Sorozat: A boszorkányok elveszett könyve - 2. évad (2021)
2021. január 26. írta: FilmBaráth

Sorozat: A boszorkányok elveszett könyve - 2. évad (2021)

Boszorkányosan jó lett a második évad

a_boszorkanyok_elveszett_konyve_1.jpg

Boszorkányosan jó lett a második évad. Jó sokat kellett várni rá, de megérte. A sikerrecepten nem változtattak az alkotók, romantikában sincs hiány, ahogyan az időutazásban rejlő minden lehetőség is kihasználásra kerül, a színészi játékra sem lehet panasz, a látvány pazar, bennem azonban maradt egy kis hiányérzet. Ennek legfőbb oka az volt, hogy már olvastam a könyvet, ami hatalmas kedvencem volt, ezért nagy meglepetések nem értek a történet során. Kicsit sajnálom, hogy több érdekes karakterre is kevesebb idő jutott, (pl. Sir Walter Raleigh-nek vagy William Cecil-nek csak néhány jelenet jutott). de nyilván egy sorozatnál máshová kell helyezni a hangsúlyokat, hogy a nézők figyelmét fenn tudják tartani. A végeredmény korrekt lett, simán bele lehet veszni a történetbe, a látványos kosztümök önmagukért beszélnek, a CGI-ra sem lehet panasz, ahogyan az akcióra sem, mégsem sikerült olyan maradandó nyomot hagynia bennem, mint az első évadnak. Kiemelkedő volt Matthew Goode játéka, akinek ezúttal nem az elegáns úriembert kellett eljátszania, hanem egy nagyon összetett szerepet, amelyet ragyogóan megoldott. Ha kellett, tudott vérszomjas, simulékony is lenni, egyszerre volt bérgyilkos és szörnyeteg, valamint gyengéd férj és apa, kihozott mindent a sokszínű karakterből. Sokat harcolt önmagával a régi és az új Matthew, ami nagyon izgalmas és maradandó jeleneteket eredményezett, ugyanakkor azok az apa-fiú csörték, amelyek a könyvben annyira hangsúlyosak voltak, itt egy kicsit háttérbe szorultak. Összességében ez egy jó romantikus sorozat, amelynek a mágia adja meg azt a fűszert, amelytől mindvégig érdekes tud maradni a történet.

Időutazó főhőseink 1591-ben érkeznek meg Londonba, ahol természetesen azonnal az események közepébe csöppennek. Diana-nak nagyon gyorsan szembesülnie kell azzal, hogy az általa ismert Matthew néhány évszázaddal korábban még teljesen más volt, és meg kell keresnie a tanítóját, aki megtanítja, hogyan tudja használni a képességeit. Miközben a múltban kalandozunk, a jelenben is zajlanak a cselekmények...

a_boszorkanyok_elveszeett_konyve_2.jpg

Lassan indulnak be az események, hogy aztán annál gyorsabban haladjunk a végkifejlet felé. Talán túlságosan is sebesen, ráadásul a valóban látványos kosztümök elveszik a hangsúlyt a párbeszédekről, ezért a végén marad némi hiányérzet a nézőben. Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne belefeledkezni a sorozatba, sőt, jómagam szinte együltő helyemben néztem végig. Alapvetően romantikus alkotásról van szó, amelyben áradnak az érzelmek, ahogyan azt kell, azonban a több idősík, valamint a vámpír-boszorkány-démon világ szövevényes ügyei vannak olyan izgalmasak, hogy mindvégig fenn tudják tartani az érdeklődést. Matthew és Diana kapcsolata jóval összetettebb, meg kell vívniuk a saját csatáikat egymással és saját magukkal, hogy házaspárként működni tudjanak a mindennapokban. A romantikus szálat Marcus és Phoebe erősíti, az utóbbi meglepően jól viseli, amikor emberként hirtelen belecsöppen egy rendkívül bonyolult lény- és időközi kalandba. A jelenben játszódó jelenetek közül az ő kettősük szállítja a frissességet és a humort, ami nagyon üdítően tud hatni a már korábban is ismert karakterek által kevert bonyodalmak közepette. Nagy örömömre végre feltűnt a színen az egyik kedvenc karakterem, Galowglass, aki vonzza a bajt, azonban igaz barát, akinek a hűsége megkérdőjelezhetetlen, és unalmas lenne nélküle az élet.

Különleges élmény, ahogyan megelevenedik előttünk az Erzsébet-kori London, annak minden szépségével és rútságával együtt, sőt maga a királynő is feltűnik a színen, akit nem mindig a legelőnyösebb oldaláról ismerhetünk meg. A főszereplőkkel együtt merítkezünk meg a korszakban, és a kezdeti döbbenet után szinte teljes természetességgel éljük meg a mindennapokat. Eközben a jelenbeli eseményeket is követhetjük, hogy a végén a két idősík összeérjen, természetesen pont úgy, hogy alig várjuk a folytatást. A De Clairmont család sötétebb oldalát is megismerhetjük, akárcsak annak karizmatikus fejét, Philipp-et, akivel Dianának meg kell küzdenie azért, hogy boszorkány létére elfogadja lányaként. Ahogyan a saját démonaival is, hiszen miközben egyre inkább tudatára ébred varázserejének, énjének erőszakosabb oldala is megmutatkozik. Fokozatosan lesz egyre sötétebb a hangvétel, de ez természetes, hiszen egyre jobban látszik, hogy elkerülhetetlen egy nagy, mindent eldöntő csata a jók és a rosszak között, amelynek kimenetele a következő évadban fog kiderülni.

Egy szó, mint száz, egy olyan történethez van szerencsénk, amelynek megvannak a maga hibái, azonban tökéletesen alkalmas arra, hogy kikapcsolódást nyújtson a mindennapokból, és becsempésszen egy kis mágiát ebbe a mai furcsa, bezárt világba, amikor úgy sem tudunk sehová sem menni esténként, így minden lelkiismeret furdalás nélkül beletemetkezhetünk egy jó kis sorozatba. Aki olvasta a könyvet, annak valószínűleg lesz hiányérzete, de összességében egyáltalán nem okoz csalódást a második évad, nem olyan mindent elsöprő élmény, mint az első, de nem is esett akkorát a színvonal, hogy elmenne a kedv a folytatás megtekintésétől.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5516400842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása