Könyvkritika: Sven Nordqvist: Pettson karácsonya (2020)
2020. november 16. írta: chipolino

Könyvkritika: Sven Nordqvist: Pettson karácsonya (2020)

„– Micsoda szenteste, Findusz!”

676445_5.jpg

Nagyon régóta szemeztem már Pettson és Findusz történeteivel, és most lehetőségem nyílt elolvasni a karácsonyi meséjüket. Igazi klasszikusról van szó, az első Pettson och Findus 1984-ben jelent meg, ez volt a Pannkakstårtan (magyarul A kandúr szülinapi tortája, General Press, 1999). Ezt sok-sok történet követte, amelyek közül a karácsonyi svédül először 1988-ban (Pettson får julbesök), magyarul pedig 2003-ban jelent meg. A két barát meséinek népszerűsége töretlen, moly.hu-n például a Findusz elköltözik vezeti a mese és a gyermekkönyv kicsiknek kategóriákat is. Ez a karácsonyi történet moly.hu-n a 3. legjobb kortárs, mese és gyermekkönyv kicsiknek, 98%-on áll, és én sem tudnék neki 5 csillagnál kevesebbet adni. Nagyon szép és emberi, a klasszikus értékeket képviselő mesekönyv.

Pettson egy gazda, aki vidéken él a macskájával, Findusszal. Findusz teljesen antropomorf: két lábon jár, tud beszélni, ruhákat hord (a farka végén is), és nagyon várja a karácsonyt. Valójában egy kicsit olyan, mint egy vásott, de nagyon szeretnivaló kisgyerek. Ahogy megenyhül az idő, Pettson és a kandúr nekilátnak a karácsonyi készülődésnek, ám miközben fenyőgallyat gyűjtenek, Pettsont baleset éri. Mi lesz így a karácsonnyal? Findusz már egészen kétségbe esik, hogy idén nem lesz karácsonyfa, elmarad az ünnepi vacsora, és nem kap ajándékot sem… Vajon hogy fognak idén ünnepelni?

A kötetet Sven Nordqvist írta és rajzolta, és érződik rajta egyfajta jó értelemben vett régimódiság. Az atmoszférája meghitt, kellemes és otthonos, mintha a nagymamánkhoz érkeznénk vendégségbe. Nagyon szépen visszaadja az ünnepre való készülődés és maga az ünneplés eltérő hangulatát, Findusz révén pedig humor is kerül a történetbe. A cselekményvezetés jó, bár maga a történet elég kiszámítható. Ennek ellenére nekem is rosszul esett volna, ha más a vége; így némiképp visszaadja az ember hitét.

h-pettson_kx.jpg

A karakterek bájosak, Pettson kicsit magának való, de csupaszív és kedves, Findusz pedig rakoncátlan, energikus és mókás. Az őket meglátogató ismerősök mind nagyon reálisak, igazából típusokat testesítenek meg, és az ábrázolásuk is nagyon karakterisztikus. Az illusztrációk egyébként is nagyszerűek, minden képen rengeteg apró érdekességet fel lehet fedezni, bár nem annyira zsúfoltak, mint mondjuk egy Mauri Kunnas. Letisztult, klasszikusan szép rajzok jó nagy méretben, szerintem a gyerekeknek is nagyon tetszenek.

A kötet üzenete tiszta és szép: az ünnep valódi csodájáról, összetartásról, egymás segítéséről, önzetlenségről szól, ami a jelenlegi koronás időszakban kiemelt fontosságú. Nem tudom, idén milyen lesz a karácsony, de az biztos, hogy más, mint az eddigiek. Jó lenne, ha Pettsonhoz hasonlóan minket is körülvehetnének azok, akik odafigyelnek ránk, akiknek fontosak vagyunk. Mert bármennyire is elcsépelt, azért a karácsony lényege mégiscsak a szeretet.

 

9/10

A kötetet a General Press Könyviadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8916285140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása