Könyvkritika: Emma Marriott: Királynők és királynék a történelem viharában (2020)
2021. február 17. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Emma Marriott: Királynők és királynék a történelem viharában (2020)

A koronának ára van

kiralynok_es_kiralynek.jpg

A koronának ára van. Megkapsz mindent, de oda kell adnod érte cserébe a lelkedet. Ha uralkodó vagy, nincs magánéleted, helyt kell állnod a politika napi szennyében, el kell igazodnod az udvari intrikákban, irányítanod kell az országodat, háborúkat kell vívnod. Duplán nehéz, ha ezt nőként teszed. Ez a könyv róluk szól. Vannak köztük olyanok, akiket mindenki ismer (Nagy Katalin, Sissi, Boudica), és olyanok is, akiket szűkebb hazájukon kívül senki sem. Pedig mindannyian érdekes személyiségek, egzotikus országokból (Nigéria, Ghána, Madagaszkár stb), akik mindent megtettek a hatalomért, gátlástalanul gyilkoltak, végiggázoltak mindenkin. A királynőknek erőszakosnak kellett lenniük, hogy egy férfiak uralta világban megállják a helyüket, a királynéknak ravasznak, és természetesen meg kellett szülniük a trónörököst, mert ez volt a kötelességük. Megannyi életút és tragikus sors, mert a boldogság nem gyakori vendég a tróntermekben. Rövid összefoglalókat kapunk a történelmi személyiségekről, ami éppen annyira elég, hogy dióhéjban megismerjük az ő történetüket, érdekesen és színesen megírva. Személyiségük szerint lettek témakörökbe sorolva a koronás fők, ezáltal nagyon széles paletta tárul elénk mind földrajzilag, mind történelmileg. Olvashatunk régen élt személyiségekről, illetve olyanokról is, akiket a közelmúltból ismerhetünk. Akadtak közöttük nőstényoroszlánok és higgadt politikusok, de mindannyiukra igaz, hogy valójában teljesen mások voltak, mint ahogyan az emlékezet megőrizte őket. Például ott volt Anna brit királynő, akinek életéről nemrégiben Oscar-díjas film készült Olivia Colman főszereplésével. Valóban viharos volt a magánélete, de közben ügyes politikus volt, ő irányította Anglia és Skócia egyesülését, uralkodása alatt virágzott a kulturális élet. Vagy ott van Krisztina svéd királynő, aki önként mondott le a trónról, hogy a művészetnek és a kedvteléseinek éljen, arról azonban nem szólnak a krónikák, hogy idővel megunta a léha életet és újra uralkodni akart, de nem sikerült újra koronához jutnia, így csalódottan és elfeledve halt meg. És ez csak egy kis ízelítő volt az elénk táruló sorsokból...

Palmüria, Vietnám, Kasztília, Bizánc, Franciaország, Svédország - időn és téren keresztül utazva ismerünk meg életeket és sorsokat, amelyek közül mindegyik önmagában egy kész regény. A 6. századtól napjainkig sorjáznak előttünk a történetek, a maguk rövidségében is tömör sorstragédiákat hordozva magukban.

Tengerárként zubog a szenvedély a sorok között, dacára annak, hogy alapvetően egy korrekt leírást tartalmaz minden uralkodónőről, hiszen ők is emberek voltak, akik vágytak a szerelemre és a boldogságra. Volt, aki megtalálta, volt, aki nem, és olyan is akadt, aki keserves árat fizetett érte, Volt akin átgázolt a történelem, és volt, aki alakította saját korának történéseit. Az angol uralkodók nem kicsit felülreprezentáltak, azonban a kevésbé ismertek közül kerülnek ki az ismertetett személyiségek. Ilyen például Provence-i Eleonóra, aki III. Henrik angol király felesége volt, aki olyannyira tisztelte politikai képességeit, hogy távollétében régensnek nevezte ki, és mindent megtett fogságba esett férjéért és fiáért. VIII. Henrik két feleségéről is jóval tágabb képet kapunk a korábban ismertnél: Aragóniai Katalin és Parr Katalin jóval színesebb személyiség volt, mint amilyennek a tévésorozatokból megismerhettük őket. Elfrida angol királyné fia nagykorúságáig végig a kezében tartotta a hatalmat, ami a 900-as évek végén nem kis fegyvertény volt. Boudica története közismert, ami nem mondható el Zenóbiáról, Palmüria harcos királynőjéről, pedig az ő története sem kevésbé véres és tragikus.

Az egzotikusabb országok felé fordítva tekintetünket megismerhetjük Sammuramat asszír királynyőt, akinek valós alakjából később Hérodotosz megformálta Szemiramiszt, akit népe és kora szeretett és tisztelt sokszínű birodalomépítő munkájáért. Vagy itt van nekünk Anacaona taínó törzsfőnök, aki békét kötött Kolombusz Kristóffal, hogy megkímélje népe életét, amit a spanyolok azzal köszöntek meg, hogy felakasztották. Laksmi Bai, Dzsihánszi királynőjénak szobrai India-szerte sok helyet díszítenek, általában lóháton, ugrás közben, magasba emelt karddal, hátára szíjazott fiával együtt ábrázolják. Núr Dzsahán mogul sahfeleség legenda Dél-Ázsiában, aki háremhölgyből lett a császár felesége, aki nem csak politikai érzékéért becsülte, hanem együtt járt tigrisre vadászni a férjével, egy igazi amazon volt, és a művészeteket is támogatta.

Az is kiderül a könyvből, hogy nem minden ismert történelmi személy volt olyan a valóságban, mint ahogyan megőrizte őket az emlékezet, például Őrült Johanna közel sem volt annyira mentálisan sérült, mint ahogyan gondoljuk, amikor családtagjai nem tartották fogságban, nagyon is józan döntéseket tudott hozni, és valószínűleg kiváló uralkodó válhatott volna belőle, ha nem kerül hatalmi érdekek középpontjába. Elsősorban a történelem szerelmeseinek ajánlom ezt a könyvet, de mindenki számára érdekes és tanulságos ezeknek az ismert személyiségnek az élettörténete.

9/10

A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8116425692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása