Könyvkritika: Berg Judit: Rumini és az elsüllyedt világ (2020)
2020. december 14. írta: chipolino

Könyvkritika: Berg Judit: Rumini és az elsüllyedt világ (2020)

„(…) nemcsak a sikerért, hanem a csodákért is keményen meg kell küzdenünk.”

rumini_es_az_elsullyedt_vilag_borito_1000px.jpg

Berg Judit neve mára fogalommá vált, a Ruminiverzum pedig elérkezett jubileumi, 10. kötetéhez (az előzőről kritika itt). Ennyi remek történet és ekkora siker után egyrészt hatalmas az írói felelősség, másrészt viszont talán végre meg lehet próbálni kísérletezni, újítani, szembemenni az elvárásokkal. Berg Judit ebben a kötetben nagyon bátor volt. Egyrészt kötetről kötetre folyamatosan képes megújulni, kikerülve az önismétlés csapdáját; másrészt egyre komplexebb világokba kalauzolja el az olvasót, tágítva a saját és az olvasó határait is. Rumini az olvasókkal együtt nő fel, a valaha mesének indult történetből mára a kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabb kalandregény-sorozata lett. Ez a kötet nemcsak hogy méltó az eddigiekhez, de sok ponton messze túl is szárnyalja azokat.

A Szélkirálynő végre hazafelé veszi az irányt, ám az Áspis-tengeren szörnyű tragédia történik: a hajó nekiütközik valaminek, és elsüllyed! A legénység egy része szerencsésen megmenekül, és hazatér Egérországba, hogy nekiindulhassanak felkutatni elveszett társaikat. Vajon mi történt a többiekkel? Hogyan süllyedhetett el a Szélkirálynő? Mi igaz az Áspis-tengert övező legendákból? Vajon valóban létezik a víz alatti birodalom, Megantisz? A kötet lapjain egy sellőkkel, vízi szörnyekkel, ugróegerekkel és kengurukkal, valamint mágiával és izgalmas fordulatokkal teli kaland bontakozik ki.

Ez a Rumini lett talán az eddigi legjobb. És ez Berg Judit bátorságának köszönhető, mert meg merte lépni, hogy a címszereplőt, a nagy kedvencet kispadra ülteti kb. a könyv háromnegyedéig. Rumini alakja egy kicsit elfáradt, és ezt az írónő nagyon ügyesen ismerte fel, és nagyon szépen hozta fel mellé (vagy inkább helyette) egyenrangúnak a szeretett Rozi és Fecó karakterét. Itt már a cselekmény nem csak, hogy a kettő helyett több szálon fut, és több nézőpontkaraktert követünk, de Rumini nincs is közöttük! Szintén hatalmas bátorság egy olyan, eddig teljesen mellékkaraktert megtenni az egyik szál főszereplőjének, mint Szkander Bob, és tádám, működik!

A cselekmény összetett, a dinamikája az eddig megszokott módon remek, az események fordulatosak, az egész történet izgalmas, és csak néhol kiszámítható. Nekem nagy-nagy örömet okozott a mágia beemelése ebbe a világba, és ezúton kérném meg Berg Juditot, hogy ha lehet, írjon már egy ifjúsági (vagy akár felnőtt!) fantasyt, mert imádnám olvasni. A kötetben felbukkanó különleges lények (sellők, tavi tigrisek, ősbrutodonok) mind saját karaktert kapnak, a világépítés bámulatos, és most sem megy a cselekmény rovására.

Rozi, Fecó és Szkander Bob remekül állja a sarat, az ő kalandjaik is vannak olyan izgalmasak, mint az eddigi kötetekben a Ruminivel történtek. Az új mellékszereplők rengeteg színt visznek a történetbe: nagy kedvencem lett Kuszkusz, akinek az alakja szép rájátszás Csónakosra (és nem csak a „papuskám” szófordulat miatt); Árvalinka, a duci sellőlány pedig megmutatja, mi is az igazi bátorság. Nagyon szép üzenete ez a könyvnek, ahogy Rumini is mondja: „Másokon segíteni és a nagyhangúakkal szembeszállni, na, ahhoz viszont kell [bátorság]!”

Egyes pontjain a kötet víz alatti világa hasonlít a Harry Potter tavára (a kopoltyúmoszat olyasmi, mint a varangydudva, és a sellők itt sem éppen Arielek stb.), de engem ez cseppet sem zavart, nagyon egyedi az egész. Berg Judit egyre jobban kiterjeszti ennek az univerzumnak a határait, a sorozatnak egyre inkább a legnagyobb világépítők mellett a helye. Ráadásul a szereplők is egyre karakteresebbek, és végig izgalmas volt, hogy melyik hajótörött tengerészt hol, milyen helyzetben találjuk meg (a végén Negró még igazi pluszcsattanó).

Voltak a kötetben egészen megható részek (Rumini eszmélése, a tavi tigrisek boldog vonyítása a hajón stb.), a tetőpont, Átlóczy Ferdelin varázslata pedig olyan gyönyörűen lett felépítve, hogy az ember megborzong olvasás közben. A legelső Rumini is remek volt, ez a kötet azonban azt mutatja meg, mennyire túlnőtt már saját korábbi önmagán Rumini világa, és még mennyi potenciál van benne. A legjobb pedig, hogy az üzenete nem csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is szól: kitartásról, hitről, barátságról, jóságról, emberségről. „– Mert csodák vannak (…), csak keményen meg kell dolgoznunk értük.”

 

10/10

A kötetet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3816329920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása