedvesség, életszeretet és a gyermeki lélek megértése árad a lapokról.

 

10/10, 9/10

A köteteket a Manó Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3216453084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása