Könyvkritika: Natalia Sherba: Az Órakulcs (2020)
2021. január 05. írta: chipolino

Könyvkritika: Natalia Sherba: Az Órakulcs (2020)

„– Elég volt, lidérc, az agyamra mész!”

orakulcs.jpg

Kár, hogy nem vagyok 13 éves. Ha kiskamasz lennék, valószínűleg az egyik kedvencem lenne ez a történet, és ahogy sok helyen írják, igen, a Harry Potter mellett lenne a polcomon. Így, felnőtt fejjel több dolog bosszant benne, de főleg az, hogy így is tűkön ülve várom a következő részt. Natalia Sherba Óramágusok sorozatának első kötete messze nem hibátlan, de olyan kalandos, eseménydús és mágiával teli (és olyan függővége van…), hogy egyszerűen nem lehet letenni, és az ember legszívesebben azonnal olvasná a folytatást.

Az írónő Fehéroroszországban született, Kijevben járt egyetemre, mérnöki diplomája van, és járatos a vusu harcművészetben. A fülszöveg szerint az Óramágusok Oroszországban a második legnépszerűbb fantasysorozat (a HP előzi meg), ami igazából érthető. Nagyon egyedi hangon szól, és egy nagyon különleges világba repíti el az olvasót. A főszereplő Vasilisa Ognev, aki (a gimnasztikai tehetségét leszámítva) átlagos kamaszlány, a kamaszok átlagos problémáival. Ami különleges az életében, hogy sem az édesapját, sem az édesanyját nem ismeri, ez azonban egy csapásra megváltozik, és egy olyan világban találja magát, amelynek a létezéséről eddig fogalma sem volt. Óramágusok, tündérek és más varázslények közé kerül, ráadásul kiderül, hogy fontos szerepet kell vállalnia a Nagy Idővarázslatban. A kalandjai során egyaránt szerez barátokat és ellenségeket, és végül el kell döntenie, milyen életre is vágyik igazából.

Én kifejezetten szeretem a szláv (és szláv jellegű) irodalmat, nagyon kíváncsi voltam a kötetre. Máshogy épül, mint az angolszász fantasyk, és tényleg nagyon egyedi és különleges a világa. Itt az Idő és az Idő manipulálása a legfontosabb; ennek segítségével az időmágiát használók (az óramágusok, a tündérek és a Szellemek) szinte bármit megtehetnek. Az olvasó Vasilisával együtt csöppen bele ebbe a világba, és igazából én a kötet végére érve sem mondanám, hogy tökéletesen értem, hogy miről van szó. Az írónő nagyon lassan adagolja az információkat, amik ráadásul áthaladnak egyrészt Vasilisa kételkedő szűrőjén, másrészt az olvasó lehet-hogy-ő-is-hazudik szűrőjén, ugyanis rengeteg a félrevezetés, az átverés, a kihasználás a kötetben. Ez egyfelől azt eredményezi, hogy a cselekmény baromi izgalmas, és mindig figyelni kell, hátha valaki tévútra vezet, másrészt viszont egy idő után elég fárasztó, hogy mindenkiről kiderül, hogy nem is az, akinek mondja magát (vagy mégis?). Az olvasónak (és Vasilisának) szinte semmi támpontja nincs, hogy akkor ki a barát és ki az ellenség, ez pedig engem egy idő után már frusztrált (és ejjj, nem tudtam letenni a kötetet).

A világépítés tehát összetett, kidolgozott, rétegzett és érdekes, de sajnos ebben az első kötetben ennek egyelőre csak egy kis szeletébe pillanthatunk be. A fő karakterek… kamaszok. Én nagy elvárásokkal, majd sok bosszankodással olvastam ezt a könyvet, de amint elengedtem mindent, hogy jó, akkor ez egy gyerekkönyv, és a szereplők gyerekek, teljesen élvezhetővé vált. Vasilisa ugyan nekem még mindig kérdőjel, aki leginkább csak sodródik az eseményekkel, és várja, hogy megmentsék, de a kötet végére valamiféle karakterfejlődés és felelősségvállalás azért érezhető volt. Fesh pedig… jajj, Fesh. A morcos, undok, bizalmatlan, de persze okos, tehetséges és szexi (vagy nem tudom, helyes?) stb. fiú, aki látszólag nem kedveli Vasilisát, aztán meg majd na vajon mi lesz. Ha 13 éves lennék, tuti beleszeretnék Feshbe. Aztán itt van még Norton Ognev, Vasilisa apja, akinek a lányával való kapcsolata számomra teljesen értelmezhetetlen (meg akarja öletni, aztán mégsem, kihasználja, aztán megmenti stb.). A többi mellékkarakter egyelőre nem igazán kapott elegendő időt a történetben, de én várom, hogy a további kötetekben mi sül majd ki ebből.

Ugyan a cselekményvezetés nem tökéletes (elég sok az üresjárat, pl. Fesh teljesen eszement kísérlete, hogy összezárja Vasilisát csúnya lényekkel, aminek sem a motivációját, sem a célját nem igazán értettem), és vannak nagyon naiv és infantilis megoldások benne, de gyerekfantasynek szerintem eredeti és izgalmas olvasmány Az Órakulcs. A fordítás remek (szerintem kategóriákat emel a történeten), a kiadás pedig gyönyörű (borító, tördelés, laptükör, minden). És olyan, de olyan függővége van, hogy én csak ültem, és nem hittem el, hogy nincs több oldal. Hát hogy lehet így abbahagyni valamit?? Azonnal kérem a következő részt.

 

8/10

A kötetet az Európa Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3316364396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása