Képregénykritika: Conan Kegyetlen kardja 2. rész (2019)
2020. december 04. írta: P.A. Doorman

Képregénykritika: Conan Kegyetlen kardja 2. rész (2019)

Véres karddal a harc sűrűjében!

covers_558147.jpg

Minden zsánernek vannak hősei, olyan ikonikus alakok, akik megteremtenek egy-egy irányzatot vagy éppen új irányt adnak egy meglévőnek. A dolog érdekessége, hogy ezek a hősök még azok számára is ismerős figurák, akik semmilyen ismeretségben nincsenek az illetékes zsánerrel. Biztos vagyok benne, hogy ha krimi történetet hozok szóba mindenki előtt megjelenik Sherlock Holmes, vagy éppen Hercule Poirot alakja, mint a tökéletes, kikezdhetetlen vaslogikával megáldott detektívek bronz szobra. Vagy példának okáért, ha éppenséggel science fiction a téma, ki ne említené meg James Tiberius Kirk kapitányt. Egy kötetlenebb beszélgetés során akár elhangozhat az örökbecsű mondat: Sugározz fel, Scotty! Sajnálatos módon azonban negatív példa is van. A vámpír történetek kapcsán aggasztóan sokszor kerül elő az a vérszegény Edward Cullen, akinek meg sem kellett volna születni. Előfordulhat azonban, hogy az említett hősök mérceként egyfajta skála két pontjaként is szolgálhatnak. Ha lenne képzeletbeli fantasy hős skálánk az egyik végén a zsáner örök pozitív, békés alakja állna, aki nem más, mint Zsákos Frodó. Egy igazi békés, kedves áldozatvállalásra kész önzetlen alak. Az ő totális ellentéte, de még mindig hősnek tekinthető Conan, a barbár. Egy igazi hímszagú figura, aki három dologhoz ért. Az evéshez, az öléshez és a gyengébbik nem szeretéséhez. Azért is kiváló példa Frodó és Conan, mert mindketten a zsáner születése óta részei a fantasztikum popkultúrájának. Conan halhatatlan világába kalauzol el minket Conan kegyetlen kardjának második része, mely az eredeti képregény univerzum kincsesládájaként bemutatja a vad kimmériai harcost, aki királlyá akart válni.

Conan a barbár, aki csatában született arra ítéltetett, hogy egy nap király legyen. Hogy melyik népé, melyik kontinensen, az igazából mellékes. Ami viszont számít, hogy addig a napig még számtalan küzdelem vár rá. Rengeteg legyőzni való ellenfél, számos meg nem vívott csata. Minden idők leghősiesebb vad embere persze soha nincsen egyedül. Nem egy kalandozó társra akad, s azért van közöttük pár igaz pajzs testvér is, akivel vállt vállnak vetve harcolhat a nagydarab marcona harcos. Aki természetesen nem panaszkodhat, hiszen a vérgőzös küzdelmek közepette nem egy gyönyörűséges hölgyeménnyel is összehozza a vak szerencse. Conan a nincstelenségben is gazdagabb életet él, mint sokan mások. Vajon elég lesz a barbár harcos szerencséje, s eléri azt amiért erre a világra született. Vagy örökké folytatja szélmalomharcát, hogy elérje a hőn áhított gazdagságot, hatalmat és egy királyi trónt.

Egy gyűjthető sorozatnak szánt kötet kapcsán egyáltalán nem meglepő, hogy a második rész design-ja igazodik az első részhez, melyről már írtunk korábban (LINK). Jelen sorok írásakor, a képregény antológia harmadik kötete is a polcomon van. Egy biztos, igazán jól mutat együtt a három keménytáblás, ragasztott kiadvány. Az első kötethez hasonlóan a folytatás is egy mesterien kivitelezett fekete-fehér műalkotás, mely az első oldaltól az utolsóig hozza a hetvenes évek Conan hangulatát. Érdekes módon a képregény világa annyira eleven, hogy egy pillanatra sem hiányoltam a színeket a kiadvány lapjairól. A kötetben szereplő történeteket elválasztó eredeti címlapok igazán szép gyűjtői hangulatot árasztó hatást keltenek, melynek hála igazi prémium élmény ezt a kötetet olvasni. Az első oldalakon helyet kapó tartalomjegyzék pedig igazán hasznos segítség lesz, ha a kalandra szomjas olvasó később vissza szeretne térni egy általa különösen kedvelt „fejezethez”. Ugyanis a kötetben szereplő epizódok, akár külön is fogyaszthatók. Van ugyan némi laza kötődés a részek között, de annyira elhanyagolható, hogy egy-egy kaland akár külön is élvezhető.

02a.jpg

Az igazság az, hogy egy Conan gyűjtemény első két kötete kellett ahhoz, hogy rájöjjek szeretem a tesztoszteronszagú barbár kalandjait. Annak idején nálam megállt a dolog az Arnold Schwarzenegger által megformált hősnél, bár halványan rémlik egy Conan, a kalandor című sorozat ’97-ből. Bár a Ralf Moeller által megformált karakter nem volt akkora élmény, mint az osztrák származású testépítő alakítása. Tudom ott van még a 2011-es film is, de ez a fajta legújabb feldolgozás már annyira elszakadt az eredeti 70-es évekbeli hangulattól, hogy szinte külön univerzumként kezelhető. Az említett filmek után egészen 2018-ig kellett várnom, hogy elkapjon a kimmériai barbár lendülete. Az első kötet retro hangulata teljesen beszippantott. Ez a lendület a második kötetben töretlenül folytatódott. A Conan történetekre annyira jellemző faék egyszerűség itt is jelen van, de a kép valamivel árnyaltabb, mint a ’18-ban megjelent első részben. Itt aztán minden van, amely érdeklődésre adhat okot, bármely fantasy rajongónak. Időutazó varázslók, más csillagokból idelátogatott kopasz idegenek, galaktikus mindent megevő szörnymassza és karmikus kapcsolatokkal operáló barlangi kaland, mindez egy fekete-fehér világban, melyben semmi sem biztos, csak a véres és erőszakos halál.

Több olyan történettel is találkoztam a kötetben, melyet igazán jó élmény volt végigolvasni. Biztosan állíthatom, a tíz történetből minden valamire való olvasó találhat kedvére valót a több, mint 340 oldalas kiadványban. Számomra már az első, bemelegítőnek szánt sivatagi kaland nagyon tetszetős volt. A homok alatt szunnyadó címet viselő történetben megjelenő Lovecraft világából disszidált lény zseniális volt. Mind történetileg, mind pedig a képi ábrázolás tekintetében az egész sztori nagyon jól működött, az első homokszemtől az utolsó kődarabig. A sötétség népe világok közti átívelése igazán hangulatosra sikeredett. A karmikus adósságokat törlesztő kaland, igazán „Conanos” lett, de ugyanakkor meglepően modern. Mégis az Örök élet fiolája volt az amely megmutatta, hogy mennyi lehetőség van még Conan kalandjaiban. Egy zseniális trükkel az alkotó új nézőpontba helyezi az olvasót azáltal, hogy egy narrátor szemén keresztül látjuk az eseményeket. Így adva teljesen más hangulatot az amúgy nagyon egyszerű megyek és megölöm a gonosz mágust mission-nak. Viszont, ha valami különös eset kapcsán csak egy történetről beszélhetnék, akkor ez nem lenne más, mint a Bíborvár rémei. Egy igazi várostromos, élőholt sereges gyöngyszem, melynek igazán remek hangulata volt. Egy olyan Conan story, melynek minden eleme a helyén volt. A hangulat, a világépítés, a karakterek és motivációik igazi velős kalandalapanyagok, melyből kiválóan építkezett a történet.

01a.jpg

Egyetlen dolog van csupán, melyet szinte teljes egészében hiányoltam a kötetből, az pedig az erős női karakterek. Ha jól emlékszem az első részben azért akadt ilyen hölgyemény is. Igaz, ami igaz, a Conan történeteket soha nem lehetett példaként felhozni a női egyenjogúsággal kapcsolatban. De őszintén ez miért is lenne probléma, hiszen az eredeti történetekben a nő megmentendő trófea csupán, ezt kár is tagadni. DE sajnos azt kell mondjam, hogy ebben részben bizony a női karakterek nem csak ilyen begyűjtendő, vagy éppen megmentendő elemek. Itt bizony elnézést kell kérnem a hímsoviniszta szóhasználatért, de a Conan kegyetlen kardja 2 összes női szereplője potenciális hullajelölt. A legjobb szemléltető példa Az elátkozottak hona című történet „főszereplője” Mellani. Egy tehetős lány, aki felbérel pár fegyverest és elindul a sivatagba banditára vadászni… Ugyan már. Még szerencse, hogy egy klasszikus Conan a barbár történetben vagyunk, ahol vélhetően a bosszúszomjas menyecske szép magyarosan szólva, majd jól meg lesz mentve. Konkrétan az jutott eszembe olvasás közben, hogy az említett hölgyeményt George R. R. Martin egy csuklómozdulattal kinyírta volna. De a korrektség miatt nem spoilerezem el az események menetét, mert a negatívként tálalt példa ellenére egy remek történet az, ahol ez az emlékezetes hölgy, az a bizonyos trófea.

Sok mindent lehetne még mondani a Conan kegyetlen kardja sorozat második részéről, de az biztos, hogy a célját nálam elérte. Igazi beetetésként kíváncsi lettem a prózaibb történetekre is. Így mióta végeztem a kötettel, már nem egy Conan könyv került fel a listámra, mely a marcona harcos kalandjairól szól. Pont ezen tulajdonsága miatt ajánlom ezt a képregényt a fantasyvel vagy akár a képregényes világgal csak most ismerkedő olvasóknak is. De előre szólok, lehet, hogy olyan lendületet kapnak, hogy egyszer csak azon kapják magukat, hogy meg sem állnak a kötet végén, s már nyúlnak is a következő kezük ügyébe kerülő kimmériai barbárról szóló történet után. Hiszen ki ne szeretne a biztonságot nyújtó, kedvenc olvasóhelyén átélni egy újabb izgalmas, de véres kalandot.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5316311400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

p.a · http://miigyelunk.blog.hu/ 2020.12.06. 16:25:24

Szó szerint hiánypótló ez a kiadás.
A harmadik kötet is megjelent már, az is hozza, amit vár tőle az ember. Klassz, hogy blogoltok is erről.
süti beállítások módosítása