Két újabb Manó Könyvet olvastam, bár ezeket most egyedül (nem is tudom, a Mítoszok és legendákat miért nem együtt olvastuk, a képeket a kislányom is elnézegette volna, és nem olyan sok a szöveg, hogy ne lehetett volna felolvasni – mindegy, így alakult). Mind a kettő a 6+-os kategóriába tartozik, és a kiskutyásat én inkább lányoknak, míg a mítoszosat inkább fiúknak vagy a kalandtörténetek iránt érdeklődő lányoknak ajánlanám. Szép és érdekes kötetek, ráadásul a kiskutyás jól beleillik a karácsonyi tematikába is.

Bella Swift A kiskutya, aki… sorozatának második darabja ez a rénszarvasos (az elsőről itt írtunk), amelyet a Kiadó jó érzékkel hozott ki most, az ünnepekhez közel. A harmadik, nyuszis történet valószínűleg jövő húsvétkor fog majd érkezni. Az eredeti sorozatcím The Pug Who Wanted to Be a…, amiből már kiderül, hogy egy speciális kutyafajtáról, mopszról van szó. Nekem egyetlen személyes élményem van mopszokkal kapcsolatban, ő Pixi, a barátnőm kutyája, aki után már bármit el tudok képzelni a mopszokról. Milli, Bella Swift kutyahőse kísértetiesen hasonlít Pixire: kicsit esetlen, kicsit hebehurgya, nem túl okos, de csupa jó szándék, és nagyon szerethető.

Ebben a történetben Milli családjának rengeteg gondja akad karácsony előtt, és félő, hogy az ünnepek nem a szeretet jegyében telnek majd. Anna eddigi legjobb barátnőjének új barátnője lett, és vele már nem barátkozik; Ruby retteg óvodába menni, mert fél az óvó nénijétől; Finn együtteséből kilép a gitáros; anya boltjában pedig nincs vevő. Mindenki feszült és gondterhelt, Milli pedig elhatározza, hogy rénszarvas lesz, és visszahozza az ünnepi hangulatot. Sárgarépát eszik, megpróbál agancsot szerezni, de mindegyik terve visszafelé sül el, és csak rontja az otthoni helyzetet. Végül elhatározza, hogy elmegy az Északi-sarkra, hogy a Mikulástól kérjen segítséget.

Bevallom, az elején szkeptikus voltam, hogy vajon hogyan fog megoldódni ennyi és ilyen sokrétű probléma. Kellemes csalódásként és meglepetésként ért, hogy az írónő milyen ügyesen varrta el a szálakat, és mennyire életközeli megoldásokat talált. Molli nagyon bájos és szerethető a kis oktondi gondolkodásával, az illusztrációk kicsit bugyuták, de maga a szöveg teljesen rendben van, ráadásul nagy betűs, rövid fejezetekre van osztva, így a kisebbek is könnyen olvashatják. Én abszolút ajánlom a karácsonyi felhozatalból.

Tony Wolf nekem hatalmas kedvencem; a Mesél az erdő sorozata gyermekkorom meghatározó élménye volt. A Mítoszok és legendák a görög mitológia újramondása: a legismertebb mondák, legendák és mítoszok öltöznek új köntösbe, hogy gyerekek számára is befogadhatók és élvezhetők legyenek. 25 történet kapott helyet a kötetben, mind 2 oldalba sűrítve, a szerző jellegzetes, remek illusztrációival.

A görög mitológia az egyik kedvencem a skandináv mellett, és míg utóbbi felé leginkább csak a közelmúltban fordult a figyelem, az előbbinek megszámlálhatatlan feldolgozása, átírása, újraértelmezése van. Nem csoda, hiszen hősökről, antropomorf istenekről, különleges lényekről, varázslatról és kalandokról szól a legtöbb történet. Tony Wolf könyve Zeusszal kezd (kivel mással), és sok tanulságos, elgondolkodtató, vagy épp csak szórakoztató és izgalmas történetet mesél el 2 oldalban. Annak ellenére, hogy ennyire rövidek, minden történet élvezhető, bár aki ismeri a „felnőtt” változatukat, szerintem néha jót fog mosolyogni ezeken a gyerekbarát verziókon. A görög mitológia vér, szex, erőszak, hatalom és intrika elegye, mintha Tarantino rendezne Barátok köztöt, és a történetek csak igen ritkán végződnek happy enddel. Ehhez képest ezek a mesék kalandosak és tanulságosak, ráadásul gördülékenyen olvashatók, nagy betűsek, az illusztrációk pedig talán még a szövegnél is jobban átadják a mesék hangulatát.

A rövid forma néhány történetnek sajnos annyira nem kedvez; Héraklész kalandjai például elég kurtán-furcsán vannak összevonva, és szegény Odüsszeusz bolyongásából is csak néhány kalandra futotta, de a kötött formához képest egészen jó a tartalom. A személyes kedvencem, Hádész és Perszephoné története sajnos nem került be a kötetbe, de nem is lehet célja átfogó képet adni a görög mitológiáról. Arra szerintem tökéletes, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését ez iránt a világ iránt, és ahogy Tony Wolf a bevezetőben írja: „(…) a mítoszok nem egyszerűen különös és szép dolgokat elbeszélő mesék. (…) Megismerhetjük belőlük a világ nagy rejtélyeit, a dolgok eredetét, a mindennapi életet, a kultúrát, a hiedelmeket és az álmokat (…).”

8/10; 8/10

A köteteket a Manó Könyvek Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.