Könyvkritika: Jamie Littler: Zúzmaraszív (2020)
2021. január 14. írta: chipolino

Könyvkritika: Jamie Littler: Zúzmaraszív (2020)

„Ez nem végső búcsú, látjuk még orcád (…).”

8734_b1.jpg

Íme a tavalyi gyermek- és ifjúsági irodalmas toplistám második helyezettje, a tavalyi év egyik legnagyobb kedvence. Nekem alapból mindenre szükségem van, ami a fagyos északon, hóban, szélben játszódik, ez a könyv ráadásul tele van mágiával, kalanddal, jobbnál jobb karakterekkel, és uramisten, mennyire gyönyörű (és humoros!) illusztrációkkal. Gyöngyszem ez a könyv, és ami nekem még kedvesebbé teszi, hogy fiús könyv. Rég nem olvastam fiús ifjúsági irodalmat fiú főszereplővel, fiús identitáskereséssel és nulla szerelmi szállal. Tökéletes olvasmány kiskamasz fiúknak (és lányoknak!), izgalmas, pörgős, egyszerűen nem lehet letenni.

A kötet a Könyvmolyképző Kaméleon könyvek sorozatában jelent meg, ami a kiadói ajánlás szerint a 10+-os korosztályt célozza, leginkább a fiúkat (legismertebb darabjai talán a Percy Jackson-sorozat kötetei). A Zúzmaraszív a Zúzmaraszív (Frostheart) sorozat első kötete, amelynek főszereplője Ash, a szüleit visszaváró fiú, aki a Hó-tenger eldugott csücskében él egy fira erődítményben. A Hó-tengert szörnyek, leviatánok lakják, így a népeknek minden egyes nap a túlélésért kell küzdeniük. Ash szülei útkeresők: elhagyták a fira erődítményt, és csak egy altatódal emlékeztet rájuk, énekelni azonban nagyon veszélyes… Ash élete fenekestül felfordul, amikor a Zúzmaraszív nevezetű szán megérkezik, fedélzetén kalandvágyó, bátor útkeresőkkel. Vajon milyen titkokat rejt a szüleitől rámaradt altató? Vajon sikerül megfejtenie a rejtélyt, és megtalálja a családját?

A könyv hátoldalán lévő ismertető az első pár fejezet cselekményét elspoilerezi, úgyhogy én nagyon javasolnám a figyelmen kívül hagyását. Az utolsó két mondatával viszont teljesen egyetértek: „Ragyogó kalandokkal és humorral teli, varázslatos történet. A Jégvarázs, a Jégkorszak és az Így neveld a sárkányodat rajongóinak különleges figyelmébe!” Ez a három húzócím elég jó támpontot ad arra nézve, milyen jellegű történet is a Zúzmaraszív. Az egyik nagy ereje a cselekmény dinamikája: egy pillanatig nem törik meg, jó helyen vannak a csúcspontok, és a kiszámíthatósága ellenére is végig izgalmas. Felnőttként olvasva a fordulatok azért nem túl meglepőek, és most komolyan, tegye fel a kezét, aki szerint egy olyan pasinak, aki úgy néz ki, ahogy, farkasvigyora van, és senki nem tud róla semmit a szán legénységéből, nincs vaj a füle mögött…

A másik nagy ereje a kötetnek (a néhol fellelhető sablonosságuk ellenére) a karakterek, és maga Ash fejlődése. Klasszikus felnövés-történetről van szó, amelyben a fiú a kalandok, élmények, viszontagságok és döntési helyzetek végére, ha nem is férfivá, de érettebbé, céltudatosabbá és határozottabbá válik, és el tudja dönteni, milyen utat választ. Ash nagyon jó főszereplő: könnyen azonosulható, jóval kevesebbet picsog, mint egy hasonló korú lány tette volna, az őrlődése és bizonytalansága megalapozott és elfogadható. A mellékszereplők fantasztikusak. Én mindenkit szerettem, Tobutól, az Asht védelmező és tanító jetitől kezdve a nagyszájú, dinamikus mursu (rozmár) Nuk kapitányig, aki nekem tiszta Whoopi Goldberg. A két kedvencem Luna, a csillaglány, akinek a barátságára, kalandvágyára és segítségére Ash mindig számíthat, és persze Szilánk. Nem volt kérdés, hogy nekem be fog jönni Szilánk, a szexi (most miért ne), titokzatos, magának való vándor.

A szerző illusztrációi rengeteget hozzátesznek a regény élvezeti értékéhez. Részletgazdagok, humorosak és karakteresek, sokáig el lehet őket nézegetni. A képzelőerőre így persze kevesebb feladat hárul, de olyan egyedivé válik tőle a kötet, hogy engem ez csak az elején zavart. Amúgy is tele van fantáziával és mesélőkedvvel a történet, nekem nagy öröm, amikor valaki így szól a gyerekekhez. A Zúzmaraszív mondanivalója is tiszta és szép, abszolút gyerekeknek való: az igazi barátság természetéről, hűségről, a jó és rossz ellentétéről lehet itt gondolkodni, és arról, hogy a különlegesség és erő felelősséggel is jár, és mi döntjük el, hogy jóra vagy rosszra használjuk-e a képességeinket.

 

10/10

A kötetet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9916383248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása